A szemem felpattant.
-Jól vagytok?-lépett be GiKwang az ajtón.YoSeob már ott állt.JunHyung a földön ájultan feküdt.-Nincs semmi baj!-nyugtatott, mert látta, hogy nagyon félek.Nem törődtem vele.Hátat fordítottam.YoSeob kirángatta Jokert a helységből.WoBin zokogott.Én csak némán ültem az egyik sarokban.Lassan kezdtem depressziós lenni.Óránként a fiúk benéztek ránk, hogy élünk-e még.Nem bírtam tovább, mivel nem voltam megkötözve, az ajtón kezdtem dörömbölni és ordibáltam mellé.Belefeledkezve a hisztizésbe valaki kinyitotta az ajtót, engem pedig kicsapott azzal.Megragadott, és mosolyogva megkötözött.-Ne hisztizz!Jobban jársz, ha csendben maradsz.-mondta.YoSeob volt az.-Nekünk úgy is jó, ha nem eszel.Legalább nem általunk halsz meg!-kacagott.
Nem törődtem vele, helyette leköptem.Ennek következtében akkora pofont kaptam, mint még soha.Nagyon fájt.WoBin értetlenül nézett ránk.Mikor YoSeob kiment, a barátnőmmel kezdtem ordibálni.
-Miattad vagyunk itt!Miért nem mondtad el?Most miattad vernek naponta mind a kettőnket!Normális vagy?-kiabáltam.Ő csak könnyes szemmel ült az ágyon.-Most mit csináljunk?!Itt vagyunk a semmi kellős közepén, egy gyárban!Jól megcsináltad!Gratulálok!!!-kiáltottam.Hallottam, hogy a fiúk röhögnek.A lépteik egyre közelebbről hallatszottak.
Az ajtó kinyílt.Az összes fiú bejött egy-egy székkel.Ijedtemben a sarokba húzódtam.Leültek.
"Most mit akarhatnak?Még védekezni sem tudtunk, mivel meg voltunk kötözve.Most meghalok.Tudom, meg fognak ölni minket.Mi lesz?"
Halálközeli érzésem volt.Mikor felnéztem, szinte mindenki engem bámult.
-Mit akartok tőlünk?-vettem erőt magamon.
-Az életeteket!Csak előbb még szórakozunk.-kacagott JunHyung.
-De...WoBin nem adott fel titeket.Akkor...
-Befejezted, vagy...?
-Vagy mit csinálsz?Megölsz minket?Gyerünk, lőjj le!Nekünk már úgyis mindegy.Legyünk rajta túl hamarabb!-üvöltöztem.WoBin rémülten nézett rám.-Na, gyerünk!Lőjj!-néztem rá sírva.A fiúk csak kacagtak.-Na, mi van?Félsz?Lőjj már!Rajta!
-Ebből elég!Te tiszta bolond vagy.-lépett oda Kiki, meg bekötötte a számat.
WoBin ezidő alatt elaludt.
~
Már egy hete nem alszom, és beszélni sem tudok.Mindig egy dal járt a fejemben, a Midnight.Ijesztő volt.WoBin nagyon beteg lett.Nekem kellett ápolnom.Amikor éppen a borogatást cseréltem, álmában azt a dalt énekelte.Sokszor könyörögtem a fiúknak, hogy vigyék a barátnőmet kórházba, ehelyett elzártak tőle, elvittek egy másik "szobába".Két szék, és egy asztal volt ott.Az egyik nap GiKwang lépett be az ajtón.Tőle már csak JunHyung-ot utálom jobban.
-Hát te?-nézett rám.Vállat vontam.-Ne aggódj a barátnőd miatt, YoSeob ápolja!-közölte velem.
-Olyan az agyatok mint egy ötévesé!Nem gondoljátok, hogy valakinek feltűnik az, hogy eltűntünk?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése