12.rész(Sora)

Nem értem én WoBint.Szereti a fiút, de nem tud kiigazodni rajta.Nincs ez így rendjén!
Kívülről figyeltem az egészet:végre szegény lány megbeszélhetné a dolgait YoSeobbal, erre Jokerbe beleköltözik a kis lökött krampusz, és adja a formáját.
Már három napja van oda Kiki annál az orvosnál, de már nem bírom tovább.Elegem van abból, hogy mindehhez még jó pofát is kell vágnom.Ezt tényleg nem várhatják el tőlem.
-Szia!-jött be Yoseob.-Hogy vagy?
-Jól, b*zd meg!Egyáltalán semmi bajom!-mondtam kissé feldúltan.
-Most mi a bajod?-fakadt ki.Nem vélaszoltam, csak a szememet forgattam.-Ha te nem beszélsz, akkor én sem mondom el azt a jó hírt, amitől jobban éreznéd magad!
-Mi?Az, hogy JunHyungból kimászott az ördög és kibékültél MoMo-val?-mondtam, de inkább kérdésnek hallatszott.
-Nem.Kiki hazajöhet.-mondta mosolyogva.
-Szuper!-mondtam hanyagul.A fiú értetlenül nézett rám.Micsoda?Mi?-Micsoda?Micsoda?Mit mondtál?-kaptam észbe.-Tényleg?
-Nyugi!Jól van.Nyugodj meg, és mindent elmondok.
-Jó.-ültem le.-Mondd már!
-Szóval.Még nem teljesen, de meggyógyult, így elhozhatjuk.-mondta.-Úristen!Te tiszta vörös vagy!Nem vagy lázas?-nézett rám.
-Dehogy is!Csak "kissé" elpirultam az idegességtől.-kaptam az arcomhoz.-Ne aggódj!Inkább szaladj, mert MoMo vár!-toltam ki az ajtón.

Eseménydús percek után...
Hatalmas moraj hallatszott, és WoBin rémült segélykiáltása.
-Mi az?-léptünk szinte egyszerre Jokerrel az ajtóba.Yo rémülten szorongatta a pisztolyt...
-Bejöttem, elestem és végül elsütöttem a fegyvert.Teljesen véletlenül!-mondta a fiú.WoBin az ágyon ült, és a feje fölött kb.15 centire egy lyuk van a falban.Junie és én megállíthatatlanul röhögtünk.Hogy lehet ilyen ügyetlen?
-Mi olyan vicces?-kérdezte egy hang mögülünk.Rögtön megfordultam.Nem hittem a szememnek.A kezeim a szám elé kaptam.Joker felé fordultam.
-Most szabad.-bólintott.Idegesen léptem oda, és megöleltem.
-Aú!-nyögött fel.
-Bocs.-mosolyodtam el.
-Mi olyan vicces?-ismételte.Odasegítettem az ajtóhoz, hogy láthassa mi van.Mikor újra megláttam Seobi pofáját, megint rákezdtem.
-Mit csináltál?-kérdeztem.
-Véletlenül elsütöttem a fegyvert, és véletlenül majdnem lelőttem WoBint.-mondta búskomoran.
-Tyű apám!Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?-kezdett el Ő is kacagni...