36.rész(Sora)

...-Ki teszi fel a csillagot?-kérdezte WoBin, mintha semmi sem történt volna.

-WoBin, pihenj egy kicsit!-szólt rá DooJoon.

-Nem!-ellenkezett a lány.

-Majd én felteszem.-vette ki a dobozból JunHyung a csillagot.

-Neee!Én akarom!-állítottam meg a fiút.

-Én vagyok a főnök, ezért én rakom fel a csillagot!-jelentette ki a rapper.

-Ó!Joker!Kérlek!-kérleltem.

-Nem!-vágta rá.

-Na!...kérlek!Kérlek!Kérlek!-kezdtem el toporzékolni.

-Sora!Állítsd le magad!-szólt rám a bátyám.

-Na, jó!Felteheted.-enyhült meg Jun.

-Kösz!-vettem el tőle, de a fa magasabb volt, mint én.-Valakííííííííí!-nyújtóztam.

HyunSeung és Kiki egyszerre indult el felém, de JunHyung gyorsabb volt és felemelt.Miután letett, elég fura fejjel nézett rám.Valami változik benne.

-Seung!Beszélhetnénk?-szóltam oda HS-nek, mivel az első próbálkozás nem sikerült, mert WoBinék akkor jöttek meg.

-Mi az?-jött be a szobámba.

-Beszélni szeretnék veled!-álltam elé.

-Miről?-kérdezte, mintha semmit sem tudna.

-Arról, hogy megvertél.-tértem a lényegre.

-Hjaj!Nem akarok veszekedni.-készült kimenni.

-Ne!Várj!Békülni szeretnék!-szóltam utána, mire a fiú megfordult.

-Jah, az más.-jött közelebb.

-Megérdemeltem azt a verést.-hajtottam le a fejem.A fiú nem felelt, csak szó nélkül magához szorított...

...A rajzaim éépen elkészültek Szentestére.

-Sora!Gyere!Ajándékosztás.-nyitott be GiKwang.

-Oké.-szedtem fel az ágyról a lapokat.

-Mimi!Mik azok a cetlik?-kérdezte Junnie unottan.

-Például te!-nyújtottam át neki a lefordított lapot.

-Az lehetetlen, hogy lerajzoltál!-rázta meg a fejét.A hátamban WoBin kuncogását hallottam.Hátrafordultam, rákacsintottam, majd vissza a fúhoz.

-Na!Nézd már meg!-unszoltam.

-Basszus!Ez tényleg én vagyok.-fordította meg a rajzot.Őt ábrázolta, ahogy lőni készül egy pisztollyal.

-YoSeob!-léptem oda a sráchoz.-Ezt a képet még a neten láttam rólad és mivel különösebb ötletem nem volt, e mellett döntöttem.-adtam oda a cicafüles Yoseobo képet.

-WoBin!-guggoltam le a lányhoz.-Ez a tiéd.-tettem az ölébe a lapot.A rajzom egy erős és magabiztos lányt ábrázol.

-Joon!Mivel te vagy a Leader, a tiéden az egész Beast szerepel.-tartottam felé, mire a fiú elvette.

-DongWoon.Téged a konyhában állva egy tál rament éve rajzoltalak le.-meséltem, mire mindenki röhögni kezdett.

-HyunSeung!-léptem oda mosolyogva.-Ez egy kicsit indiános lett.-röhögtem el magam.

A fiú egy sziklán ül és a semmibe mered, nem messze tőle egy róka áll és a fiút lesi.

-Ez klassz.Köszönöm!-ölelt át, majd nyomott egy puszit az arcomra.

Mielőtt odaléptem volna GiKwanghoz, még utoljára ránéztem a rajzlapra.Könnycseppek gyűltek a szemembe.

-Tessék!-nyújtottam oda az alkotásom.

-Ez...-kezdte, miután jó alaposan megnézte.

-Pontosan!Ezt a képet láttam álmomban.Aznap, amikor rájöttem, hogy a bátyám vagy.-magyaráztam.

WoBin pov

Láttam, hogy GiKwang a kép láttán teljesen elgyengül.

-Na, jó!Most az én ajándékaim jönnek.-próbáltam terelni a témát.

Mindenkinek odaadtam az ajándékát.(Joker->Lil Wayne CD, YoSeob->plüss majom, HunSeung->mini gördeszka, Sora->nyaklánc, Woonie->óra, Kiki->szakácskönyv, DooJoon-> sapka, ami már jó rá.)

JunHyung csak Miminek és nekem vett 'ajándékot'.

Sora pov
-Kösz, Joker!Szükség van néha rá.-mosolyodtam el.A fiútól egy doboz nyugtatót kaptam.WoBin pedig a további adag gyógyszerét, amit be kellett vennie.
Percekkel később a lány fuldokolni és remegni kezdett.YoSeob odament és kezét erősen szorítva tartotta a lányban a lelket.
Könnyes szemmel néztem, ahogy a barátnőm szenved.
-Jól vagy?-ült le mellém HyunSeung.
-Persze.-húztam fel a térdem és támasztottam neki a homlokom.-Van más bajunk is.Az a lényeg, hogy MoMo meggyógyuljon.Ha valami baja lenne, én nem is tudom, hogy mit csinálnék.-gondolkoztam.
-Nem lesz semmi baja.Szedi még egy 'kicsit' azokat a bogyókat, aztán meggyógyul és minden olyan lesz, mint azelőtt.Vagyis...csak majdnem.-nyugtatott.
Óvatosan a vállára hajtottam a fejem és próbáltam lenyugodni...
-Alszik?-kérdezte WoBin a még mindig párnaként funkcionáló HS-től.
-Nem.Mi az?Valami baj van?-töröltem meg a szemem.
-Dehogyis!-rázta meg a fejét MoMo.-Már nem kell ma gyógyszert bevennem, így beszélgethetünk nyugodtan.Jössz?-állt fel a tolószékből, mivel YoSeob eltűnt valahová.
-Ha visszaülsz...talán.-szóltam rá, mire leült, én meg betoltam a szobájába.
-Miről akarsz beszélgetni?-kérdeztem.
-Rólad...vagyis rólatok.
-Kiről?
-Kiki, Seung és te.-mondta.
-Mi van vele?Kérlek szépen MoMo, ha beszélni akarsz, beszélj érthetően!-szidtam le.-Amúgy meg...szerintem GiKwang lassan kezdi elfogadni, HyunSeung meg...
-Jártok?Tetszik neked?Szereted?-kérdezte kíváncsian.

35.rész(WoBin)

Ma lesz szenteste.Ma mehetek 'haza'.Mindenki eljött, kivéve HyunSeung és Sora.Most nem tudom, mi van közöttük..

Amúgy csodálkoztam is, hogy MiMi Kikivel jött össze, mivel mielőtt elraboltak minket, Seung volt a kedvence.Talán most összejön...

-Kérem, ne rosszalkodjon!Bár már tud járni, egy óra gyakorlás bőven elég naponta.Pihentesse a lábát!A gyógyszereket szedje rendesen!Tudom, hogy nehezen viseli a rohamokat, de csak így gyógyulhat meg...-mondta az orvos gondterhelten.-Vigyázzanak rá!-mondta utoljára, majd elment.

YoSeob és GiKwang beleültetett a tolószékbe.Érzékeny búcsút vettem a 6-os kórteremtől, majd távoztunk.A tolószéket a csomagtartóba tették, én meg bemásztam DongWoon és Yo közé.

Az út csendesen telt.Már vártam a karácsonyt.Seobbal mindenkinek vetettem ajándékot, ám a barátomét Jokerre bíztam.
Végre megérkeztünk.Újra kerekesszékbe kerültem.A bejáratnál viszont akadt egy kis gond...túl széles volt a kocsi, és nem fértem be.
-Úgy utálom ezt a szart!-mondtam, miközben JunHyung felvett az ölébe, Manó meg kihúzta alólam a tolószéket és így bementünk.
-MoMo!-szaladt oda hozzám barátnőm.
Megöleltem, majd szomorúan ezt kérdeztem:-Karácsonyfa?
-Na, nem!Erre nem vesztek rá!A mikulás nap is balul sült el.-mondta JunHyung a fejét csóválva.
-Óó, kérlek!-néztünk rá MiMi-vel.
-Igazából én arra gondoltam, hogy megvárunk vele és együtt díszítjük fel.-hozta be HyunSeung a még csupasz fát és leállította a nappalinak berendezett helyiségbe.
-Mi a...?-hüledezett JunHyung.
-Fa!-csillant fel a szemem.
-Nem!-kiáltotta Joker.
-Légyszi'!-kérleltük Sorával.
-Na jó.-enyhült meg a fiú.
-Yeaah!-csaptunk bele egymás tenyerébe barátnőmmel.
A fiúk nagy dobozokat hoztak be.Amikor belenéztünk, megláttuk a szebbnél szebb díszeket.Odagurultam a fához, és díszíteni kezdtem az alsó ágakat.
-Ez de gyönyörű!-vettem ki az egyik dobozból egy kristályszívet.-Pont, mint amit MiMinek akartam adni...-tettem hozzá halkan.Könnyek szöktek szemembe.Barátnőmre néztem, aki karácsonyi dalokat dúdolászva díszítette a felső ágakat.
Miatta erősnek kell maradnom...
A fiúk is odajöttek, még Joker is, és pakolgatni kezdték a díszeket.
-Esik a hó!-szaladt az ablakhoz Yo.
Már napok óta nem esett, és mára az a kevés is elolvadt.A skacok a szabadba futottak.Nagy pelyhekben hullt a hó.Gyönyörű volt...
A kezemben lévő szív alakú díszt szorongatva azon gondolkoztam, hogy ezt nem szabad elrejteni.Ezt felteszem magasra.
Óvatosan feltápászkodtam, és felraktam a tárgyat.
-Hé!Ülsz le de rögtön!-kiáltotta YoSeob mérgesen.
Kuncogva visszaültem.Tovább díszítettük a fát.Joker dobolni kezdett a lábával, a többiek ráéreztek a ritmusra és énekelni kezdtek.Később én és MiMi is beszálltunk.Tök jó Jingle Bells-t hoztunk össze.Kicsit felturbózva.
Nevetésünket egy telefon csipogása zavarta meg.
-WoBin, gyógyszer!-nézett rém gondterhelten YoSeob.
-Ajj, ne már!Hogy tud ez időzíteni...nem lehetne később?-próbálkoztam.
-Nem.-válasza egyszerű és lényegre törő volt.
-De...
-Semmi de!-nyomott a kezembe a fiú egy szem gyógyszert.
Csend lett.A srácok várták, hogy csináljak valamit.Én meg csak bámultam.
-Kidobom a kukába.-szólaltam meg hirtelen.
-Rendben, de akkor kiszedem a kukából, és úgy veszed be!-keményített be Yo.
-Oké, oké..na!-kaptam be a tablettát.
Tovább folytattuk a 'munkánkat', de a hangulat már nem volt ugyanaz.Mindenki feszült volt, hiszen bármikor rám törhet a rosszullét.
Pár perc múlva el is kezdődött.Remegtem, kivert a víz, és fuldokoltam.YoSeob odajött és erősen magához szorított.Ilyenkor ez a legtöbb dolog, amit tehetnek.
Mikor elmúlt, megkönnyebbülten sóhajtottam fel.Könnyes szemeimet megtöröltem és az engem bámuló társaságra néztem.
-Gyerünk, emberek!-tapsoltam kettőt.-Ki teszi fel a csillagot?...

34.rész(Sora)

...-Mi történt?-nézett rám ijedten WoBin.
Annyira szégyellem ezt az egészet, hogy képtelen vagyok beszélni róla, így csak leültem egy székre és bekötözött kezemet tanulmányoztam.
-Annyira sajnálom.-szipogtam, de nem mertem belenézni barátnőm szemébe.
-Sora!Mi a bajod?-ordította idegesen a lány.
-Nem akarom, hogy megtudd.-ráztam meg a fejem.
-De miért?-kérdezte.
-Mert nem!Semmi közöd hozzá!-kiáltottam.-Annyi éven keresztül nem érdekelt, hogy mi van velem!Pedig úgy el akartam mondani, de te...!Tudod mit?Akadj le rólam!Mit érdekel téged?-idéztem fel a múltat.Igazából csak azért tettem, mert tudom, hogy ez fáj a lánynak és így leakad rólam.
-Sora!-szólt rám idegesen YoSeob és DooJoon egyszerre.(Fura)Erre én felálltam és kirohantam...
~Igazából történt: Szokásom szerint felbasztam HyunSeung agyát, és ő akaratán kívül felpofozott és rálökött az asztalra.(Ezért vagyok kék-zöld)...utána elég hosszan elgondolkoztam az életemen és arra jutottam, hogy nincs miért élnem, ezért megpróbáltam felvágni az ereimet, ami sikerült is, csak HS túl hamar érkezett és ellátott.Azért nem akarom elmondani WoBin-nek, mert tudom hogy bántaná Seungot ezért, és én azt nem akarom, mivel szeretem ezt a fiút...~

HyunSeung pov
Joker nem engedte, hogy bemenjek.Mondjuk meg is értem.Sora most biztos utál, de teljesen kiakasztott.Szokásához híven:
-ordibált
-hisztizett
-csápolt és ami a legrosszabb, azt mondta, hogy:
-utál.
Nem akartam bántani, de...

Sora pov
...-Gyere!Átkötöztetjük a sebed és hazaviszlek.-jött oda barátságosan a maknae.Bizonytalanul néztem rá.-Na!Gyere!-biztatott.Egy hamiskás mosollyal felálltam, majd a fiú oldalán beléptem az orvosi szobába és leültem a vizsgálóasztalra.
-Kisasszony, megmondaná, hogy miért akart öngyilkos lenni?-kérdezte egy dilidoki szerűség.
-Mondja!...Maga pszichológus?-kérdeztem összeszűkített szemekkel.
-Igen.De ezt honnan gondolta?-bólintott.
-Mert...azoknak van ilyen 'minor' fejük.-ugrottam le az asztalról.-Woon, mehetünk!-fordultam a fiúhoz.
-Egy pillanat, csak beszólok, hogy elmentünk.-rohant el.

JunHyung pov
-Héj!...-rontott be DongWoon.-...Sora leminorozta a pszichológust.-röhögte el magát a fiú.
-Micsoda?-kérdeztem hirtelen.
-Ez az én húgom.-mosolyodott el GiKwang.
-Pont egy ilyen lányt kellett nekem elrabolnom?-fogtam meg a fejem.

Egy hét múlva
Sora pov
(hétfő)
-MiMi!Mondd már el, hogy miért tetted!-unszolt a gyógytornáról visszatérő MoMo.
-Nem.-feleltem az egy hét alatt már sokadjára.-Mikor jöhetsz 'haza'?
-Csütörtökön reggel.-ült fel boldogan az ágyán.
-Sora!Megyünk.-jött be HS, de én direkt meg se hallottam.
-MiMi, mentek.-mosolyodott el halványan JunHyung.
-Várjatok fiúk, megyek!-kiáltottam el magam, ügyet sem vetve az ajtóban álló HyunSeungra.-Elnézést Seung, de ki szeretnék menni!-toltam félre az utamból a fiút.
Elindultam a kijárat felé.Igazából csak HS jött velem 'haza'.Ezért is sietek annyira, hogy ne kelljen még csak ránéznem se.
-Sora!Értsd már meg, hogy én nem akartalak bántani!-kezdte.
-De megtetted!-mondtam szemrehányóan.
-Kihoztad belőlem.-mondta, már a gyár épülete előtt.
-Jaaa!Most én vagyok a hibás, mert megvertél?!Hagyjuk már!-rohantam be...

Később (este)
-Sora!-kiáltotta el magát Joker.Itt van?
-Tessék!-léptem ki ijedten a szobámból.
-MoMo mondta, hogy szeretsz rajzolni, ezért...tessék.-nyomott a kezembe egy nagy, sima spirálfüzetet és pár ceruzát a fiú.-Legalább így nem másokat szekálsz.-mondta.Eközben HyunSeung a konyhából méregetett minket.
-Köszönöm!-mosolyodtam el.-Óriási ötletet adtál.-meséltem.Mindenkiről készítek egy rajzot és azt adom karácsonyra.-Te meg mit nézel annyira?Vigyázz!Nehogy kiessen a szemed és poros legyen, mert akkor meg kell mosnunk!Ezzel csak annyi a baj, hogy JunHyung nem segítene, hanem jól kiröhögne.Én nem megmosnám, hanem kidobnám a kukába, vagy lehúznám a vécén.Te meg vakon nem találnál el a csapig.-szóltam be HS-nek.
-Na ezért!-röhögte el magát Junie.

Három nap múlva
(csütörtök)~WoBin ma jön haza~
Ma reggel elgondolkodtam az eddig történteken és arra jutottam, hogy ez így nem mehet tovább.Mert:-WoBin szívbeteg és nem szabad idegesíteni, ezért nem veszekedhetek HS-sel, vagyis ki kell vele békülnöm.
Beszélnem kell vele, még mielőtt MoMo hazajön.
-HyunSeung!Kérlek, gyere!-kiáltottam, kilépve a szobámból.
Éppen akkor érkezett meg DooJoon, DongWoon, GiKwang, JunHyung, YoSeob és WoBin, meg a legjobb barátja, a tolószék.(Az orvos ragaszkodott hozzá, pedig már tud járni.)

33.rész(WoBin)

Nemsokára kezdődik a műtét.Nagyon félek.Szívem hevesen dobog.Tartok attól, hogy többé már nem ébredek fel.Bár a lábam miatt műtenek, el kell altatni, és nagy az esélye annak, hogy...hogy a szívem nem fog soha újra ilyen hevesen dobogni.
Torkomban óriási gombóc keletkezett.Homlokom gyöngyözött az izzadságcseppektől.A kezem remegett.DooJoon aggódva nézett rám.
-Minden rendben?-suttogta.
Bólintani akartam, de ez heves fejrázásba ment át.
-Nyugodj meg!-simította meg a vállam YoSeob.-Minden rendben lesz.Megműtenek, felébredsz, és olyan lesz minden, mint régen volt.Vagyis...majdnem.-nézett rám óvatosan.
-Ne félj!Izé.Itt leszünk, és várunk rád.Nyugi.-mondta Joker.
Szomorúan rámosolyogtam.
-Sora?HyunSeung?-kérdeztem hirtelen.
-MiMi beteg lett, alig bír beszélni.HS ot maradt vele annak ellenére, hogy összevesztek.-magyarázta Kiki.Szemében láttam a szomorúságot és a beletörődést.Sajnáltam szegény fiút.
Kínos csend telepedett ránk.DongWoon órája fülsiketítően kattogott a mélytelennél is mélyebb némaságban.Mindannyian feszültek voltunk.Szívem mindig hevesebben kezdett verni, amint lépteket hallottam a folyosóról.Még nem...még van egy kis idő a műtétig.
YoSeob az ágyam szélén ült, és szorongatta a kezem.Izzadt tenyereink csúszkáltak egymáson, már-már kezdtem azt érezni, elolvadok.Joker a falat támasztva bámulta a plafont, miközben idegesen rágózott.DongWoon toporzékolt és hisztizett, amiért ennyire húzzák az időt.(?)
DooJoon az ágyam melletti székek sokasága közül ült az egyiken, percenként törölgetve homlokát.GiKwang mellette tenyerébe temette arcát, gyanítom MiMin rágódott.
-A műtét mindjárt kezdődik.-jött be köszönés nélkül a kezelőorvosom, egy kórlapot tanulmányozva.Mögötte bejött két nővér, és egy férfi.Az ajtó előtt a 'hintó' csak rám várt.A férfi az ölébe vett, és a kerekeken guruló ágyra tett.
-Minden rendben lesz.-csókolt meg utoljára Yo, majd betoltak a műtőbe...

Yoseob pov
-Ezt nem hiszem el!Mégis meddig műtik?Egy fél évig?!-bokszoltam bele idegesen a falba.
Ekkor a műtőből hangos csipogás hallatszott.Majd csend...a levegő megfagyott.
-Mi történt?-kérdezte JunHyung a kilépő orvostól.
-Leállt a szíve.Sajnos elvesztettük...-tolták ki az ajtón a holttestet.
-Nee!-ordítottam fel fájdalmasan.

~

Felébredtem.

-Mi van vele?-ugrottam fel könnyes szemekkel.

-Még tart a műtét.Elaludtál.-mondta fáradt szemekkel Joker.

-Húú basszus...-túrtam bele a hajamba.

-Mi az?-nézett rám Kiki.

-Azt álmodtam, hogy...hogy meghalt.Műtét közben.-kezdtem el sírni.

-Héj, nyugi!-ült le mellém GiKwang és vigasztalni kezdett.

-De olyan élethű volt!És...életem nagy szerelme ott fekszik a műtőasztalon!...

DooJoon pov

-...ott fekszik a műtőasztalon!...-mondta keservesen a fiú.

-Az enyém is.-suttogtam.

-Mi van?-kapta fel a fejét Manó, és Woon is furcsán méregetett.

-Semmi!-mentegetőztem, és szerencsémre akkor jött ki az orvos a műtőből...

WoBin pov

A megszokott helyen ébredtem.Nem voltam jól.Szám ki volt száradva, és erőtlennek éreztem magam.

-Mi történt?-néztem oldalra segélykérően.

DooJoon volt csak bent.

-A többiek?-kérdeztem csodálkozva.

-Hát...na jó, igazából nem szabadna elmondanom, de...-nézett rám zavartan.

-Joon!-kiáltottam rá.

-Sora felvágta az ereit.-bökte ki.-Íjj, basszus!-állt fel, és vert bele erőteljesen egyet a falba.-Jézus, ez nagyon fáj!-kapott kezéhez.

-HOGY MI?!-visítottam.-Úristen!Mi a franc?De hát mi...mégis...?Nem!DooJoon!-néztem rá sírva.

-Ez az igazság.-bizonygatta.-Ú, bazd!-szaladt ki.

Rohamom lett.Alig kaptam levegőt, szívem ezerrel kezdett verni.Majdnem meghaltam...

Később...

-A francba is Yoseob, mi történt?-kérdeztem, amikor magamhoz tértem.

-Joon eltörte a kezét.Sora meg köhög, de nyugi, nincs ÚGY semmi baja.Csak lelkileg van ki szegény.-motyogta a fiú.

-Hála a jó istennek!Mármint...ahj!-kerestem a szavakat, ám ekkor MiMi rontott be zokogva, kék-zöld foltokkal.(?)

-Mi történt?-néztem rá ijedten...

32.rész(Sora)

...A bátyám dühösen távozott a gyár melléképületéből.
-Kérlek, menj ki!-suttogtam.
-De...-kezdte HyunSeung.
-Az Isten szerelmére!...menj már!-ordítottam.
A fiú lehajtott fejjel ballagott ki.

Később
-Kérlek add ide a telefonod!-mentem ki a szobámból.A fiú némán kezembe adta, majd leült a kanapéra.Megkerestem DooJoont és hívást indítottam.Rögtön felvette.
-Na, mi van haver?Mi volt MiMivel?-kérdezte.
-Kérlek, gyere értem!-kérleltem, nem is törődve azzal, hogy azt hitte, HS vagyok.
-Juujj!Bocs Sora!Máris ott leszek.-egyezett bele.
Kinyomtam a telefont, majd visszaadtam a bambuló fiúnak.
-Miért nem szóltál?Bevittelek volna.-mondta.
-GiKwang így is kivan...-vontam vállat...
...DooJoon oldalán gyalogoltam a kórház folyosóján.Mielőtt eljöttünk volna a Leader bekötözte a sebeimet.Először a fiú ment be, majd én.Mindenki elvolt.YoSeob a sarokban duzzogott.Wonie Kikit nyugtatta(ujj ideges!), Joker pedig a Mystery-ből jól ismert gördeszkával játszadozott.
-Ez mit keres itt?-csattant fel Junie.
-Pofa be!Nem hozzád jöttem.-emeltem fel a hangomat.-Beszélni szeretnék MoMoval.Négyszemközt.-fordultam körbe, jelezve, hogy menjenek ki.
-Az most lehetetlen.Pár perc, és kezdődnek a rohamok.-motyogta YoSeob az óráját bámulva.
-Mi baja itt mindenkinek?-kérdeztem értetlenül.
-Sora...beszélhetnénk?-állt fel GiKwang.
-Muszáj?-kérdeztem riadtan, a szám szélét rágcsálva.
-Igen.-bólintott idegesen.
-Jóó.-sóhajtottam.
Kimentünk a kórterem elé..
-Én...annyira sajnálom!-hajtottam le a fejem, és a zöld csempét kezdtem tanulmányozni.
-Sokan, még te is, azt hiszitek, hogy túl vagyok ezen a dolgon..hogy te és én, hogy a húgom vagy.De ez nem igaz.Néha azt hiszem, hogy ez csak egy rossz álom, amiből felkelek, magamhoz ölellek, megcsókollak és elfelejtem az egészet.Nehéz úgy tekintenem rád, mintha a testvérem lennél, mert a szívem mélyén még mindig annyira sőt jobban szeretlek, mint eddig.-ölelt meg.
-Sajnálom, ez van.Így van megírva odafenn.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Szereted...HyunSeungot?-kérdezte halkan, miközben leült egy székre.
-Nem tudom.Vegyesek az érzéseim: dühös vagyok rá, de egyrészt örülök is neki, hogy így alakult.-magyaráztam.
-Beszéld meg vele!Hidd el, jobb lesz!-törölte meg a szemeit.(Most először láttam sírni a fiút.)-Jössz?-kérdezte, mert készült bemenni a kórterembe.
-Nem bírom nézni, ahogy szenved.-feleltem...

GiKwang pov
-Te sírtál?-kérdezte meglepette DongWoon, amikor beléptem.
-Dehogyis!-hazudtam.
-Hyung!Mi a baj?-szólított meg YoSeob.
-Semmi.-feleltem.

Sora pov
Mióta GiKwang bement, csak HyunSeungon tudok gondolkozni, de ez már nem az első alkalom.Felálltam, és odasétáltam egy ablakhoz.Kinyitottam, így megcsapott a jeges levegő.
-Álmomban mindig velem vagy.Gyakran ébren is eszembe jutsz.Nem tudlak kiűzni gondolataim közül.Hogy jutottam el idáig?-gondolkoztam hangosan.
-Ez így volt rendjén.Először "semleges" voltál számomra, de már WoBin születésnapján különleges érzéssel figyeltelek.Aztán már a tieden alig bírtam ki.Amikor felköszöntöttelek, átöleltél és éreztem az illatod, majdnem megtettem azt, amit az előbb.De akkor még ott volt GiKwang.-magyarázta mögöttem egy hang.HyunSeung.(?)
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten.
-A bátyád hívott be.-magyarázta.

3 nap múlva
Elég csúnya köhögéssel ébredtem.A homlokom gyöngyözött az izzadságtól, fáztam és fájt a fejem.
-Juj!Te köhögsz ennyire?-nyitott be HyunSeung.
-Vajon?-kérdeztem.Hangom mély és rekedt volt.
-Akkor a fiúk nélkülünk mennek be.-sóhajtott.
-Há' még mit nem!-kiáltottam.-MoMo't ma műtik.Pont most ne menjek be?-kezdtem el püfölni a fiú mellkasát.
-Kiki sem fogja engedni.-mondta.
-Na mibe?-csaptam ki a 'szobám' ajtaját.-Kikwang!Ugye veletek mehetek?-rontottam be a bátyám szobájába.
-Sora!Öltözök.-szólt rám a szekrényben pulcsiért matató fiú.
-Leszarom!Ugyi mehetek?Kérlek!Bátyuska!Kérlek!Oppa!!!-kérleltem.
-Sora!Beteg vagy!Csak megfertőznéd.Nem jöhetsz!-vett ki egy hosszú ujjút, majd fölvette.
-De megyek!-ordítottam, igen ám, de úgy be voltam rekedve, hogy majdnem elment a hangom.
-Nem.-mondta, majd felvette a kabátját is, és távozott DooJoon és DongWoon társaságában.
-Utállak!Gyűlöllek!-kiáltottam utána zokogva.
-Én megmondtam.-állt meg az ajtóban HyunSeung.
-Te bunkó barom!-vágtam pofon, majd elrohantam a szobámba.

31.rész(WoBin)

Elég bunkó volt Sora, bár megértem, hiszen Joker állandóan kötekedik vele.Ha nem feküdt le Kikivel, akkor ezt a rapper miért nem fogja fel?Puskagolyótól meg amúgy sem lehet teherbe esni...
-Remélem nem lesz semmi baja!Hová vitte vajon Joker?-doboltam idegesen a térdemen.
Feszült csend telepedett ránk.
-Oké, én megkeresem őket.-állt fel hirtelen a maknae, és elrohant.

Pár perccel később
-Hallod, hogy tehetted ezt?!Mit akarsz még?Normális vagy te egyáltalán?Pár napja ember módjára viselkedsz, de most újra bebizonyítottad az ellenkezőjét.Gratulálok!!-üvöltöztem JunHyunggal, aki idegesen nézett rám.
-Elborult az agyam!Nem gondolkoztam.Felidegesített, érted?!Megint flegmán viselkedik!-védekezett.
-És ha meghal?Akkor mi csinálsz?Hmm?Kis híján megtörtént...a te hibádból!
JunHyung leosztott nekem egy hatalmas nagy pofont.Az ütés hirtelen ért, arcomhoz kaptam, elöntött a forróság.Fájt...
-Ne merj hozzáérni, hallod?!-akart nekirontani YoSeob.
-Hé, Yo!Nyugodj meg!-fogta le DooJoon.
-Te egy állat vagy!Soha nem fogsz megváltozni, SOHA!-ordítottam sírva.
-Momo, ne idegesítsd fel magad!Kihat az állapotodra.-nyugtatott Manó.
-Basszus JunHyung!Takarodjál innen!Tönkretetted az egész életemet!A Soráét is!Milyen ember vagy te?-zokogtam, mire a fiú kiment, becsapva maga után az ajtót.
-Sst!Nyugodj meg!-ölelt meg YoSeob.
-DongWoon, mi van most vele?-szipogtam.
-Kiki és HyunSeung hazavitték.Ne aggódj!Minden rendben lesz.-mosolygott biztatóan a maknae.
-Elnézést, minden rendben van?Nemrég mintha ordításokat hallottam volna ebből a kórteremből.-jött be egy aggódó nővér.
-Semmi nem történt.Ööö...beszélhetnék a kezelőorvosommal?-kérdeztem.
-Hogy hívják?-érdeklődött a nő.
-Dr.Kim HyeJun.
-Éppen most lépett ki az ötös műtőből, rögtön szólok neki.-bólintott, majd elsietett.

Később...
-Jó estét!Hogy érzi magát?-jött be mosolyogva az orvos.
-Megvagyok, köszönöm.Milyen az állapotom?-kérdeztem feszengve.
-Már lényegesen javult.Ha folyamatosan szedi a gyógyszert, hamarosan maga mögött tudhatja ezt a szörnyű időszakot.-mondta.-Ami a lábát illet, hát...a seb elfertőződött.Így el kell végeznünk a hét végén még egy műtétet.Szóval ha minden jól sikerül, jövőhéten elkezdődik a gyógytornázás, aztán pár nap kivizsgálás, végül hazamehet.De csak ha minden jó lesz.-magyarázta.
Még mindig ott van az a bizonyos 'ha' szócska.
-És doktor úr, a gyógyszereket meddig kell szednie?-szólt közbe Manó.
-Attól tartok, ezt a hazautazás után is folyamatosan szedni kell.-húzta a szájét Dr.Kim.-Ma még lesz egy adag.
-Szuper!Nagyon szuper!-csattantam fel mérgesen.
-Sajnálom.-ment ki az orvos.
-Én ezt nem fogom kibírni.-suttogtam-Nem vagyok elég hozzá..-ahogy az utolsó szavakat is kimondtam, könnyek szöktek a szemembe.
-WoBin!-szólított meg halkan DooJoon.-Menni fog.-biztatott, és óvatosan elmosolyodott.
-Kösz.-töröltem meg a szemem.-Mindent.-bólogattam.
"Menni fog!"-ismételgettem magamban, bár legbelül tudtam, hogy ez nem igaz.Soha sem voltam erős.Sem lélekben, sem fizikailag.Mindig is Sora volt a támaszom, ő segített mindenben.De ezt most nem hagyhatom rá...ez most az én harcom.Az enyém, amit csakis nekem kell megvívnom a betegséggel.Talán néha elgyengülök, talán néha megtörök, na és akkor mi van?Felállok, és újra küzdök.Hisz' erősnek kell lennem.Nem szabad látniuk, hogy elgyengülök...
-MiMi küldött egy üzenetet, bocsánatot kért, és azt írja, semmi baja.-olvasta Yo.
-Legalább miatta már nem kell aggódnom.-mosolyodtam el halványan.
-Basszus!-rontott be dühösen GiKwang.
-Mi van?-kérdeztük értetlenül.
-...én csak...én csak!Basszus!-verte bele az öklét a falba Kiki.
-Héj!Mi történt?-állította le Joon.
-Bementem megnézni a "húgomat", erre ő éppen HyunSeung szájában volt.-a fiú már szinte sírt, úgy mesélte el a történteket.
-És ezzel mi a baj?-vágtam értetlen fejet.
-Semmi!...Minden!Aish!...-rohant ki a kórteremből, a 3 fiú meg utána.
Ez egy jó alkalom volt.Most elgyengülhetek...rögtön sírni kezdtem.
-Hé, hé!Mi a gond?-jött vissza DooJoon.
-Nem fog menni, érted?!Olyan...nehéz.Néha úgy érzem, hogy mindennek vége.-zokogtam.
-Jaj, ne sírj!-simogatta meg a vállam.
-Ne szólj nekik, oké?-néztem rá kérlelően.
-Rendben.-mosolygott.
-Köszönöm.-bólintottam.
-Töröld meg a szemed, és nyugodj meg!-mondta.-Megyek és megnézem, mi van a srácokkal.

Később...
Ott volt a tenyeremben, és csak bámultam.
-Nem akarod bekapni?-kérdezte YoSeob.Csak ketten voltunk a kórteremben.
-Még...gyönyörködöm benne.-vontam vállat, mire a fiú édesen felnevetett.
-Komolyan...10 perce be kellett volna venned.Elalszok.-motyogta.
-Oké.-bólintottam.Egyik fülemen be, másikon ki.
-WoBin, én nyomom le a torkodon.Vedd be!
-Nem.-válaszoltam higgadtan.
-De miért?-kérdezte.
-Mert nem.
-Most gyerekes vagy.-mondta.
-Te meg cinikus.-vágtam vissza.
-Mi bajod van?-kérdezte értetlenül.
-Mi bajom van?Hogy mi a bajom?!-emeltem fel a hangom.-Az a bajom, hogy EZ történt velem!Egy roncs lettem, vágod?!A szívemnek annyi, a lábamról meg ne is beszéljünk!...
-A lábadnak semmi baja.
-Nem?Tényleg?Joker belelőtt, ez lesz a harmadik műtétem, de tényleg semmi baja!-mondtam gúnyosan.-Most meg ez a seb elfertőződés...csak húzzák az időt.Keresnek nekem valami utolsó megoldást, de felesleges, mert tudom, hogy lábra már így soha nem fogok állni!-kiáltottam.
-Hülyeségeket beszélsz.Te magad is hülye vagy.-vágta a fejemhez.

YoSeob PoV
-Menj ki!-mondta WoBin hidegen.
-Én...-kezdtem, ám próbálkozásom reménytelennek bizonyult.
-Menj ki!-üvöltött rám.
Megadóan sóhajtottam, majd kimentem.

30.rész(Sora)

Nem bírtam nézni, ahogy Momo zokog és közben percenként törnek rá a rohamok, ezért kiszaladtam a szobából.Húsz méterre az ajtótól találtam egy padot, ahová leülhettem.Percekkel később HS is csatlakozott.
-Mi a baj?-ült le mellém.
-Nem bírom nézni, ahogyan a legjobb barátnőm szenved.-suttogtam.
-Hamarosan vége.-ölelt át.
-Te meg mit ölelgetsz?-löktem le magamról a fiú kezeit, majd felálltam.-Hogy jössz te ahhoz, hogy engem ölelgess?-kiabáltam.
-Na de kisasszony, ez egy kórház!-lépett ki egy szobából egy nővér.
-Na ne!...Leszarom!-vágtam rá.A nő sértődötten ment vissza.
-Sora, mi a baj?-nézett ki a kórteremből Joker.
-Semmi.-indultam el felé.-Jobban vagy?-fordultam MoMohoz.
-Igen.Már elmúlt.-szipogta.
-Oké.-mosolyodtam el kínosan, majd leültem a műanyag asztal mellett elhelyezett székre.
-Folytatjuk az ünneplést?-vette fel JunHyung a piros mikulássapkát.
-Nem érdekel.-fejeltem meg az asztalt.
-Héj húgi, most mi van?Te vártad a legjobban ezt a napot.-guggolt le mellém Kiki.
-Emberből vagyok.Az én kedvem is változhat.-mondtam.-Leszarom a hülye Mikulást, inkább vigyen valaki haza!
-Joon?Elviszed?-kérdezte GiKwang a fiútól.
-Bocs csaj, de most inkább maradnék.-mondta.-Esetleg HyunSeung.-nézett az akkor belépő srácra.
-Mi?-kérdezte.
-Hazaviszed a hisztigépet?-vonta fel szemöldökét Joker.
-Aha.-bólintott.
-Öhm...akkor inkább maradok.-kontráztam.
-Aha!Akkor Seunggal van bajod.-állapította meg WoBin.
-Nincs senkivel semmi bajom!-kiáltottam.
-Sora, elvégezted már a tesztet?-kötekedett JunHyung.
-Fogd már fel, hogy nem vagyok terhes!GiKwang a bátyám, és nem feküdtem vele össze!Olyan nehéz elhinni?...Vagy tudod mit?...-bontottam ki a teszt dobozát, majd odaléptem a fiúhoz.-Végezd el te!Neked jó a szádba is.-nyomtam bele a szájába.Ekkor mindenkiből kitört a röhögés.-Olyan vicces?!-fordultam a többiek felé.Akkor dugjátok fel ti is azt a kurva tesztet magatoknak!-ordítottam.
JunHyung megragadta a karom, és lerángatott valami alaksorszerűségbe.
-Pedig azt hittem, hogy már többet nem kell, hogy megverjelek.-vett fel egy vasrudat.
-Igen?Akkor rajta!Itt az ideje, hogy újra összeverj!Végtére is kórházban vagyunk.Semmi baj!-biztattam.
A fiú verni kezdett.A cső hatalmas fájdalmakat okozott.Tűrtem a dolgot, de egy idő után ájultan estem össze...
...a 'szobámban' ébredtem.Ki hozott haza?
-Hahó!-szólaltam meg.
-Felkeltél?-jött be HyunSeung.
-Hol a bátyám?Azonnal őt akarom!-hisztiztem.-Ki-kit a-ka-rom!-nyávogtam éles hangon.
-Nyugi!Elment kötszert venni.-mondta.
-Ja, akkor jó.-mondtam barátságosabb hangon.-Amúgy...-kezdtem.
-Mi az?-ült le elém.
-...Két lányt feltűnés nélkül elraboltatok.Nem igaz, hogy egy kis kötszert nem tudtatok lopni abból a kórházból.-gondolkoztam.
-Hhh!Még téged kihozni is elég volt!-röhögött.
-Ki talált ránk?-kérdeztem hirtelen.
-DongWoon.Azt hitte, meghaltál.Elmondása szerint te a földön feküdtél, ő(Joker) pedig egy vasrudat fogott.-mesélte.-Tényleg nem emlékszel semmire?-kérdezte.
-De.Arra igen, hogy üvöltöztem mindenkivel.És bunkó voltam, és...-hadartam.
-Semmi baj.Mindenki utál, de izgulnak érted.Hívd fel őket!-nyomta a kezembe a telefonját.
-Arra képtelen vagyok.Inkább írok egy SMS-t.Az jó lesz?-kérdeztem.
-Felőlem!-vont vállat.
"Bocs!Mindenkinek.Amúgy jól vagyok.No para!:Sora."-küldtem el.
-Kösz!-adtam vissza.
-Kérsz csokit?-vette elő az édességet a melegítőfelsője zsebéből.
-Nem.Vagyis igen.-törtem le a felét.
Aztán valami olyan dolog történt, amit én sem értek: a fiú csak úgy odahajolt, és megcsókolt.Csókja forró és szenvedélyes volt.(megjegyzés:Bia, kuss!xD)
-Szeretlek!-súgta, majd megcsókolt.Újra, és újra...ekkor GiKwang nyitott be.Ajj már!Ebből baj lesz!Ijj!
Riadtan néztem a bátyámra...

29.rész(WoBin)

Miután Soráék elmentek, egyedül maradtam.JunHyungnak sürgős dolga akadt, YoSeob is itt maradt volna, de álmos volt egyem a húsát.
-Boldog Mikulást!-jött be egy nővér, majd bekötött egy infúziót.
-Magának is.-mosolyogtam, majd kiment.
Már 6.-a van.És nincs kivel ünnepelni.Ez szép.

10 perc múlva
-Hát ti?-kérdeztem Kikitől, aki akkor lépett be a kórterembe.Mögötte Sora, YoSeob és a többiek.
-Kihisztiztem, hogy jöjjünk vissza.-ugrált oda hozzám barátnőm.
-Nyuuu!-öleltem meg.Várj!...Hogy nézett ki ez a hiszti?-kuncogtam.
-Először feltűnően unatkozott.-kezdte DooJoon.
-Aztán toporzékolt.-folytatta HyunSeung.
-Majd jött az ugrabugra.-rázta a fejét Yo.
-És végül dörömbölni kezdett a szobám ajtaján, hogy:"Bátyuska, engedj be!".-röhögött GiKwang kínosan.
-Hoztam neked mandarint.-mondta csillogó szemekkel Seob.
-Juj, köszönöm!-öleltem meg boldogan.
A fiú kitette az éjjeliszekrényre a "kincset".
-Megyek pisilni.-szólalt meg hirtelen JunHyung.
-Ember, ezt nem kell bejelenteni.-röhögtem.Ő csak morogva kiment.-De akkor ti most...komolyan?-néztem szomorúan Mimire és Kikire.-Pedig olyan nagyon összeillettetek.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Jaj, te!-ölelt meg szorosan barátnőm, a bátyja pedig mosolyogva letörölte arcomról a kósza könnycseppet.
-Ho-ho-hó!Boldog én-napot mindenkinek!-lépett be a kórterembe egy...Mikulás.(?)
-Ne!Én félek tőle.-bújtam el a takaró alá.
-Ho-ho-hó!Ne félj tőlem kislány!Hoztam neked ajándékot.-húzta le a fejemről a takarót.
A többiek már szakadtak a nevetéstől.
-Mikulás!-ugrott a piros ruhás nyakába Sora.-Hoztál csokit?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Van itt minden, ho-ho-hó!-nyúlt bele a puttonyába.(?)
-Még pisztoly is?-húztam a számat.Mikulás nadrágján ott lógott egy fegyver.Zavartan köhécselt, majd eldugta a piros kabátja alá.
-Ki akar beleülni a bácsi ölébe?-kérdezte vigyorogva a Télapó egy széken ülve.
-Ééén!-szaladt oda hozzá MiMi és már majdnem odaült.
-Ne!-húztam vissza, majd súgtam valamit a fülébe.
-Ja, hát így már nem.-vont vállat Sora.-Felejtsd el Joker!-vágta oda.
-Óóó ne már!Yo, kinyírom a barátnődet!-fenyegetőzött a Mikulás.
-Morcos Mikulás.-húzta fel az orrát Seob, majd megölelt.
-Na, lássuk, mi van ebben a zsákban!-tért vissza az eredeti szerepéhez JunHyung.-Ez itt Yoon DooJoon-é.-nyújtott oda a fiúnak egy sapkát.(?)
-Kösz!-röhögött Joon, majd felpróbálta.Hamar kiderült, hogy nem rá volt méretezve.
-Ez itt Lee Sorá-é.-adott oda barátnőmnek egy kicsi csomagot.
-Ya!Nem vicces!-kezdte el püfölni MiMi a télapót, aki csak röhögött.
-Mi az?-kérdeztem kíváncsian.
-Terhességi teszt.-mutatta a lány, mire kitört belőlünk a nevetés.
-Jang HyunSeung.-kotorászott a piros ruhás a puttonyában.-Tessék!-adott oda valamit.
Egy vörös rókás medál volt.
-Köszönöm!Mikulás, meghúzhatom a szakállad?-kérdezte HyunSeung csillogó szemekkel.
Joker pislogás nélkül meredt rá, majd egy durva"nem"-mel le is zárta.
-Ó.-szomorkodott VörösRóka.
-Yang YoSeob, gyere ide!-mondta Jun.
Manó ötéves fejjel már ott is volt.
-Nesze!-nyomott a kezébe Mikulás egy kis kék kocsit.
-Juj!-csillant fel a szeme, és megölelte a játékot.(?)
-Shin WoBin.-lépett oda hozzám, és kezembe nyomott egy biológia óráról már oly jól ismert szívet.
-Nagyon vicces JunHyung, nagyon vicces.-motyogtam összeszűkített szemekkel.
-Son DongWoon, tessék fiam.-nyomott a maknae kezébe Télapó egy cipős dobozt.
-De hát ebbe nincs semmi.-mutatta meg nekünk.
-Tévedsz.-válaszolta Joker.-Emlékszel a korábbi tüdőbajodra?
-Aha.De hogy jön ez ide?-vágott nagyon értelmes fejet Woon.
-Levegő.Hoztam neked levegőt.-magyarázta a Mikulás.
Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
-Na, ez kiürült.-dobta el a piros zsákot JunHyung.
-És én?-kérdezte felháborodva GiKwang.
-Te nem kapsz.Te rossz fiú voltál.-ráncolta a szemöldökét a Télapó, majd átöltözött.
-Elnézést, meghoztam a gyógyszert!-jött be szégyenlősen egy nagyon fiatal nővér.
-Nem veszem be.Most nem!-mondtam.
-De igenis beveszed!-parancsolta Sora.
-WoBin, kérlek.-suttogta mellettem YoSeob.
-Nem!Olyan jó most a hangulat, nem akarom elrontani a rohamokkal.-lábadt könnybe a szemem.
-Injekcióval is be lehet adni?-kérdezte Joker a nővértől.
-JunHyung!-néztem rá riadtan.
-Persze.-bólintott a nő.
-Hozza úgy!-mondta a rapper.
-Nem engedem!-ráztam idegesen a fejem, de a nővér már el is sietett.

Pár perc múlva
-Nem adhatod be!-ordítottam az injekciós tűvel hadonászó Jokernek.
-Nézz már rá!-mutatott YoSeobra.A fiú egy széken ülve szipogott.
-Mi a baj?-ült le mellé MiMi.
-Ha MoMo nem engedi, akkor soha nem fog meggyógyulni.-válaszolta alig hallhatóan.
-Akkor sem.Ne csináljátok...kérlek!-néztem a srácokra.
-Fogjátok le!-mondta pislogás nélkül JunHyung, majd rám bökött.
Rögtön odalépett hozzám DooJoon, DongWoon és GiKwang.Vergődni kezdtem, de végül a rappernek sikerült belém döfnie a tűt.
-Utállak!-ordítottam, majd fejemre húztam a takarót és keserves zokogásba kezdtem...

28.rész(Sora)

...WoBin rosszul lett.A kezében lévő üvegszívet elejtette, ami sok ezer, apró darabra tört.Elkezdődött.
-Úristen!-kiáltottam.-Vigyétek vissza!YoSeob!Mozdulj már!-kiáltottam rá a megrémült fiúra.
Joker, Seob, DooJoon és Woon felkapták a lányt, majd kiszaladtak vele.
Nagyon sírtam.Már egy fél órája ültem a földön, amikor HyunSeung odajött egy injekciós tűvel a kezében.
-A javadat akarom.Muszáj aludnod egy kicsit!-mondta.
-Kiki!-kiáltottam rémülten.
-Mi az?-lépett ki a konyhából egy tál étellel a fiú.
-Csak altató.-fordult felé Seung.
-Jó.-bólintott barátom.
-Miattam van!Miattam hoztátok ki a kórházból!Miattam van...minden!-zokogtam.
Az utolsó mondatot már kábán, leragadt szemmel mondtam, mivel ez idő alatt VörösRóka belém szúrta a tűt.
Furcsa álom:"Egy boldog család.Egy karon ülő csecsemő.Úgy 2 hetes lehet.Egy fiú, másfél éves.Egy apa, és egy anya.Aztán egy újabb jelenet, az anya és az apa veszekednek, majd az apa távozik a fiúval.Kicsi még, úgyse fog emlékezni arra, hogy neki volt anyja.Úgy, mint a lány az apjára."
Hirtelen felpattant a szemem.Olyan ismerős volt az a gyerek(fiú) és a lány is."Várjunk!...A lány én vagyok.Emlékszem...én vagyok!Magamra ismerek.De akkor ki lehet az a fiú?Akkor van egy féltestvérem!De ki lehet?Olyan ismerős!Az...arca, mintha már láttam volna."-gondolkoztam.Aztán eszembe jutott."Te jó ég!Én beleszerettem, és járok a féltestvéremmel.Lee GiKwang...a testvérem!"-sikítottam magamban.
Felálltam és könnyes szemmel kimentem a "nappaliba".
-Sora, jól vagy?-ölelt át Kiki.
-Ne!-toltam el magamtól.
-Mi van?-kérdezte nem túl értelmesen.
-Épp ez!Ezt akarom megbeszélni veled.-mondtam.-Mondom csak vele!-fordultam sürgetően HyunSeung felé.
-Ja, persze.-ment be a szobájába.
-Mimi, mi a baj?-ültetett le az ölébe, de én gyorsan odébb húzódtam.
-GiKwang, ez így nem fog menni!...-kezdtem.
-Mi?-értetlenkedett.
-Ez nem működik köztünk.Vége!Érted?Vége!
-De miért?Olyan jók voltunk mi ketten!
-Hát nem érted?-zokogtam.-Ami kettőnk között volt, az most van elvágva!-álltam fel, majd berohantam a szobámnak elnevezett helységbe...
...Egy fél óra múlva HyunSeung nyitott be.
-Mész a kórházba, a barátod -aú- bevisz.
-Te?-csúszott ki a számon.
-Ááá!Ott van az a sok orvos.Kizárt!
-Jó!-álltam fel.-Mehetünk!-léptem ki a szobából.
Kiki némán elindult, én pedig követtem.Megvárta, míg beszállok, majd elindult.A kórházba vezető út nem volt hosszú.10 perc alatt beértünk.
-Sora!-ült fel az ágyon WoBin.
-Jaj, WoBin!-léptem oda.-Annyira sajnálom!Miattam hoztak ki!-mondtam könnyes szemmel.
-Semmi baj, de mi az?
-Semmi.-töröltem meg a szemem.
-Fiúk!Légyszíves!-szólt oda, mire mindenki távozott.-Na, ki vele!Mi a baj?Úgyis megtudom.Ha nem tőled, akkor GiKwangtól.Neki biztos elmondtad.
-Szakítottam vele.-köptem ki.
-Hogy mit csináltál?!-kérdezte a lány.
Elmeséltem az álmot, és hogy rájöttem arra, hogy életem szerelme a féltestvérem.
-Na ne!Ez most komoly?-kérdezte.
-Az.-zokogtam.
Ekkor YoSeob rontott be.
-Bocs, MoMo!Sora nagyon gyorsan gyere velem!-kapta el a karom, majd kirángatott a kórteremből.-Hogy képzeled?-förmedt rám.
-Mit?
-Meg se magyaráztad neki, miért szakítottál vele!Teljesen tönkretetted!Most mi bajod van?Kiki azt hiszi, ő csinált valamit rosszul, vagy hogy ő bántott meg!-kiáltotta.
-Bocsánat, hogy én sem tudom mi van!Vagy várj...elmondom.Van egy hat tagú banda, aki elrabol két lányt.Először verik őket, majd egy-egy fiú beléjük szeret.Az egyikőjük rájön, hogy élete szerelme a...féltestvére.Te mit tennél okoskám?Na?!-ordítottam.
-Hogy mije?-kérdezte.
-Igen.GiKwang a féltestvérem.Ezért szakítottam vele.-mondtam idegesen.Idegeim már nincsenek úgy fél éve, de...de...-Áh, hagyjuk!Csináltassatok DNS-tesztet, vagy mit bánom én, csak legyen már vége ennek az egésznek!
-Elmondhatom neki?-kérdezte a fiú.
-Bánom is én!Csináltassatok tesztet!-javasoltam.
-Gyere!-húzott maga után.-Joker, gyere csak!-hívta el a fiút a társaságunkba.
-Mi van?-kérdezte Jun.
-DNS-tesztet kell csináltatnunk!-kezdte Yo.
-Sora, ha terhes vagy, megöllek!-vágta rá a rapper.
-Nem!Nem terhességi teszt...nem ugyan az!-áztam meg a fejem.
-Akkor?
-Úgy néz ki KiKwang mostohahúgát és legjobb barátnőjét raboltuk el.-vakarta meg a tarkóját Seob.
-Mi?-kérdezte JunHyung.Látszott az arcán a gúny, és az, hogy mindjárt elröhögi magát.-Ez durva.-kezdte.-Szakítottál vele?-suttogta.
-Ja!-bólintottam.Könnyeim patakokban folytak.
-Gyere!-hívott Joker.-Kiki!Te is!-szólt oda a bánatos fiúnak.
-Mi van?-kérdezte elhaló hangon a táncos.
-Tudtál róla, hogy MiMi a húgod?-szúrta oda Junnie.
-Hogy mit kéne tudnom?-állt meg hirtelen.Jó, eddig bírtam.Kitört belőlem a zokogás.
-Úgy néz ki, hogy Sora a mostohahúgod.
-Te jó ég!-kapott a szájához GiKwang.Megállt benne az ütő.
JunHyung elintézte, hogy most csinálják meg a tesztet.
-Jó.Akkor egy-egy vérvétellel el is lesz intézve.-mondta az egyik orvos.Ekkor Jokernek megrándult az arca.
-Öhm...egy pillanat!Sora, gyere csak!-hívott ki.-Vedd le a pulcsit!-parancsolt rám.Idegesnek tűnt, ezért gyorsan engedelmeskedtem.Megnézte mindkét karom, majd rámutatott a balra.-Ebből kell a vért venniük.-súgta oda.
-Értem!-bólintottam, aztán visszavettem a ruhadarabot.Ez idő alatt levették GiKwangtól a szükséges vérmennyiséget.
-Nos!-nyúlt az orvos a jobb kezemért.
-Áh, elnézést, de...a jobb kezemből nem lehet vért venni, mert...gyenge a érfalam.-nyújtottam oda a másik karom.
-Jó.-vont vállat a doktor.Belém szúrta a tűt(ez már természetes érzés), majd "kiszívta" a vérem.
A vérvétel után visszamentünk MoMo kórtermébe.
-Na, mi volt?-kérdezte WoBin.
-Passz!-ásítottam.
-Joon vigyen "haza"?-kérdezte Joker.
-Nem baj?-néztem a barátnőmre.
-Menj csak!-bólintott.
-GiKwang, te nem jössz?-fordult a fiú felé DooJoon.
-Nem.Megvárom az eredményeket.-mondta.Jajj!Szegényt teljesen lesokkolta ez a dolog.
-Jó.Gyere!-intett Joon.-Ja, jöjjek még vissza?-kérdezte.
-Szerintem nem.-mondta Yo.
-Oké.Sziasztok!-mentünk ki a kocsihoz.
-Ülsz előre?-kérdezte a fiú.
-Ha lehet.-mondtam, mire kinyitotta az ajtót.
-Az igaz, hogy szakítottál Kikivel?-kérdezte óvatosan.
-Igen.Azt is tudjátok, miért?
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Tudni akarod?
-Ha elmondod, meghallgatlak.-vont vállat a leader.
-Öhm...GiKwang a féltestvérem, vagyis valószínű.-mondtam.Hangom számomra is fájdalmasnak tűnt.Hát még neki.A fiú a hír hallatán elindította a kocsit.Többet meg sem szólalt.
Hazaérve bementem a "szobámba" és ki sem mozdultam addig, míg a két fiú ki nem hívott.
-A pasid az!-nyújtotta oda HS a telefonját.
-Már nem az, szakítottunk.-mondtam, mielőtt beleszóltam volna a telefonba.-Tessék!-szóltam, jelezve, hogy hallgatom.
-Kíváncsi vagy az eredményre?-kérdezte.Hangja nyugodt és kedves (?) volt.
-Persze.-mondtam.
-Eddig nem értettem, miért szakítottál velem, de most már minden tiszta.Köztünk egy nagyon-nagyon közeli húg-báty kapcsolat volt.Van.-röhögte.
-Ez most azt jelenti, hogy...
-Igen azt, de most már menj aludni!Holnap majd mindent megbeszélünk.-ígérte.
-Oki!-kapcsoltam ki.
-Na, mi van?Mondd már!-sürgetett Joon.
-Van egy bátyám.-ültem le a kanapéra.Ekkor a szívemben eddig kavargó düh és fájdalom átváltott boldogsággá.
-Szóval GiKwang a tesód?-kérdezte DooJoon.
-Igen.-vigyorogtam.
-És ti jártatok?-húzta a száját Seung.
-Igen!Na és?-vontam vállat...
...5.-e van, és bent vagyunk WoBinnél.
-Joker!...Hány óra van:-kérdeztem a fiút.
-Fél órával ezelőtt kérdezted.-gúnyolódott.
-Na és!
-Fúú!Hogy lehet valaki ilyen gyerekes?-forgatta a fiú a szemét.
-Ja, ezt mind tudjuk, hogy az én kis húgom agyilag öt éves!-kacagott GiKwang.
-Kikérem magamnak!...Én 3 éves vagyok.Ezért is szeretem és várom a 4 óra 1 perc múlva bekövetkező Mikulás-napot.
-Mondtam, hogy nem ünneplünk Mikulást!-förmedt rám Junie.
-Óóóó!Most miért?-nyávogtam.
-Mert nem, és tudtommal itt én döntök, mivel én,  ismétlem ÉN vagyok a főnök!Megértetted?
-De...-kezdtem.
-Na, jó!-sóhajtott HS.-Gyere, Mikulás!Ideje menni.-borzolta össze a hajamat HyunSeung.-Joo, jöttök?-kérdezte.
-Aha.Mehetünk!-bólintottak.
Seung még súgott valamit Jokernek(ő marad), majd elindultunk.

27.rész(WoBin)

YoSeob nagyon rendes volt, ott maradt (volna) velem.Viszont a nővérek nem voltak tekintettel arra, hogy szülinapom van:hazaküldték Yo-t.
Nagyon sokáig agyaltam azon, mit jelenthet az, hogy:"Nem vagy idősebb tőlem!"
Aztán úgy 6 óra körül beugrott.Ugyanekkor érkezett egy látogatóm.Nem az, akire számítottam.
-WoBin, elfelejtettünk egy nagyon fontos dolgot Sorával kapcsolatban.-kezdte köszönés nélkül.
-A szülinapját...tudom.-bólintottam.
-Helyre kell hoznunk.-ült le mellém az ágyra.
-A többiek?-kérdeztem.
-Még alszanak.Egyedül jöttem.
-Ők tudnak róla?Hogy MiMinek...
-Nem!Azt kérte, ne mondjam senkinek.
-Értem.Be kéne avatni őket.-javasoltam.
-De megígértem neki...-nézett rám fancsali képpel.
-TE ígérted meg neki.-kacsintottam rá.
Vette az adást.Felhívta a skacokat, akik egy jó 10 perc múlva itt voltak.
-Hogyhogy már itt vagy?-köszöntötte Sora GiKwangot egy csókkal.
-A menedzser hívott, hogy meg kell beszélnünk egy fontos dolgot.Gondoltam, beugrok a kis beteghez.-mosolygott Kiki.
-Miért nem keltettél fel minket?-kérdezte DongWoon álmos szemekkel.
-Így is álmosak vagytok.-nevetett KiKwang.
-Aha.Jó.Furcsa vagy.-méregette YoSeob féltékenyen.
-Ember, a legjobb barátom vagy!És van egy gyönyörű, hiper, ultra-szuper túlmozgékony csajom!-nevetett hitetlenül.
-Már megint kezdi.-fogta a fejét MiMi kínosan.
-Amúgy...a menedzsereteket tájékoztattátok erről az egész rablós izéről?-kérdeztem hirtelen.
-Persze.Ő fedez minket.-mondta Joker, mintha ez olyan egyértelmű lenne.
-Értem.De...hogyhogy velünk még nem találkozott?-kérdezte most Sora.
-Ő csak a külső ügyeket intézi.Nem keverjük bele.Ha lebuknánk, neki nem kellene hazudnia, nem is ismer titeket személyesen.-magyarázta DooJoon.
-Ühüm.Világos.-bólogattam.
-Na, és mi volt ez a dolog?Amiért hívott...-tért a tárgyra Yo.
-Gyanakodnak az orvosok.-húzta a száját GiKwang.
-Elintézem őket.-roppantotta meg az ujját Joker.
-De...ez egy olyan hely, ahol pénzért mindent elhallgatnak, nem?-értetlenkedtem.
-KangDong olyanokat is alkalmaz, akiket nem avat be a titokba.-vonta meg a vállát DongWoon.
Feszült csend lett.
-Beszélhetnék négyszemközt Seobbal?-kérdeztem hirtelen.
Mindenki kiment, csak ketten maradtunk.
-Tudod, tegnap MiMi sírni kezdett...rájöttem, miért.-mondtam.
-Na, tényleg?De jó már neked!-válaszolta flegmán.
-Most mi a baj?-hökkentem meg.
-Mi?!Megmondom én neked!GiKwang már ki tudja mióta itt van, csak ti ketten, állítólag hívta őt a menedzser,...-sorolta, de én félbeszakítottam.
-Te féltékeny vagy.
-Nem vagyok féltékeny.
-De az vagy.
-Nem, nem vagyok az!-csattant fel és ki akart menni.
-Várj már!-kiáltottam utána, majd visszaült mellém.
Mindent elmeséltem neki.
-De akkor nekünk miért nem szólt Kiki?-kérdezte már vagy ezredszerre.
-Mert Sora azt kérte tőle.-válaszoltam már vagy ezredszerre.
Azt hiszem, végre megértette.
-Hívd be Sorát, te mondj el mindent a fiúknak, találjatok ki valamit, és majd szólj!-utasítottam.
YoSeob nyomott egy gyors puszit az arcomra és elrohant.Pár perc múlva MiMi ült le a helyére.Nagyon sokat beszélgettünk.Végre jó barátnőnek éreztem magam_minden előttem elhallgatott sérelmét, örömét, ami nagyon régen történt elmesélt nekem.Én pedig csodálattal hallgattam...szegény lányt megedzette az élet, mégsem panaszkodott.Most ébredtem rá, mennyire igaza volt...tényleg csak magammal törődtem.Meg fogok változni.Jobb ember leszek.
-Elnézést.-jött be egy fiatal nővér.-Shin kisasszonyt szívvizsgálatra kell vinnem.-mondta, majd beleültetett a tolószékbe.
-Itt megvárlak.-mosolygott Sora a vizsgáló előtt.
Nem volt nagy dolog.De amit az orvos ezután mondott, az aggasztó volt.
-Ez egy olyan betegség, amelyik élősködik.Ugye Önnek voltak már eddig rohamai, de mostanában?-kérdezte a kórteremben, Sora jelenlétében.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Ez a betegség nem kínozza Önt...felszínesen.De most sokkal súlyosabbá vált.Míg Ön azt hitte elmúlt, addig ő, mármint a betegség erősödött.És nem sokára kitör...ha nem kezeljünk időben.-magyarázta az orvos.
Felfogtam, milyen nagy súlya van az utolsó mondatnak.
-És...nekem mit kell tennem?-kérdeztem halkan.
-Szedni a gyógyszereket.Amik ugye...pénzbe kerülnek.-mondta.-Ezek a pirulák állandó rohamokat váltanak ki, így egy idő után a betegség elmúlik.A nővér mindjárt hozza is az első darabot.-mosolygott biztatóan, majd kiment.
-Jaj, istenem!-ölelt meg könnyezve a barátnőm.
-Ne sírj, miattam ne!-csitítottam.-Nem lesz semmi baj!Normálisan fogom szedni a gyógyszert, lesz "pár" roham, és elmúlik.-mondtam, pedig belül rettegtem.Attól, hogy kiborulok előtte, attól, hogy megtör majd a betegség, de amitől a legjobban féltem, az a halál volt...
Könnyeimmel küszködtem.Most erősnek kell lennem.MiMinek nem szabad látnia, hogy sírok.Így is ki van szegénykém...
Ekkor bedugta az ajtón a fejét DooJoon.
-Sora gyere, hazamegyünk!-mondta.
A lány szomorúan megölelt, majd kilépett az ajtón.
És kitört belőlem a zokogás.A felgyülemlett stressz, és a félelem volt az oka.Valaki óvatosan lenyomta a kilincset, én pedig ijedten megtöröltem a szemem.Senki sem láthatja, hogy sírok.
Az ajtó teljesen kinyílt, és YoSeob lépett be rajta.
-Szia!-csókolt meg.-Sírtál?-fürkészte arcomat.
-Nem, ez csak...nátha!-vágtam rá.
-Oké!Na szóval:ma kicsempészünk a kórházból, mivel nem engednek ki a lábad és a szíved miatt.Elviszünk hozzánk, de úgy, hogy Sora nem tud róla.Van torta is, pinata is...-sorolta, mire nevetni kezdtem.
-Na de pinata?Kinek az ötlete volt?-röhögtem hitetlenül.
-Az enyém!-húzta ki magát büszkén a fiú, majd tovább mesélt.
-Megvetted nekem amit kértem?-kérdeztem.
-Meg.A kocsiban van.-válaszolta.
-Szupi!Imádlak!-húztam magamhoz, és szenvedélyesen megcsókoltam.
A fiú most felállt, kilépett a teraszra és ezt mondta:-Elmentek.Jobban mondva csak Sora, Kiki, DooJoon és DongWoon.
-Ez mit jelent?
-Azt, hogy a többiek pár perc múlva itt lesznek.És aztán megkezdődik az akció.-magyarázta Yo.
Elmesélte, hogy mit találtak ki a fiúkkal.Büszke voltam rájuk, hogy ilyen ügyesen megoldották a helyzetet.
-Elnézést!Meghoztam az első adagot.-jött be zavartan egy nővér, és kezembe nyomott egy tálcát.Egy pohár szénsavas víz, és egy tabletta volt rajta.Bevettem, majd a nővér ezt mondta:-A következő pár órában rohamai lesznek.Kérem csengessen, ha megkezdődtek.
Ezután kiment.
Mindent elmeséltem Seobnak, amit a kezelőorvosom mondott a szívemről.Nehéz volt tartani, de végül nem sírtam el magam.
-Nyugi.Nem lesz semmi baj.-simította meg a kezem.
Ekkor szó szerint berontott JunHyung.
-HyunSeung már elkezdte a színjátékot.Nyomás!-kiáltotta és elszaladt.Aztán visszajött, tekintettel arra, hogy én most nem tudok futni, és segített beleülni a tolószékbe.Elkezdett tolni ki az ajtón, YoSeob szigorúan mellettem lépkedett.
-Jaj, istenem!Jaj, de fáj a hasam!Meg fogok halni...-hallottuk a recepciótól HyunSeung hangját.
Halkan röhögni kezdtünk.Joker sietősen a vészkijárat felé tolt.Egy lélek sem járt arra.
-Állj!-kiáltottam, mielőtt kiléptünk volna a hidegbe.-Egy hálóingben vagyok, könyörgöm!
Mindketten levették a kabátjukat, és a hátamra illetve a lábamra terítették.Na, most már mehetünk.
Joker kocsija ott várt ránk.Beültettek, és már indulhattunk is.
Hamar megérkeztünk.DongWoon kiszaladt a gyár-melléképületből és segített kiszedni a kocsiból.
-Gyertek!-suttogta, óvatosan kinyitva a bejárati ajtót.
Sötétség uralkodott mindenhol.
-GiKwang, nem látom semmit!-hallottuk MiMi hangját.
DooJoon hirtelen felkapcsolta a villanyt.
-Saengil Chukka Hamnida!-kiáltottuk egyszerre.
-Utólag is!-toltak oda Sorához.
-Te hogy kerülsz ide?Úristen!-ölelt meg.
Bólintottam egyet Yo-nak, jelezve,  hogy hozni kéne a tortát és az ajándékokat.
-Ya, te!Azt mondtam, ne szólj nekik.-ütötte meg Kikit játékosan a barátnőm.
-Én voltam.Rájöttem.Elmondtam YoSeobnak.Ő pedig a többieknek.-magyaráztam.
-Köszönöm!-suttogta MiMi könnyes szemmel.-HyunSeung?-kérdezte hirtelen.
Nevetve meséltünk el neki mindent.VörösRóka egy 10 perc múlva meg is érkezett.
-Miről maradtam le?-kérdezte lihegve, mivel elmondása szerint "üldözték az orvosok".
-Semmiről.-ölelte meg mosolyogva Sora.
Láttam, ahogyan a fiú felköszönti őt.Valaki megbökött.Én odafordultam, Yo pedig némán a kezembe nyomta az ajándékot.
DongWoon odatolt a barátnőmhöz.
-Ezt tőlem...-nyújtottam volna át az ajándékom, de éles fájdalom nyilallt belém, a tárgyat elejtettem, ami ezer darabra tört.Szívemhez kaptam, lihegtem, kapkodtam a levegőt.
"Elkezdődött..."

26.rész(Sora)

...klassz este.Kint állunk a szakadó hóban.WoBin tolószékben ül.YoSeob mellette guggol.HyunSeung és Wonnie egymást lökdösik.Joker a telefonján pötyög.Joon bambul.GiKwang engem ölel, én meg egyik lábamról a másikra állva toporzékolok.
-Kábítsd már el magad!-szólt rám Joker.
-Most mi van?-néztem rá hitetlenül.
-Állj le!Mit pattogsz?-szólt újra rám.
-Drága Yong JunHyung, ő, ha még nem tudnád egy hiper, ultra-szuper, túlmozgékony lány.Ezért szeretem!-mondta Kiki.
-Igen?-néztem rá.
-Nem.-vágta rá.
-Mi nem?-kérdeztem.
-És mi igen?-szólt közbe YoSeob.
-Óóóó!-vettem elő a zsebemből azt a ki noteszt, amibe életem legjobb/legrosszabb élményeit írtam/írom.
-Mi van?-néztek rám.Könnyek gyűltek a szemembe.
-Mi a baj?-fordított GiKwang maga elé.
-Semmi.-mosolyodtam el keservesen.
-Sora!-nézett rám WoBin.Egy kicsit gondolkoztam, majd ahhoz fűződő(de mégse azt) dolgot mondtam.
-Nem vagy idősebb tőlem.
-Ezért sírsz?-kérdezte.
-Mi?Én nem sírok!-tiltakoztam.
Igazából az jutott eszembe, hogy az én szülinapomon GiKwang majdnem meghalt miattam.Ez akkor volt, amikor szökni próbáltam, és helyettem Joker őt lőtte le, mert beugrott elém.
-Dehogyis nem!-ellenkezett Junnie.
-Nem!
-De.-mondta Joon.
-Nem!-tiltakoztam.
-De!-szállt be a játékba Wonnie és HyunSeung.
-Amúgy nagyon őrültek vagyunk.-tereltem a szót.
-Há' mer'?-kérdezte YoSeob.
-Egy, kettő, három...-kezdtem el számolni, hogy hányan vagyunk.
-Nyolc.-szólt közbe Joker.
-Naszóval!8 fiatal:ebből egy bármikor kész megölni a másikat, a másik állandóan a tűt döfi a barátnője karjába, a maradék hat meg alapból hülye, kinn áll a szakadó hóban egy szál pulcsiban, illetve hálóingben.
-Kösz!-mondta sértődötten YoSeob.
-Most haragszol?-mentem oda és guggoltam le mellé.
-Igen.-durcizott a fiú.
-Bocsánat!-öleltem meg.
-Semmi baj.-mondta.
-Ha ingyen öleléseket osztogatsz, akkor hozzám is jöhetsz!-mondta Joker.
-Kopj le Mikulás!-szóltam oda.
A fiú mérgesen odalépett hozzánk és beleragadt a leengedett hajamba.
-Ááááá!Engedj el!-sipákoltam.
-JunHyung, engedd el!-kiáltotta Kiki.A fiú elengedte sötét tincseimet, én pedig odaszaladtam GiKwanghoz.
-Ideje lenne mennünk.Hajnalodik és lassan lefagy az út.-szólalt meg Joon.
-Oké.-bólintottam.Nyomtam egy puszit WoBin arcára, majd elindultam az ajtó felé.
Most DooJoon, Seung és Kiki társaságában tartottam "hazafelé".

Másnap
Még mindig a tegnapi miatt szomorkodok.
-Elmondod végre, mi bánt?-kérdezte Kiki a nappaliban.
-Ki fogsz kacagni!
-Ígérem!
-Jó.Az én szülinapomon majdnem meghaltál.De utálni foglak, ha elmondod nekik.
-Nem fogom.-ölelt át.

25.rész(WoBin)

Egy kisliba zöld szobában ébredtem.Kicsit még bennem volt az altató hatása, de mindent tisztán láttam.
-Hogy érzed magad?-kérdezte halkan YoSeob.
-Megvagyok.-válaszoltam.-A többiek?-céloztam arra, hogy csak őt, DooJoont és Jokert látom.
-Kivel akarsz találkozni?-komorodott el Manó.
-Sorával.-mondtam.
-Nem!
-Tessék?-kérdezte elképedve.
-Jól hallottad.Nem találkozhatsz vele.-ismételte a fiú.
-Mégis miért?-hökkentem meg.
-Mert így kívánja az érdeked.És mert én nem engedem.-mondta higgadtan a fiú, azt várva, hogy köszönjem meg neki.
-Majdnem mondtam valami csúnyát.-morogtam.-Fiúk, kimennétek?-néztem Joonra és JunHyungra.
-Persze.-sóhajtottak.
-Mindjárt kitör a balhé-súgta Joker a leadernek.
Amikor a két fiú kiment, rögtön felcsattantam.
-Mit jelentsen ez az egész?!
-Miatta van minden!Miatta lettél beteg és félig bénult!-kiáltotta.
Te mégis mi a francról beszélsz?-hüledeztem.
-Arról, hogy miatta támadtad meg Jokert.-válaszolta halkabban.
-Ezt nem csak miatta tettem.Nem tudsz te semmit!-vágtam a fejéhez.-Hívd ide Sorát!Most!-üvöltöttem.
-Hazaküldtem.Vagyis JunHyung.
-Mit csináltál?Tatok?-dadogtam.
-Jól hallottad.Mi van, most mit vagy úgy oda?-értetlenkedett.
-Yang YoSeob, takarodj innen!-üvöltöttem.
A fiú kicsit megijedt, így kiment a kórteremből.

Később
-Még hogy Sora miatt van...-motyogtam magamnak, amikor egy orvos és egy nővér jelent meg.
-Jó napot!Dr.Kim HyeJun vagyok, a kezelőorvosa.-mosolygott.
-Üdvözlöm!Mikor mehetek 'haza'?-kérdeztem reménykedve.
-Ez még egy kicsit messze van.-sóhajtotta, de riadt arcomat látván hozzátette.-Nyugodjon meg, mindent megteszünk.A műtét sikeres volt, bár majdnem amputálnunk kellett.-magyarázta.
-Úristen!-kaptam a szám elé a kezem.-De...hogyhogy csak majdnem?-érdeklődtem kíváncsian.
-A barátja...Yang Yoseob nem hagyta.-válaszolta az orvos.-Igaz, hogy Önnek voltak a szívére panaszai?Csak akkor egy másik kórházban kezelték...-olvasta homlokát ráncolva egy kórlapról.
-Igen...szívbeteg voltam.Illetve vagyok.-dadogtam.
-Értem.El fogunk végezni önön pár vizsgálatot, hogy megtudjuk, él-e még ez a betegség, és milyen mértékben súlyosbodott.-mondta Dr.Kim.
-Értem.És...mennyi az esély arra, hogy valaha is talpra tudok állni?-kérdeztem halkan.
-Látom, Önt jobban érdekli a lába, mint a szíve.-mosolygott halványan az orvos.-Mint azt már említettem, a műtét jól sikerült.Még el kell végeznünk egy műtétet, de ne aggódjon, ez nem olyan komplikált.Aztán gyógytornász segítségével megpróbáljuk helyreállítani azt, amit valaki elrontott...nem szeretné elmondani, mi történt magával?Hogyan került golyó a lábába?-méregetett gyanúsan.
-Nem!-vágtam rá kicsit hevesebben.
-Értem.Hát akkor én...
-Bejöhetünk?-kérdezte az ajtóban álló Joker.
-Igen.Én már végeztem.-lépett ki a helyiségből a nővér és Dr.Kim HyeJun.
-Nos...bocsánatot kérek.Mindenért.-húzott elő a háta mögül egy csokor vörös rózsát JunHyung.(?)
-Ööö...-néztem rá furán.
-Én is sajnálom, ha megbántottalak.Soráék nemsokára itt lesznek.-ült le az ágyam szélére YoSeob.
-Ezekkel mi van?-néztem csodálkozva utolsó reményemre, DooJoonra, aki csak nevetett.-Most komolyan!Belétek bújt a 'kisjézuska'?Esetleg elfelejtettem valamit?-gondolkoztam.
-Melegedik.-mosolygott JunHyung.
-Nem szeretem az ilyen kitalálós játékokat!-duzzogtam.
-Saengil Chukka Hamnida!(Boldog születésnapot!)-kiáltották egyszerre.
-Ma van a szülinapom?-döbbentem le.
-Igen.-nevetett ki Yo.
-Hanyadika van?-töprengtem.
-December 2.-mondta vidáman DooJoon.
-Akkor tényleg ma van a szülinapom...Jee!-örültem meg a fejemnek, és megöleltem a mellettem ülő YoSeobot.
-Unnie!Saengil Chukka Hamnida!-rohant be az ajtón Sora.Utána pedig megérkezett Kiki, DongWoon és HyunSeung.
Mindenki felköszöntött, és elástuk a csatabárdot.Újrakezdtük a "barátságunkat".Senki sem haragudott senkire, ez volt a legszebb szülinapi ajándék.
-Ne már, rám vertél egy évet!-szomorkodott MiMi.
-Muhahahahahahaaaa!-röhögtem erőltetetten, aminek következtében kaptam egy tockost.
-Bontsd ki!-nyomott a kezembe Sora egy ici-pici dobozt.
-Mi ez?-kérdeztem.
-Csak egy kis apróság.Végre 20 éves vagy!-mondta lelkesen a lány.
A dobozban egy nyaklánc volt, szív alakú medállal.Kinyitottam a medált, amiben ez állt:

WoBin

+

YoSeob

♥

-Úristen!Köszönöm!-öleltem meg barátnőmet.

-Ezt pedig tőlem kapod.-nyújtott át egy szív alakú dobozt Yo.

-Igazán, tényleg nem kellett volna.-motyogtam.

Egy gyönyörű, vérvörös estélyi ruha volt benne.

-Yoseob...ez nagyon szép.-suttogtam.-Szeretlek.-csókoltam meg.

-Én már úgy várom a 6-át!-ábrándozott Sora.

-Nem ünneplünk Mikulást, felejtsd el!-vágta rá rögtön Joker.

-Miért?Beöltöztetnénk téged Mikulásnak.-röhögött barátnőm, amit mi is díjaztunk.

-Hm.Találó...félek a Mikulástól.-nevettem.

Nagyon sokat bohóckodtunk, és úgy éreztem, mi már egy család vagyunk.Furcsa, de ez van.

-Jé, teraszos a kórterem!-csodálkozott HyunSeung.

-Sokat érek vele, nem tudok kimenni.-dörmögtem.

Ekkor YoSeob kirohant az ajtón, és egy tolókocsival tért vissza.Nagy nehezen beleültettek, és kitoltak a teraszra.

-Milyen hűvös van.-didergett Sora, GiKwang persze gyorsan megölelte.

-Már novemberben hó volt, akkor tuti kemény telünk lesz.-töprengett DooJoon.

-Esik a hó.-mondtam hirtelen.

-Képzelődsz.-nevetett ki DongWoon.

-Nem, én láttam egy hópihét!-tiltakoztam.

-Na persze.-intettek le.

De aztán nekem lett igazam...az est fénypontja az volt, hogy  egy kórház teraszán állunk(ülünk) egy szál pulóverben(hálóingben), és figyeljük a szakadó, fehér havat...hm.Érdekes.

24.rész(Sora)

...WoBint bevitték a műtőbe.Idegesen doboltam a térdemen.Tapintani lehetett a feszültséget.
-Sora, fejezd be a dobolást!-szólt rám Joker.
-Mert, mi lesz?-kérdeztem.
-GiKwang!-nézett a fiúra.
-Sora!-szólt ő is rám.
-Oké!Oké!-álltam fel.Most járkálni kezdtem.
-A jó ég áldjon meg!-kiáltott rám JunHyung.
-Túl ideges vagyok!Mi van, ha lebénul?Ha többet nem fog járni?-gondolkoztam hangosan.
-Sora, fejezd be!Elég bajunk van a te nyavalygásod nélkül is!-ordította YoSeob idegesen.Könnyek gyűltek a szemembe, majd elrohantam.

GiKwang Pov
-Benned semmi tapintat nincs?-kérdeztem.
-Van elég bajunk nélküle is!Minek kellett idehozni?
-Mert ő a legjobb barátja.-érveltem.
-Nem!Nem azért!-kezdte el Seob.-Azért, mert vele kivételeztek.Őt hányszor verték meg?Ő sosem kapott annyi nyugtatót, mint Momo!-tört ki a fiú.
-Ha most miattad baja lesz...én kiütlek!-fenyegettem.

Sora Pov
A műtőhöz szaladtam.Igazából búcsúzni indultam.Megálltam az ajtó előtt.
-Mindig fájdalmat okozok neked.Ez a tettem is fájni fog, de utána jobb lesz.Nyilvánvalóan rossz vagyok, rossz döntéseket hozok.Megromlott a szívem.Látod, ez az én végzetem.-suttogtam.
-Ne tedd ezt!-lépett mögém Kiki.-Ha megteszed, soha többé esélyem sem lenne tovább keresni a kulcsot.Egy olyan embert szakítasz el tőlem, akit nagyon szeretek.-magyarázta.
Ekkor kitolták WoBint.Könnyes szemmel figyeltem, ahogy békésen szuszog a gurulós ágyon.Mindkét lába be volt kötözve.Földbe gyökerezett a lábam.Nem bírtam utána menni.Leültem a székre.
-Nem jössz?-kérdezte GiKwang.
-Menj nyugodtan.Én is mindjárt ott leszek.
-Oké.-indult el a lány ágya után.Ahogy eltűnt a folyosó végén a fiú, keserves zokogás tört rám.

YoSeob Pov
WoBin műtéte sikeres volt, de egy ideig tolószékben kell ülnie.
"GiKwang megjött, de Sora hol van?Mondjuk nem érdekel.Ne nyávogjon itt nekem."
-Hol van?-kérdezte Junnie Kikitől.
-Még ott van a műtő előtt, azt mondta, mindjárt jön.-magyaráztam.
-Megyek megnézem.-indult el Joker.
-JunHyung!A határokat...TUDOD!-nézett rá a fiúra.
"Most komolyan?Sora a legérdekesebb ebben a rohadt kórházban?WoBin itt fekszik félig megbénulva, ők meg ezzel foglalkoznak..."

JunHyung Pov
A lány tényleg a műtő előtt ült.Kapucni a fején, szemeit vörösre bőgte.Mint valami holdkóros, úgy nézett ki.A helyzetéhez képest mégis szép volt.
"Állj!Héj!Joker!Mikre gondolsz?Normális vagy?Ő a túszod!"-állítottam le magam gondolatban.
-Héj, kislány, mi a baj?-ültem le mellé.
-Semmi.-törölte meg a szemét.
-YoSeob bántott meg?-kérdeztem.
-Nem!Vagyis az előbb még dühös voltam rá, de most már inkább a düh félelembe torkollott.-mesélte.
-Itt, akitől félned kéne, az én vagyok.Nem Seob.-nyugtattam.
-Olyan szerencsétlen vagyok!-nyávogott.
-Dehogy is!Te egy erős, felnőtt nő vagy.Miért lennél szerencsétlen?-vigasztaltam.
"Hó!Már megint mit csinálok?Joker!Normális vagy?"-szólalt meg a lelkiismeretem.

Sora Pov
Most JunHyung tiszta rendes.Vajon miért?
-Ha megkérek valakit, "haza"vihet?-kérdeztem.
-Ja, úgyis KiKwang lesz.Ugye?-kérdezte.
-Aha.-bólintottam.
-Menjetek nyugodtan.Én még maradok, ha valami baj lenne.-mondta, majd felálltam és elindultam a kórterem felé.Félig kinyitottam az ajtót, és bedugtam a fejem.WoBin még aludt, Yo az ágya mellett ült, a többi fiú a szoba különböző tájain.
-Na!Megjött már!Miattad van az egész!-csattant fel YoSeob.
-Mi van?-kérdeztem meglepetten.Eddig is magamat okoltam, de most...
-Miattad verte meg Joker.Mert hallotta, hogy veszekedsz Kikivel!Normális vagy?-üvöltötte, amikor JunHyung belépett.
-Yoseob állítsd le magad!Kiki vidd haza Sorát, HyunSeung, DongWoon ti is mehettek!Hárman elegen vagyunk itt.-adta ki az utasítást Junnie.
A három fiú és én elindultuk a kocsi felé.Kiki és Woonie előre ült.HyunSeung és én pedig hátul.Könnyeim potyogtak, de Seung próbált felvidítani.
-Mosolyogj már!Ó, kérlek!Csak egy kicsit.Sora!-majomkodott mellettem.
-Tényleg én tehetek róla?-kérdeztem úgy mindenkitől.
-Nem!Dehogyis!-mondták egyszerre.

23.rész(WoBin)

Eredetileg úgy volt, hogy meghalok.Nem jött össze...YoSeob közbelépett, így Joker csak(!!!) a lábamba lőtt.Na, meg persze ott voltak az üvegszilánkok.
-Megkeserítem az életed!Addig foglak ütni, verni, kínozni, amíg azt nem mondod, hogy végezzek veled!-súgta gonoszan a fülembe JunHyung.
-Már most...-kezdtem, de Yo befogta a számat és felvett az ölébe.
Befutott velem a szobámba, és letett az ágyra.
-Fáj?-kérdezte, miközben a lábamat nézte.
-Most, hogy nem azzal vagy elfoglalva, hogy egy őrült sugdolózik a füledbe, kezd fájni.-nyavalyogtam.
-Mindjárt elmegyünk a kórházba.
-De Joker...
-Nem érdekel az a lökött!
-Oké.-adtam meg magam, és hanyatt végigdőltem az ágyon.Ekkor éles fájdalom hasított belém.:-Aú!
-Mi a baj?-szaladt oda hozzám Manó.
-Valami...szúrja a hátam.-sziszegtem.
-Hadd nézzem!-húzta fel a pulcsimat hátul.-Egy szilánk.-lökte el a nem kívánatos dolgot a fiú.
-Vérzik?-kérdeztem.
-Uhh...ez...felszakadt a bőr.Nagyon.-öklendezett a fiú.
-Hogy mi?-sikítottam.-Menj ki!És küldj valakit, aki bírja a vért!-parancsoltam, mire a fiú elrohant.
Irtózatosan fájt mindenem; a szilánkok vágásának helyei és kezdtem nem érezni a bal lábam.
Ekkor JunHyung dugta be a fejét.
"Ugye nem ezt küldte az az idióta?"-hüledeztem, de szerencsémre Junie unottan távozott.
-Huh!-lélegeztem fel.
Pár perc múlva DooJoon jött be a szobába.
-Hogy érzed magad?-kérdezte a fiú, miközben a kisebb vágásokat ápolta le.
-Ssz!-sziszegtem.-Nem jól.
-A lábad?Mozgasd kicsit, mindjárt visszajövök!-vitte ki a véres vízzel teli tálat.
Ami történt, -ez esetben nem történt- kétségbeejtő volt.És sokkolt.
-Joon!Joon, nem érzem a lábamat!-sírtam.
-Mi történt?-sietett be hozzám.
-Én...én nem tudom!-folytak le könnyeim arcomon.
-Most rögtön kórházba viszünk.Várj egy kicsit!-ment ki már megint, félig nyitva hagyva az ajtót.
Keserves zokogásba kezdtem.
"Mi van, ha amputálni fogják?Mi lesz, ha soha többé nem állhatok lábra?"-ilyen, és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem.
Valaki megállt az ajtó előtt.Felnéztem egy pillanatra, Sora volt az.Erre még keservesebben zokogtam.
Eredetileg úgy volt, hogy bocsánatot kérek tőle.Joker támadását főleg miatta csináltam.De nem, én már megint bunkóskodok, ezzel elrontva mindent.
Azt hittem, emberszámba sem vesz ezután.Viszont ember lévén kíváncsisága nagyobb volt dühénél.
-Mi...mi a baj?-ült le mellém óvatosan.
-Ó, Sora!Ne haragudj rám, kérlek!Mindenben igazad volt, de én csak mentem a saját fejem után, mint egy birka!Nem törődtem más érzéseivel.Kérlek, ne haragudj!-borultam sírva a nyakába.A könnyektől alig láttam valamit.
Barátnőm megvárta, míg csak szipogok, és ezt mondta:-Nem haragszom, nyugodj meg!Hogy van a lábad?-kérdezte tudatlanul.
Rám tört egy újabb sírógörcs.Remegtem, és semmit sem tudtam kinyögni.
-Héj, mi a baj?MoMo!Nagy levegő!Hallod?Csst!Ne sírj már!-vigasztalt, és próbált kiszedni belőlem valamit.
Ekkor lépett be DooJoon.
-MiMi, velünk jössz?-kérdezte Sora'tól.
-Hová mentek?
-A kórházba.Úristen, mi történt vele?!-szaladt oda hozzám.
A karom jéghideg volt, homlokomon izzadságcseppek.A torkomban óriási gombóc keletkezett, és irtózatosan remegtem.A fiú felkapott az ölébe, majd kivitt a nappaliba.Barátnőm jött utánunk.
-Hé, hová mentek?-kérdezte Joker.
-Engedj el, kórházba kell vinnünk!-kiáltotta idegesen Joon.
-Azt már nem!Megérdemli a sorsát.-kapcsolta be a TV-t JunHyung.
"Kösz!"-gondoltam magamban.
-A franc fog veled szórakozni!-kelt ki a sodrából a Leader, és kivitt a kocsihoz.Ott betett a hátsó ülésre, majd becsatolta az övemet.Nemsokára a többiek is csatlakoztak...még Joker is.
-Csak hogy el ne szökjön.-magyarázta a fiú.-Miért nem Kang Donghoz visszük?-kérdezte hirtelen.
"Ki az a Kang Dong?"
-Oda visszük állatkám.-morogta Joon.
Egy kis épülethez értünk.Óvoda kinézetű és nagyságú volt, de kórház szagú.Aha...álca.
DooJoon felkapott az ölébe(amit persze YoSeob nem nézett jó szemmel), és bevitt egy kórterembe.Innentől már csak arra emlékszem, hogy megvizsgál az a 'Kang Dong', beszélgetnek az esélyeimről, aztán egy műtét kezdete.Majd se kép, se hang...

22.rész(Sora)

...egy pisztoly dördülése rebbentett szét minket.Riadtan néztem GiKwangra, aki kinyitotta az ajtót.WoBin a törött üvegasztal szilánkjain feküdt, nem sokkal mellette egy pisztoly füstölgött.Joker tiszta vér volt.
-Mi...mi történt?-kérdeztem.GiKwang felsegítette a barátnőmet.
-Jól vagy?-kérdeztem a lányt.
-Úgy nézek ki?-förmedt rám.
Jó!Én aggódom érte, ő meg így nekem esik?Akkor inkább...kapják be!
-Tudjátok mit?-néztem rá Junniera és WoBinre.-Öljétek csak nyugodtan egymást meg!Mert elegem van.Te állandóan csak azon gondolkodsz, hogy ölhetnéd meg magad, miközben másokat vagy megbántasz, vagy összetöröd a szívüket.Ezen gondolkozz el!-vágtam a barátnőm fejéhez.Éppen be akartam szaladni a szobámba, de valami még kikívánkozott belőlem.A féltestvérség.Erről még WoBin se tud.
-Sajnálom, hogy ilyen féltestvérem van!-csúszott ki a számon, majd elrohantam.
-Mi?-kérdezte a lány, de választ már nem kapott.Különös módon a zárban volt a kulcs, így be tudtam zárkózni.Vállam rázkódott a zokogástól.Legszívesebben hazaszaladnék, hogy anya megvigasztalhasson.
Leültem az ajtó elé, és fejemet nekitámasztottam.A könnyeim záporoztak.
-Sora-sshi engedj be!-kiabálta odakintről KiKwang.-Nincs nálam nyugtató.-mondta.
-Nem!
-Sora, kérlek!Sora!Légyszi', Sora!
-De csak akkor, ha befogod.-nyitottam ki az ajtót.A fú bejött.-Komolyan gondoltam azt, amit kint mondtam.-jelentettem ki, de a fiú nem figyelt rám.A semmibe bámult, majd rám mosolygott.
-Fel kéne vállalnunk a kapcsolatunkat!
-Ne terelj.-suttogtam.
-Komolyan!Engem nem érdekel,  mit csinálnak azok ott kint.Szarok rájuk!-vonta meg a vállát.
-Nem!
-Akármit mondok, mindig 'nem'-mel válaszolsz?-kérdezte.
-Nem!
-Szeretsz?-mosolyodott el.Ajj már!Megfogott.-Szeretsz?-kérdezte újra.
-Szeretsz?-vágtam vissza.
-Haragszol Jokerre?-kérdezte.Feladta!Ááá!
-Nem!
-Mi a bajod?
-Azt mondtad, nem érdekel mi van odakint.
-De te bent vagy!-mondta.
-Vicces.-mosolyodtam el, majd lefeküdtem aludni.A fiú leült az ágyam mellé, és nézett.-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Nézlek.-mondta...
Másnap
Tegnap este óta nem beszéltem WoBinékkel.Senkivel.Az utolsó ember GiKwang volt, ő is tegnap.Reggel érdekes látogatóm érkezett.
-Mit akarsz?-kérdeztem JunHyungtól.
-Beszélgetni.-vonta meg a vállát.
-De én nem!-fordultam el.
-Akkor is meghallgatsz!-erősködött.
-Joker!Akadj már e rólam!-kiabáltam.
-WoBin a féltestvéred?-kérdezte.
-Nem!
-Biztos?
-Nem!
-Most mi a bajod?
-Semmi.
-...
-Hagyj békén!Menj innen!
-Nem!
-Oké, figyelj!Elraboltatok, felfogtam.Nem mehetek el, oké, de akkor legalább tegyél úgy, mintha itt sem lennék!Engem könnyű semmibe venni.Tégy' te is úgy!El tudom viselni.Egész életemben semmibe vettek, ez már nem is számít.Akár meg is verhetsz, csak hagyj, és...és...semmi.-ráztam meg a fejem.A könnyeim egyre sűrvebben potyogtak.Az egész életemet tönkretette a B2st.
"Most, vagy soha.Ha igazán szeret, akkor megteszi."
-Kiki!-rontottam be a szobájába.
-Tessék?-kérdezte.Az asztalhoz léptem, felvettem a fegyverét, és a kezébe nyomtam.
-Ha igazán szeretsz, akkor megteszed.
-Sora, NEM!-mondta kissé túl határozottan.
-Ha szeretsz, akkor megteszed.-ismételtem.
-Szeretlek!Ezért nem teszem meg.
-Tedd meg!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Sora, fejezd be!-kiáltotta a fiú, majd átölelt.Aztán eltolt magától, de fél kézzel még tartott.Szinte éreztem, mi fog ezután történni.
Jó erősen átkarolja a derekam.Érzem, ahogy a tenyere belenyomódik a hátamba.A tarkójához csúsztatom a kezem, és ekkor elveszítem az érzékelésem; összemosódik előttem a tér.Elengedem magam, és csak élvezem az egyre hevesebb csókcsatát.A szívem szaporán dobog.Ránehézkedem GiKwangra, és úgy, ahogy vagyunk-csókolózás közben-nekidőlünk a szoba ajtajának.A háta csak úgy puffan.(XD)Ahogy a mellkasára dőlök, az olyan érzés, mintha meleg márványnak támaszkodnék.A hajamba túr.Egyre hangosabban veszem a levegőt, és csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom.

21.rész(WoBin)

Miután sírva befutottam a szobámba, érdekes látogatóm jött.
-Te...te...de hiszen te...-dadogtam falfehéren.
YoSeob megcsókolt, majd megölelt.
-Már meg is őrültem?-toltam el magamtól.
-Vaktöltény volt...semmi bajom.-suttogta.
-Becsapott...aljas módon átvert!-keltem ki magamból.
-Kicsim, nyugodj meg!
-Nem!Nem nyugszom!Megölöm...esküszöm, hogy megölöm!-ordítottam és kirohantam a helyiségből.
-Hol van?Hol van?-kérdeztem inkább csak magamtól.
-Kit keresel?-jött ki a konyhából DooJoon.
-Hol van?Hol az az álnok kígyó?-üvöltöttem.
Ezután a fiúk(YoSeob,HyunSeung,DooJoon) lefogtak, a szobámban pedig Joker nyugtatót nyomott a kezembe.

Később
Lihegtem.Homlokom forró volt, a csend pedig nyomasztó.YoSeob ült mellettem csendesen, egy vizes kendőt szorongatva.Csak a levegővételünk, és a kendő vízbe mártása törte meg néha a csendet.
Szám ki van száradva, szívem egyenetlenül dobog.Szaggatottan, egyenetlenül veszem a levegőt, mégsem tudom, mi történik.
-Lázad van.A fiúk aggódnak érted.DongWoon ma elment a gyógyszereidért, mindjárt behozom őket.-mondta csendesen a fiú, mintha csak a fejembe látna.
-YoSeob...szeretsz?-kérdeztem halkan.
Láttam rajta, hogy meghökkenti a kérdés.
-Hát persze, mindennél jobban!-válaszolta normális hangerővel.
Ezután nem volt már harag köztünk.Bár többet nem beszéltem, ez egyértelmű volt mindkettőnk számára.
Fél óra múlva már nyoma sem volt a láznak.Újra látogatóm érkezett.
-Jól vagy?-kérdezte Sora.
Csúnyán elküldtem.Nagyon haragudtam rá, de ez aztán átváltott szomorúságba, majd könnyekbe.Már mindent bántam.
"Mi a francnak küldtem el?Megyek, és bocsánatot kérek."-gondoltam.
Épp bekopogtam volna a szobájába, de hallottam, ahogyan GiKwanggal veszekszik.
Két dolog ragadt meg a fejemben, miután visszakoztam.Rendőrség, és az, hogy a szer miatt lettem beteg.Vajon igaz?
-YoSeob, áh de jó, hogy itt vagy!-örültem meg, amikor belépett a szobámba.-Mi van Sorával, megnéznéd nekem?-kérleltem.
-Ne akard már megölni!-akadt ki.
-Nem, nem arról van szó.Csak hallottam, hogy Kikivel veszekedett...-magyaráztam.
-Ne akard tudni!JunHyung úgy megverte, hogy szegény lány életében nem kapott még ennyit.-csóválta a fejét Yo.
-Úristen!-kaptam a szám elé a kezem, aztán kirohantam a szobából.Megkerestem Jokert, aki épp a nappaliban ült, és újságot olvasott.
"Jól meggondoltam én ezt?Ha megteszem, holtra ver.Nem baj...ettől még az is jobb.Muszáj cselekedned, WoBin!Hiszen itt az alkalom!Csak nyugodtan.Mély levegő, nem lesz semmi baj.Vagyis de...alighanem lesz, de megéri.Legalább MiMi-ért.Megérdemli ez a féreg.Talán soha nem lesz több ilyen alkalom..."
Háttal voltam a fiúnak.Szívem hevesen vert, de levegőt sem mertem venni.Közelebb léptem.
"Hajrá!"-gondoltam utoljára magamban, ezután szó szerint nekiestem a fiú fejének.Csak ütöttem ahol értem, ő pedig nem számított erre, így fölényben voltam.Semmin nem gondolkoztam.Minden miatta elszenvedett sérelmet ott, akkor kiadtam magamból.Aztán egy pillanatban, felerősödve lökött rá az üvegasztalra, ami kettétört.Egy szilánk szúrta az oldalam, egy másikat a vállamból voltam kénytelen kihúzni.A "támadásom" megtette hatását.JunHyung felszakadt szemöldökkel,  kihasadt szájjal és vérző orral támolygott.Megtámaszkodott, majd beteljesedett a sorosom.Már csak arra emlékszem, hogy vérben ázva,  félholtan hagyott ott a nappali közepén.Minden testrészem sajgott, alig tudtam levegőt venni.Mégis, ha azt kérdezik tőlem:Megérte?, a válaszom:Igen, megérte.Mert nem számított már semmi.
A fiú ott állt előttem, diadalittas mosollyal, és...pisztoly volt a kezében.
-Vége.-hallottam utoljára.
Csak egy sikoly, csak egy dörrenés, és szívem megszűnik dobogni...

20.rész(Sora)

GiKwang-gal éppen sétálni indultunk.A fiú ment elöl.Mikor kilépett az ajtón vissza akart tolni, hogy ne
láthassam azt, ami kint történik, de késő volt.Mindent láttam.Ez már természetes dolog, WoBin meg akar halni.MEGINT!!!Véletlenül megláttam, hogy GiKwang hova tette a fegyverét.Egy gyors mozdulattal elvettem tőle.Elkapta a karom, de én biztatóan a szemébe néztem, ő pedig rájött, hogy nem azt akarom, amire ő gondol.Elengedett, én pedig egyenesen a barátnőm elé léptem és a fejemhez emeltem a pisztolyt.
-Ha lősz, akkor én is.Feltételezem, ha te lősz, akkor egy ember veled hal meg.Kettő meg lélekben omlik össze.És még nem is beszélve arról, hogy Seob magát fogja utálni, Holly2 YoSeob-ot és Jokert.Na, akarsz még lőni?-léptem egyet.
-Sora, ha közelebb jössz, lövök!-fenyegetett.
-Oké.Akkor másképp.-mondtam.Hátrafordultam.Mindenki ott volt.Joker mosolyogva nézett.(Tudja, mire megy ki a játék.)A többiek halálra váltan figyeltek.
-Lássuk csak.Ki is áll hozzád a legközelebb?-kérdeztem, mire megragadtam YoSeob kezét, magam elé rántottam, de úgy, hogy ő is WoBint láthassa.
-Nos!Mindenképp meg akarsz halni, igaz?Én nem.Így végignézve, ha ő hal meg miattad senki sem fog szenvedni.-hadartam.A fiú remegve állt előttem.
-Nem mered megtenni.-mondta.Egy pillanatra hátranéztem.
-Meg merem tenni?-kérdeztem Jokert.Ő csak bólintott.
-Úgy se!-mosolyodott el WoBin kínosan.
-Szerinted nem?Oké.Akkor először Yo hal meg!-vontam vállat, majd meghúztam a ravaszt.YoSeob ájultan esett össze.WoBin zokogva dobta el a fegyvert, majd berohant a házba.DooJoon idegesen lépett hozzám.
-Képes voltál megölni?-förmedt rám.
-Csak jelképesen.Vaktöltény volt.-vontam vállat, majd odaléptem Kikihez.
-WoBin után kéne menned!-mondta.
-Jah, utána meg...
-Ügyes voltál.-jött oda Joker és meg akart puszilni(!!!).
-Hagyj!Ez is miattad van!Minden miattad van!Hogy lehetsz ilyen mocskos?Mindent magadnak akarsz?Nem volt elég az, hogy nekünk bekavartál?-mondtam.
-Mi van?-kérdezte.
-Az, hogy állandóan vered a másikat!Mi olyan jó érzés benne?-ordítottam.
-Kiki!Hallgattasd el, vagy esküszöm soha többé nem fog kiabálni, az biztos!-fenyegette a fiút.
-Mi van?-kiáltottam.-Nehogy már...-kezdtem el, de a barátom behúzott, felkapott az asztalról egy injekciót és berángatott a szobámba.-Ha megteszed, én...én esküszöm soha, de soha többé nem szólok hozzád!-mondtam, de a fiú csak jött.
-Sajnálom!-csókolt meg, majd belém döfte a tűt.
/Később/
Miután kiment belőlem a nyugtató hatása, rögtön WoBinhez siettem.
-Jól vagy?-léptem be a szobába.
-Menj innen!Hogy tehetted ezt?Képes voltál átverni?Takarodj!-üvöltötte.Pislogás nélkül meredtem rá.Teljesen leblokkoltam.-Menj már!Soha többé ne szólj hozzám!-kiáltotta.Könnyeimmel küszködve rohantam el.Éppen becsaptam a szobám ajtaját, amikor GiKwang jött be.
-Mit akarsz?-kérdeztem.-Ja, bocs, tudom.Hozod az újabb adag nyugtatót, hogy tovább nyomassátok  belénk azt a mérget.Igaz?
-Mi van?-kérdezte.
-Ugyan már!Zokogtam neked, kérleltelek, hogy ne tedd!-ordítottam.-Szerinted WoBin mitől lett beteg?Őbelé minden második nap belenyomtátok a tűt!Ti tehettek róla, hogy beteg lett!Elegem van belőletek!Ha visszapörgethetném az időt, akkor nem küldtem volna vissza azt a rendőrt, hanem feladnálak titeket.Egytől egyig!
-Te...te beszéltél egy rendőrrel?-kérdezte meglepődve.
-Igen.-mondtam, mire a fiú kiment.

GiKwang Pov
El sem hiszem...?
-Joker!-kiáltottam el magam.
-Mi van?-kérdezte.
-Sora majdnem felnyomott minket.-mondtam.
-Hogy mi?-kérdezett vissza.
-Jól hallottad!-mondtam idegesen.
-Megverem.Esküszöm!-mondta dühösen, majd készült berohanni Sora szobájába.
-Joker...-szóltam utána.
-Mi van?-fordult meg idegesen.
-Semmi.-ráztam meg a fejem.
Szörnyen dühös vagyok a lányra.

Sora Pov
A szobám ajtaja kicsapódott.Joker volt az.
-Ezt nem néztem volna ki belőled.Hogy jössz te ahhoz, hogy feladj minket?-kérdezte szemrehányóan.
-Kiki árulkodott, mi?-kérdeztem vissza.
A fiú dührohamot kapott, és nekem esett.Csak ütött, és ütött.A fejem sajgott, állni alig bírtam, amikor abbahagyta.A szemem égett a sírás miatt.A srác szó nélkül kiment.
(este felé/10-11 óra)
Még mindig sírok.Hogy miért?...azt nem tudom.Ülök az ágyamon, és megállás nélkül zokogok.Hogy mondhattam azt GiKwang-nak, hogy soha többé nem szólok hozzá?Hogy találhattam ki olyat, hogy ő miattuk lett WoBin beteg?Hogy lehettem ilyen dög???
Felálltam, és az ablakhoz mentem.Kinyitottam azt.Hagytam, hogy a hideg szél felborzolja a hajam.Már nem is ég az arcom.Odakint gyönyörű a táj.Mindent hó borít.Csak a hold, és a csillagok miatt látni az egészet.Odakint csend van, és idebent is.Nem vettem észre, de már szinte reszketek.Gyorsan becsukom az ablakot, és azon keresztül bámulom a megnyugtató tájat.

GiKwang Pov
Nem bírok aludni.Sora teljesen felkavart.Hogy tehetett ilyet?És én?...Miért nem akadályoztam meg, hogy JunHyung megverje?Miért nem védtem meg?Tulajdonképpen miért mondtam el Junnienak?Hiszen szeretem.Hogy tehettem?
Nem bírok tovább a szobámban ülni.Kabátot veszek és kimegyek a téli világba.A hó ropog a lábam alatt.A szél csíp, de mégis lehűti kipirosodott arcomat.
Az égre tekintettem.Éppen akkor kezdett esni a hó.A hold és a csillagok fényesen ragyogtak.Olyan megnyugtató ez az egész,Szívesen vagyok ilyenkor a természetben.A hevesen kalimpáló szívem is lecsillapodott.Mélyen belenyúltam a farmerem hátsó zsebébe, amiből olyan dolog került elő, amit már rég vissza akartam adni, csak  sohasem adatott meg a megfelelő pillanat.Mikor adhattam volna vissza a lánynak?Amikor a halállak küszködve feküdt azon a kórházi ágyon?Amikor felkelt, de WoBin földbe tiporta az önbizalmát?Mikor hazajött a kórházból, és MoMo arra biztattam, hogy ölje meg?Netalán akkor, amikor Joker megcsókolta?NEM!!!Az a pillanat most jött el.Most, amikor bárminél nagyobb szüksége van a szeretetre.Most, amikor összecsapnak a hullámok a feje fölött.Most van itt az idő.
Határozottan az ajtó felé fordultam, és elindultam be a házba.A harmadik lehetőségnél benyitottam a szobába...

Sora Pov
...GiKwang jött be.Sőt, nem is bejött, rendesen betörte az ajtót.Meg sem szólalt, csak...csak megcsókolt.Abban a pillanatban minden lelki- és fizikai fájdalmam megszűnt.Csak ő és én léteztünk.Minden rossz dolog eltűnt...

19.rész(WoBin)

//olvassátok ezzel a dallal♥//

                                         
Örültem, hogy Sora megbocsátott...annak viszont már kevésbé, hogy JunHyung ezt csinálta.Nemtetszésemet ki is fejeztem neki:
-Joker, már ne is haragudj...de mi a francot képzelsz magadról?!-vetettem neki oda flegmán.Csak mi ketten voltunk a konyhában.
-He?-kérdezte értetlenül.
-Na, idefigyelj!Ha azt hiszed, hogy...-ám a mondatot nem tudtam befejezni, mert a fiú mohón rátapadt ajkaimra.
-Mi a...?-jött be a konyhába YoSeob, majd könnyes szemmel elment.
-Te...te szemét!Ülj a kukába, és gondolkozz el azon, hol a határ!-vágtam pofon JunHyungot, majd sértődötten elrohantam.Beszaladtam a szobámba, becsaptam az ajtót, és sírni kezdtem.Miért magyarázkodjak?Fölösleges...Hogy miért?Mert Joker a "góré", és Yo neki hisz, nem pedig "élete szerelmének".
-MiMi!-ordítottam el magam.
-Itt vagyok.Mi az?-kérdezte belépve a szobámba.-Héj...mi a baj, WoBin?-jött oda hozzám vörös szemeimet látva.
-JunHyung megcsókolt...-suttogtam.
-Tiszta "deja vu" érzésem van.De mi az, hogy megcsókolt?Mit képzel ez magáról?-akadt ki teljesen Sora.-Nem teszi zsebre, amit tőlem kap!-állt fel hirtelen, és menni készült.
-Várj!Ne menj, meg fog verni.-szipogtam.
-Yoseob?
-Látta.-bőgtem el magam.
-Jaj, MoMo, ne sírj!Látod, Kiki is megbocsátott nekem.Persze nem volt mit.-mosolyodott el MiMi.
-Köszönöm!-öleltem meg.
-Menj, beszéld meg vele.-biztatott barátnőm.
Kiléptünk a szobából.A fiú ott ült a nappaliban.
-Yoseob, besz...-kezdtem, de ő félbeszakított.
-Nyugodtan megölheted magad, nem akadályozlak semmiben.-mondta kimérten, aztán kilépett a szakadó hóesésbe.Csak úgy, kabát nélkül.
Ez szíven ütött...fájt, amit mondott.Nem tudtam sírni, egyszerűen csak álltam, és bámultam magam elé.Lefagytam.
-WoBin, jól vagy?...

GiKwang Pov
Úgy éreztem, muszáj beszélnem Seobbal.
-Túl messzire mentél.-léptem ki a fagyos, téli világba.
-Mire gondolsz?-kérdezte.
-Nem ő tehet róla.JunHyung őt is megcsókolta.-magyaráztam.
-Hogy érted azt, hogy őt is?-nyomta mg az is szót.-Kit még?Téged?-nézett rám halálra váltan.
-Dehogy is, te hülye!-vágtam hozzá, aztán mindent elmeséltem neki.
-Kinyírom Jokert!-kiáltotta hirtelen Yo.

WoBin Pov
-Bejöhetek?-nyitott be Sora a szobámba.
Némán bólintottam.MiMi kulcsra zárta az ajtót.
-Még mindig nem tudom felfogni, mit mondott nekem.-suttogtam könnyes szemekkel.(Na, jön már.)
Barátnőm nem szólt semmit.Tudta, hogy most ez a dolga.Itt lenni velem, és hallgatni.Ennyi is elég volt...
A kilicset valaki rángatni kezdte.
-WoBin, engedj be, kérlek!-hallottam YoSeob hangját.
Sora rám nézett, én pedig szomorúan megráztam a fejem.
-MiMi bent van, igaz?Sora, engedj be légyszíves!
-A légy nem szíves, hanem potrohos, takarodj innen!-emelte fel a hangját a barátnőm.
-Tudom, hogy hibáztam, GiKwang és Joker mindent elmondott.Ne haragudj...
MiMi már készült megszólalni, de most rajtam volt a sor.
-Nem tudom felfogni, hogy mit mondtál nekem pár perccel ezelőtt.Ez...olyannyira szíven ütött, hogy képes lennék megtenni.-gyűltek könnyek a szemeimbe.
-Ne!Én azt nem gondoltam komolyan!Gyere ki, beszéljük meg ezt az egészet!-kérte YoSeob.
-Nekünk nincs mit megbeszélnünk.-mondtam indulatosan.-Még ha csak szakítottál volna velem!De nem...te egyenesen a halálba küldtél.
-Én...-kezdte.
-Ne szakíts félbe!-kiáltottam sírva.Aztán kinyitottam az ajtót, és mélyen Yo szemébe néztem.-Jobb lesz, ha a szemedbe mondom.-sóhajtottam.-Köztünk mindennek vége...örökre.-gördült le egy kövér könnycsepp az arcomon.
-Kérlek, ne tedd ezt!Én szeretlek.Azt...azt nem gondoltam komolyan!-mondta kétségbeesetten.
-Ha szeretnél, nem mondtál volna ilyet.Figyelj, én megértelek.Nem könnyű engem szeretni.-sütöttem le a szemem.
Aztán elmentem DooJoon-hoz.Ő az az ember, aki soha nem szólt bele semmibe, mióta mi itt vagyunk.A fiú a szobájában volt.
-Mit szeretnél?-ült fel az ágyán.
-Közelebbről megismerkedni a pisztolyoddal.-válaszoltam egyszerűen.
Egy pillanatig pislogás nélkül meredt rám, aztán ezt mondta:-Nem tartom jó ötletnek.
-Akkor elveszem.-vontam vállat, és felvettem az asztalon lévő fegyvert.
-Hé, mit akarsz azzal csinálni?-vette volna ki a kezemből, de én már a szakadó hóesésben álltam.-Viszlát, élet.-suttogtam.
-Ne!Nem teheted ezt!Nélküled nem tudok élni.-akadályozott meg YoSeob.
-Pár perccel ezelőtt még nem ezt mondtad.
-Miért nem hiszed el, hogy azt nem gondoltam komolyan?-rázta meg a vállaimat.-Kérlek, legalább ne miattam csináld!
-Aha, és még most is önzően viselkedsz.-mondtam gúnyosan.-Ezt nem hiszem el!Most meg a lelkiismeret furdalástól félsz, igaz?-vágtam hozzá, majd készültem meghúzni a ravaszt.
"Az élet, amit el kívánok dobni magamtól..."