-Kábítsd már el magad!-szólt rám Joker.
-Most mi van?-néztem rá hitetlenül.
-Állj le!Mit pattogsz?-szólt újra rám.
-Drága Yong JunHyung, ő, ha még nem tudnád egy hiper, ultra-szuper, túlmozgékony lány.Ezért szeretem!-mondta Kiki.
-Igen?-néztem rá.
-Nem.-vágta rá.
-Mi nem?-kérdeztem.
-És mi igen?-szólt közbe YoSeob.
-Óóóó!-vettem elő a zsebemből azt a ki noteszt, amibe életem legjobb/legrosszabb élményeit írtam/írom.
-Mi van?-néztek rám.Könnyek gyűltek a szemembe.
-Mi a baj?-fordított GiKwang maga elé.
-Semmi.-mosolyodtam el keservesen.
-Sora!-nézett rám WoBin.Egy kicsit gondolkoztam, majd ahhoz fűződő(de mégse azt) dolgot mondtam.
-Nem vagy idősebb tőlem.
-Ezért sírsz?-kérdezte.
-Mi?Én nem sírok!-tiltakoztam.
Igazából az jutott eszembe, hogy az én szülinapomon GiKwang majdnem meghalt miattam.Ez akkor volt, amikor szökni próbáltam, és helyettem Joker őt lőtte le, mert beugrott elém.
-Dehogyis nem!-ellenkezett Junnie.
-Nem!
-De.-mondta Joon.
-Nem!-tiltakoztam.
-De!-szállt be a játékba Wonnie és HyunSeung.
-Amúgy nagyon őrültek vagyunk.-tereltem a szót.
-Há' mer'?-kérdezte YoSeob.
-Egy, kettő, három...-kezdtem el számolni, hogy hányan vagyunk.
-Nyolc.-szólt közbe Joker.
-Naszóval!8 fiatal:ebből egy bármikor kész megölni a másikat, a másik állandóan a tűt döfi a barátnője karjába, a maradék hat meg alapból hülye, kinn áll a szakadó hóban egy szál pulcsiban, illetve hálóingben.
-Kösz!-mondta sértődötten YoSeob.
-Most haragszol?-mentem oda és guggoltam le mellé.
-Igen.-durcizott a fiú.
-Bocsánat!-öleltem meg.
-Semmi baj.-mondta.
-Ha ingyen öleléseket osztogatsz, akkor hozzám is jöhetsz!-mondta Joker.
-Kopj le Mikulás!-szóltam oda.
A fiú mérgesen odalépett hozzánk és beleragadt a leengedett hajamba.
-Ááááá!Engedj el!-sipákoltam.
-JunHyung, engedd el!-kiáltotta Kiki.A fiú elengedte sötét tincseimet, én pedig odaszaladtam GiKwanghoz.
-Ideje lenne mennünk.Hajnalodik és lassan lefagy az út.-szólalt meg Joon.
-Oké.-bólintottam.Nyomtam egy puszit WoBin arcára, majd elindultam az ajtó felé.
Most DooJoon, Seung és Kiki társaságában tartottam "hazafelé".
Másnap
Még mindig a tegnapi miatt szomorkodok.
-Elmondod végre, mi bánt?-kérdezte Kiki a nappaliban.
-Ki fogsz kacagni!
-Ígérem!
-Jó.Az én szülinapomon majdnem meghaltál.De utálni foglak, ha elmondod nekik.
-Nem fogom.-ölelt át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése