láthassam azt, ami kint történik, de késő volt.Mindent láttam.Ez már természetes dolog, WoBin meg akar halni.MEGINT!!!Véletlenül megláttam, hogy GiKwang hova tette a fegyverét.Egy gyors mozdulattal elvettem tőle.Elkapta a karom, de én biztatóan a szemébe néztem, ő pedig rájött, hogy nem azt akarom, amire ő gondol.Elengedett, én pedig egyenesen a barátnőm elé léptem és a fejemhez emeltem a pisztolyt.
-Ha lősz, akkor én is.Feltételezem, ha te lősz, akkor egy ember veled hal meg.Kettő meg lélekben omlik össze.És még nem is beszélve arról, hogy Seob magát fogja utálni, Holly2 YoSeob-ot és Jokert.Na, akarsz még lőni?-léptem egyet.
-Sora, ha közelebb jössz, lövök!-fenyegetett.
-Oké.Akkor másképp.-mondtam.Hátrafordultam.Mindenki ott volt.Joker mosolyogva nézett.(Tudja, mire megy ki a játék.)A többiek halálra váltan figyeltek.
-Lássuk csak.Ki is áll hozzád a legközelebb?-kérdeztem, mire megragadtam YoSeob kezét, magam elé rántottam, de úgy, hogy ő is WoBint láthassa.
-Nos!Mindenképp meg akarsz halni, igaz?Én nem.Így végignézve, ha ő hal meg miattad senki sem fog szenvedni.-hadartam.A fiú remegve állt előttem.
-Nem mered megtenni.-mondta.Egy pillanatra hátranéztem.
-Meg merem tenni?-kérdeztem Jokert.Ő csak bólintott.
-Úgy se!-mosolyodott el WoBin kínosan.
-Szerinted nem?Oké.Akkor először Yo hal meg!-vontam vállat, majd meghúztam a ravaszt.YoSeob ájultan esett össze.WoBin zokogva dobta el a fegyvert, majd berohant a házba.DooJoon idegesen lépett hozzám.
-Képes voltál megölni?-förmedt rám.
-Csak jelképesen.Vaktöltény volt.-vontam vállat, majd odaléptem Kikihez.
-WoBin után kéne menned!-mondta.
-Jah, utána meg...
-Ügyes voltál.-jött oda Joker és meg akart puszilni(!!!).
-Hagyj!Ez is miattad van!Minden miattad van!Hogy lehetsz ilyen mocskos?Mindent magadnak akarsz?Nem volt elég az, hogy nekünk bekavartál?-mondtam.
-Mi van?-kérdezte.
-Az, hogy állandóan vered a másikat!Mi olyan jó érzés benne?-ordítottam.
-Kiki!Hallgattasd el, vagy esküszöm soha többé nem fog kiabálni, az biztos!-fenyegette a fiút.
-Mi van?-kiáltottam.-Nehogy már...-kezdtem el, de a barátom behúzott, felkapott az asztalról egy injekciót és berángatott a szobámba.-Ha megteszed, én...én esküszöm soha, de soha többé nem szólok hozzád!-mondtam, de a fiú csak jött.
-Sajnálom!-csókolt meg, majd belém döfte a tűt.
/Később/
Miután kiment belőlem a nyugtató hatása, rögtön WoBinhez siettem.
-Jól vagy?-léptem be a szobába.
-Menj innen!Hogy tehetted ezt?Képes voltál átverni?Takarodj!-üvöltötte.Pislogás nélkül meredtem rá.Teljesen leblokkoltam.-Menj már!Soha többé ne szólj hozzám!-kiáltotta.Könnyeimmel küszködve rohantam el.Éppen becsaptam a szobám ajtaját, amikor GiKwang jött be.
-Mit akarsz?-kérdeztem.-Ja, bocs, tudom.Hozod az újabb adag nyugtatót, hogy tovább nyomassátok belénk azt a mérget.Igaz?
-Mi van?-kérdezte.
-Ugyan már!Zokogtam neked, kérleltelek, hogy ne tedd!-ordítottam.-Szerinted WoBin mitől lett beteg?Őbelé minden második nap belenyomtátok a tűt!Ti tehettek róla, hogy beteg lett!Elegem van belőletek!Ha visszapörgethetném az időt, akkor nem küldtem volna vissza azt a rendőrt, hanem feladnálak titeket.Egytől egyig!
-Te...te beszéltél egy rendőrrel?-kérdezte meglepődve.
-Igen.-mondtam, mire a fiú kiment.
GiKwang Pov
El sem hiszem...?
-Joker!-kiáltottam el magam.
-Mi van?-kérdezte.
-Sora majdnem felnyomott minket.-mondtam.
-Hogy mi?-kérdezett vissza.
-Jól hallottad!-mondtam idegesen.
-Megverem.Esküszöm!-mondta dühösen, majd készült berohanni Sora szobájába.
-Joker...-szóltam utána.
-Mi van?-fordult meg idegesen.
-Semmi.-ráztam meg a fejem.
Szörnyen dühös vagyok a lányra.
Sora Pov
A szobám ajtaja kicsapódott.Joker volt az.
-Ezt nem néztem volna ki belőled.Hogy jössz te ahhoz, hogy feladj minket?-kérdezte szemrehányóan.
-Kiki árulkodott, mi?-kérdeztem vissza.
A fiú dührohamot kapott, és nekem esett.Csak ütött, és ütött.A fejem sajgott, állni alig bírtam, amikor abbahagyta.A szemem égett a sírás miatt.A srác szó nélkül kiment.
(este felé/10-11 óra)
Még mindig sírok.Hogy miért?...azt nem tudom.Ülök az ágyamon, és megállás nélkül zokogok.Hogy mondhattam azt GiKwang-nak, hogy soha többé nem szólok hozzá?Hogy találhattam ki olyat, hogy ő miattuk lett WoBin beteg?Hogy lehettem ilyen dög???
Felálltam, és az ablakhoz mentem.Kinyitottam azt.Hagytam, hogy a hideg szél felborzolja a hajam.Már nem is ég az arcom.Odakint gyönyörű a táj.Mindent hó borít.Csak a hold, és a csillagok miatt látni az egészet.Odakint csend van, és idebent is.Nem vettem észre, de már szinte reszketek.Gyorsan becsukom az ablakot, és azon keresztül bámulom a megnyugtató tájat.
GiKwang Pov
Nem bírok aludni.Sora teljesen felkavart.Hogy tehetett ilyet?És én?...Miért nem akadályoztam meg, hogy JunHyung megverje?Miért nem védtem meg?Tulajdonképpen miért mondtam el Junnienak?Hiszen szeretem.Hogy tehettem?
Nem bírok tovább a szobámban ülni.Kabátot veszek és kimegyek a téli világba.A hó ropog a lábam alatt.A szél csíp, de mégis lehűti kipirosodott arcomat.
Az égre tekintettem.Éppen akkor kezdett esni a hó.A hold és a csillagok fényesen ragyogtak.Olyan megnyugtató ez az egész,Szívesen vagyok ilyenkor a természetben.A hevesen kalimpáló szívem is lecsillapodott.Mélyen belenyúltam a farmerem hátsó zsebébe, amiből olyan dolog került elő, amit már rég vissza akartam adni, csak sohasem adatott meg a megfelelő pillanat.Mikor adhattam volna vissza a lánynak?Amikor a halállak küszködve feküdt azon a kórházi ágyon?Amikor felkelt, de WoBin földbe tiporta az önbizalmát?Mikor hazajött a kórházból, és MoMo arra biztattam, hogy ölje meg?Netalán akkor, amikor Joker megcsókolta?NEM!!!Az a pillanat most jött el.Most, amikor bárminél nagyobb szüksége van a szeretetre.Most, amikor összecsapnak a hullámok a feje fölött.Most van itt az idő.
Határozottan az ajtó felé fordultam, és elindultam be a házba.A harmadik lehetőségnél benyitottam a szobába...
Sora Pov
...GiKwang jött be.Sőt, nem is bejött, rendesen betörte az ajtót.Meg sem szólalt, csak...csak megcsókolt.Abban a pillanatban minden lelki- és fizikai fájdalmam megszűnt.Csak ő és én léteztünk.Minden rossz dolog eltűnt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése