Óriási fájdalommal ébredtem.DongWoon ott ült az ágyam mellett.
-Mi..miért nem haltam meg?-kérdeztem.
-Beverted a fejed.Mire emlékszel?
-Arra, hogy Joker le akart lőni, aztán pedig...-mondtam.
-Elmondom, de csak akkor, ha megígéred, hogy nem hiszti...
-Megígérem, csak mondd már!-szakítottam félbe.
-...szóval, JunHyung mikor meghúzta a ravaszt, Kiki eléd ugrott és ellökött, csak így őt kapta el a golyó.
-Nem, az nem lehet!Az kizárt, te csak hazudsz.GiKwang sem sebesülhet meg miattam!Az nem lehet!-zokogtam.
-Ráadásul Joker nem engedi, hogy kórházba vigyük.-hajtotta le a fejét.
-Hol van?Beszélnem kell vele!Hol van JunHyung?-rohantam ki.A fiú az egyik széken ült a semmibe bámulva.
-Kérlek, vigyétek kórházba!Joker!Kérlek!-zokogtam.-Esküszöm, soha többet nem szökök el!Ki sem teszem a lábam a szóbából.Kérlek!-könyörögtem.
-Igen?Esküszöl?Akkor menj a szobádba, én meg elvitetem a kórházba.-mondta.
Idegesen csaptam be magam után a "szobám" ajtaját.DongWoon már ott várt.
-Elviszi.-mondtam.
-Bazi nagy szerencséd van hogy az a fiú annyira oda van érted!-mosolygott.
-Ez nem vicces!Miattam van életveszélyben!Minek nem haltam meg akkor?-sírtam.
-Ez nem így van!Legalább Kiki kedvéért próbálj élni!-kérlelt.Hirtelen Yoseob rontott be.
-Elmentünk a kórházba.Woon te maradj itt!WoBint hozd át!-hadarta.
-YoSeob!-szólítottam meg.-Vigyázzatok rá!-erre csak elmosolyodott és elviharzott.Pár perc múlva WoBin jelent meg az ajtóban.Zokogva borult a nyakamba.Mi baja lehet?
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Majdnem agyonlőtte magát.Aztán még Yo is megcsókolta.Sűrű az élete.-mondta a fiú a barátnőm helyett.
-Héj!Kicsilány!Miért csináltad ezt?-faggattam.Egy gyors pillantást vetettem DongWoonra, aki rögtön vette a lapot, és kiment...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése