-Úgy hallom, valaki éhes.-mosolygott a fiú korgó gyomromra célozva.
Mohón bólintottam, majd a fiú megfogta a kezem, és kiléptünk az ajtón.A "konyhába" sétáltunk, YoSeob pedig a mélyhűtőből egy fagyasztott pizzát húzott el, majd megmelegítette.
-Fiúk, ebéd!-ordította el magát YoSeob.
Egy szempillantás alatt ott termett mindenki.
-Hoppá!Ti együtt vagytok?-kérdezte HyunSeung.
-Khm, valahogy úgy.-pirultam el.
-Én is jöhetek kajálni?Éhen halok.-állt meg az ajtóban Sora.
-Nem!-kiáltotta JunHuyng.-Lányok, mars a szobába!
-nem vagyok pulikutya!-vágta le magát mérgesen az egyik székre a barátnőm.-Mit eszünk?
-Te semmit.Mi pizzát.-foglalt helyet mellette Joker.
-Hallod, fejezd már be!Mi van veled, meg vagy te zakkanva?-kérdeztem mérgesen.
-Na ide figyelj!...-közeledett felém JunHyung vészjóslóan.Készült megütni, de ekkor Yo elkapta a karját.
-Hozzá ne merj érni!-szűrte ki fogai között.-Gyere, együnk a "szobádban"!-húzott ki az ajtón.
-Remélem tudod, hogy ellenzem ezt a kapcsolatot!-kiáltott utánunk a rapper.
-Leszarom!-morogta Manó.
-YoSeob!-kuncogtam.
-Mondd!
-Kint hagytuk a pizzát.-nevettem el magam.A fiú kiment, de amikor visszajött, véletlenül elesett.Ekkor egy nagy dördülés hallatszott, a számat pedig egy hangos sikoly hagyta el.Sápadt arccal néztem a fiúra, aki éppen akkor kászálódott fel a földről, és az elsült pisztolyt bámulta, fancsali képpel.
-Én nem akartam...-nézett rám könnyes szemekkel.
Elkezdtem remegni, de nem tudtam egy szót sem kinyögni.Sokkban voltam.
-Mi az?-lépett be a szobába Joker és Sora.
-Bejöttem, elestem és végül elsütöttem a fegyvert.Teljesen véletlenül!-mondta rémülten Yo.
Barátnőm és Joker röhögni kezdtek, bár nem értettem, mi ezen olyan vicces.
-Mi olyan vicces?-kérdezte halkan Kiki.
Csodálkozva néztem rá.Sora megölelte a fiút, aztán felvázolta a helyzetet.GiKwang is kacagni kezdett.
-Tyű apám!Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?
Ekkor hirtelen eldőltem az ágyon, és elvesztettem az eszméletem...
KésőbbUgyanott ébredtem fel.Mellettem egy idegen alak ült, felszereléseiről és ruhájáról orvosnak véltem.
-Felébredt.-mondta hirtelen a férfi, majd elment.
YoSeob ült le az ágyam mellé.Kicsit homályos volt a látásom, de hangjáról felismertem.
-Mi történt?-kérdeztem erőtlenül.
-Elájultál.Részben azért, mert legyengültél, részben a megrázkódtatástól.WoBin, miért nem szóltál?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Mégis miről?
-A szívbetegségedről!
-A mimről?-kérdeztem vissza.
-Akkor te...nem...nem is tudsz róla?!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése