3.rész(WoBin)

Amikor magamhoz tértem csak sötétséget láttam.Mocorogni kezdtem, és kiáltani próbáltam, de valami a számba volt gyömöszölve.A szemem is le volt kötve.A kezeimet erős kötelek tartották, a lábam pedig hiába próbáltam mozgatni, nem ment.
Ahogyan szabadulni próbáltam, nekiütköztem valaminek.Lökdöstem azt a valamit, ez is hiába.Ekkor valaki kinyitotta a nyikorgó dolgot, amiben eddig voltam...egy szekrény?
Kiráncigált onnan, majd a földre lökött.Levette a kendőt a szememről, így megláttam Őt.
-Tudod, miért vagy itt?-kérdezte.
Lassan, de biztosan bólintottam, hiszen ismertem azt a személyt, aki lőttem állt.
Csak ennyit kérdezett, aztán fogta visszakötötte a kendőt a szememre, és felemelt.Kivitt a szobából, ahol eddig voltam, majd egy folyosón vezethetett.Egy pofon után belökött valahová.
-WoBin!-kiáltotta Sora.Én őt nem láttam, de a hangjáról bármikor megismerem.Sajnos nem tudtam beszélni, viszont ő folyamatosan sírt.Újra bejött valaki a szobába.Levette a szememről a kendőt, és kivette a számból a rongydarabot.Ez most nem JunHyung volt...Yang YoSeob a barátnőm mellé vonszolt.
-Ne bántsátok őt!Ő nem tehet semmiről!-kérleltem.
-Micsoda?Miről nem tehetek én?-kérdezte szipogva a barátnőm.
A fiú kiment, én pedig kénytelen voltam Sorának mindent elmesélni.Hogy JunHyung elütött egy fiatal lányt, és én voltam az egyetlen szemtanú...Sora csak sírt, én pedig komoran bámultam magam elé.Az egész délután  így telt el, míg egyszer csak JunHyung bejött a szobába.A zsebéből egy pisztolyt húzott elő, és ránk szegezte.
-Kivel végezzek előbb?-kérdezte gúnyosan, kettőnk között mozgatva a fegyvert.Megállapodott a barátnőmön.
-Ne bántsd!Ő nem volt benne!-üvöltöttem.
-Túl sok mindent tud.-mondta, aztán készült meghúzni a ravaszt...