14.rész(Sora)

//lassan olvassátok, úgy nagyon szépen kijön:)//

...Teljesen leblokkoltam WoBin betegsége hallatán.
-Ez biztos?10 éve ismerem, de nem is mondta, hogy beteg.-mondtam könnyes szemmel.-Ha meghalt volna én...én...
-Megkértél volna, hogy lőjjelek le.-mondta helyettem Joker.
-Ez nem vicces!-förmedt rá GiKwang.
-De, az!-röhögött.
-Mi?Az, hogy az egyik túszod szívbeteg, és bármikor rátörhet egy rosszullét?Esküszöm, tiszta hülye vagy!-tört ki belőlem.-Hogy lehetsz ilyen állat, mi van, ha szívinfarktust kap és meghal?
-Mi van akkor?Az nekem csak jó.Egy embert kell akkor már csak megölnöm kettő helyett.-mondta gúnyosan.-Ehhez mit szólsz?
-Hogy lehetsz ilyen mocskos, buzi állat?-csúszott ki a számon.-Mi olyan jó abban, hogy megvered a másikat?Azt meg már ne is mondjam, hogy helyettem az egyik bandatársadat is lelőtted!-kiabáltam.
Eddig bírta hallgatni.Fogta és pofon vágott.Igazából már nem is fájtak ezek az ütések, mert hozzászoktam.
-Héj, türtőztesd magad!-állt elém Kiki olyan hatást keltve, mintha a saját testével védene.
-Ebből most maradj ki!-mondtam ingerülten.
Ahelyett, hogy leült volna megfogott, és a szobámba tolt.
-Mi van?-kérdeztem dühösen Kikitől.
-Fejezd be!-kiáltotta.
-Mit?
-Ezt a hülyeséget, hogy állandóan Jokerrel veszekszel.Meg akarsz halni?-kérdezte.
-Hagyj!-vágtam le magam az ágyra és fejemre húztam a takarót.A könnycseppek hevesen folytak az arcomon.
-Te sírsz?-kérdezte, miközben felemelte a takarót.
-Én...én nem, vagyis...igen.-vallottam be.
-Miért?-kérdezte.
-Nem akarom, hogy WoBin meghaljon!-zokogtam.
-Nem fog.De nyugodj meg!-ölelt magához.Könnyeimet a pulcsija itatta fel.
-Félek.-mondtam csendesen.
-Ne félj!-mondta, majd megcsókolt.A könnycsatornámból hevesen folyó könnytenger az ő arcán kötött ki, és onnan csepegett a térdére.A fiú szorosan magához ölelt.
-Sora én öhm...szeretlek!-nyögte ki.
-Én is...Oppa.-csúszott ki a számon.Hirtelen odakaptam a kezem, mert tudtam, nem jót mondtam, de ő levette és megcsókolt...

KÉSŐBB
Este 11 körül lehetett.A fiúk már lefeküdtek aludni, de én még átmentem WoBinhez, hátha ébren van.Ahogy beléptem a szobába megpillantottam a békésen szuszogó lányt.Olyan nyugodtnak tűnt, de mégis sápadt és falfehér volt.Szemei karikásak voltak.Újabb könnycseppek gyűltek a szemembe.Nem akartam felkelteni, így hátat fordítottam és elindultam kifelé.A nappaliba érve az asztalon megpillantottam a fegyvert.YoSeob véletlenül ott hagyta.Nagy kísértés fogott el a halál iránt.Most megtehetem azt, amit a fiúk 2-3 hónap alatt nem tettek meg.Papírt és tollat kerestem, majd körmölni kezdtem:
"Kedves WoBin, Kiki és a fiúk,
Igaz nagyon sokat szenvedtem miattatok.A sok verés, a fájdalmak, de nem haragszom rátok.
Muszáj volt ezt megtennem.Másképp nagyobb lesz a fájdalmam, tudom ez önzőség, de akkor is.
JunHyung:Igaz sokat bántottál, de akkor sem utállak.Mindent visszavonok, mindent amit mondtam.Szia!
WoBin:A betegséged híre teljesen leblokkolt.Nehogy azt hidd, miattad van ez az egész, NEM!Nem te tehetsz róla.Mindig is jó barátnők voltunk.Szia!
A többiek:Igazából ti 4-en nem bántottatok, így nincs miért haragudnom.Ja, YoSeob bocs, hogy leköptelek.Nem akartam.Légy boldog WoBinnel, és vigyázz rá!Sziasztok!
GiKwang:Igaz, az elmúlt pár napban elég "közel"kerültünk egymáshoz, de ne bánkódj miattam, és nézd a pozitív oldalát:Miattam már nem kell börtönbe jutnod.Sose felejtsd el:"Ha valaki szeret valamit, vagy VALAKIT, akkor ha igazán szerette azt, nem könnyen utálja meg."

SZERETLEK♥

Lee Sora"

Kivettem az állandóan nyakamban lógó bagolyt formázó nyakláncot és beleraktam a papírba.Felemeltem a fegyvert, magam felé fordítottam, és lőttem.A fegyver dördülése hangosan hasított végig a néma, és sötét éjszakában.Hirtelen a mellkasomhoz kaptam, és összeestem.Az utolsó ember akit láttam Kiki volt, ahogy felém rohan.Arcán a félelem és kétségbeesés tükröződött...