7.rész(WoBin)

-Csukd be már azt az ablakot!-jött oda atyáskodva.
-De melegem van!És végre friss levegőt akarok szívni!-hisztiztem.
-Akkor meg öltözz fel, és kiviszlek kicsit sétálni, ha jobban vagy!Most pedig feküdj vissza, és takarózz be, ha jót akarsz magadnak!-kiáltotta.
Kuncogva visszamásztam a kényelmetlen vaságyba, és a fejemre húztam a takarót.
-Te...sírsz?-kérdezte meghökkenten YoSeob, biztosan rázkódó vállaim miatt.Óvatosan lehúzta rólam a takarót, de egy kisírt szemű WoBin helyett egy röhögőgörcsben szenvedő WoBin-t látott.
-Min röhögsz?-kérdezte nagyon értelmes fejjel.
-Olyan gondoskodó vagy Oppa!-nevettem, de ijedten számra tapasztottam a kezem.
-Te...te azt mondtad nekem, hogy...Oppa?!-csodálkozott.
Éreztem, hogy egyre jobban vörösödök.
-Mianhae, kérlek ne haragudj!-hajtottam le a fejem.
-Nekem tetszett...-mondta halkan.
Kikerekedett szemekkel nézte, rá, mire ő elmosolyodott.Gyorsan elkaptam a tekintetem, hiszen nagyon zavarban voltam.
"Ez most azt jelentené,hogy...szeretne a barátom lenni?"-gondolkoztam.
A fiú óvatosan maga felé fordította a fejem.Már majdnem megvolt a második csókunk, amikor valaki ránk nyitott.
-Ideje i...oh, elnézést!-vakarta meg a tarkóját HyunSeung.-YoSeob, ideje indulni a belvárosba ruhákat venni a lányoknak!Hanyas a méreted, szivi?-bökött felém.
-Mi az, hogy ruhákat venni?Mégis meddig fogunk itt maradni?-keltem ki magamból.
-Úgy látom, már sokkal jobban érzed magad.-jelent meg az ajtóban JunHyung.
-Válaszoljatok!Mit akartok velünk csinálni?Örökre itt leszünk?Netalántán megöltök minket, ahogy az elején tervbe volt?vagy mit tudom én...esetleg száműztök minket egy európai országba valami drogdílerhez?-ordítottam a sírás szélén állva.
-Na látod, ez nem is olyan rossz ötlet!-vonta meg a vállát JunHyung.YoSeob csak a fejét fogta, HyunSeung pedig megszeppenve figyelt minket.
-Ez egyáltalán nem vicces!Szerintetek olyan jó érzés, ha az ember egyik pillanatban reménykedik, a másikban pedig csak arra tud gondolni, hogyan lesz tovább?!Elárulom, szar érzés!Ti nem tudjátok, milyen rabként itt ülni, félni, bizakodni, sírni, örülni...-sírtam.
-Eddig és ne tovább!Az istenért, kötözzétek meg, ragasszátok le a száját, mert most már tényleg odamegyek, és úgy összeverem, hogy nem kell gondolkoznia a sorsán!-ordította JunHyung.
YoSeob odajött, megkötözött, betömte a számat, de még így is vergődtem.Az a személy, akit közel engedtem magamhoz, akiben megbíztam, aki ápolt, és akivel szerettük egymást...most ellenem fordult.
Könnyeim folytak az arcomon, égő hatást keltve ezzel.Ha eddig nem, hát most tutira belázasodtam.
"Ha neked ez kell, hát megkapod.Én is kegyetlen leszek veled Yang YoSeob...!"-gondoltam.
Hirtelen szúró fájdalmat éreztem a karomban.Kábultan odapillantottam.A fiú egy nyugtatóval teli injekcióval küldött padlóra...