-Megkeserítem az életed!Addig foglak ütni, verni, kínozni, amíg azt nem mondod, hogy végezzek veled!-súgta gonoszan a fülembe JunHyung.
-Már most...-kezdtem, de Yo befogta a számat és felvett az ölébe.
Befutott velem a szobámba, és letett az ágyra.
-Fáj?-kérdezte, miközben a lábamat nézte.
-Most, hogy nem azzal vagy elfoglalva, hogy egy őrült sugdolózik a füledbe, kezd fájni.-nyavalyogtam.
-Mindjárt elmegyünk a kórházba.
-De Joker...
-Nem érdekel az a lökött!
-Oké.-adtam meg magam, és hanyatt végigdőltem az ágyon.Ekkor éles fájdalom hasított belém.:-Aú!
-Mi a baj?-szaladt oda hozzám Manó.
-Valami...szúrja a hátam.-sziszegtem.
-Hadd nézzem!-húzta fel a pulcsimat hátul.-Egy szilánk.-lökte el a nem kívánatos dolgot a fiú.
-Vérzik?-kérdeztem.
-Uhh...ez...felszakadt a bőr.Nagyon.-öklendezett a fiú.
-Hogy mi?-sikítottam.-Menj ki!És küldj valakit, aki bírja a vért!-parancsoltam, mire a fiú elrohant.
Irtózatosan fájt mindenem; a szilánkok vágásának helyei és kezdtem nem érezni a bal lábam.
Ekkor JunHyung dugta be a fejét.
"Ugye nem ezt küldte az az idióta?"-hüledeztem, de szerencsémre Junie unottan távozott.
-Huh!-lélegeztem fel.
Pár perc múlva DooJoon jött be a szobába.
-Hogy érzed magad?-kérdezte a fiú, miközben a kisebb vágásokat ápolta le.
-Ssz!-sziszegtem.-Nem jól.
-A lábad?Mozgasd kicsit, mindjárt visszajövök!-vitte ki a véres vízzel teli tálat.
Ami történt, -ez esetben nem történt- kétségbeejtő volt.És sokkolt.
-Joon!Joon, nem érzem a lábamat!-sírtam.
-Mi történt?-sietett be hozzám.
-Én...én nem tudom!-folytak le könnyeim arcomon.
-Most rögtön kórházba viszünk.Várj egy kicsit!-ment ki már megint, félig nyitva hagyva az ajtót.
Keserves zokogásba kezdtem.
"Mi van, ha amputálni fogják?Mi lesz, ha soha többé nem állhatok lábra?"-ilyen, és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem.
Valaki megállt az ajtó előtt.Felnéztem egy pillanatra, Sora volt az.Erre még keservesebben zokogtam.
Eredetileg úgy volt, hogy bocsánatot kérek tőle.Joker támadását főleg miatta csináltam.De nem, én már megint bunkóskodok, ezzel elrontva mindent.
Azt hittem, emberszámba sem vesz ezután.Viszont ember lévén kíváncsisága nagyobb volt dühénél.
-Mi...mi a baj?-ült le mellém óvatosan.
-Ó, Sora!Ne haragudj rám, kérlek!Mindenben igazad volt, de én csak mentem a saját fejem után, mint egy birka!Nem törődtem más érzéseivel.Kérlek, ne haragudj!-borultam sírva a nyakába.A könnyektől alig láttam valamit.
Barátnőm megvárta, míg csak szipogok, és ezt mondta:-Nem haragszom, nyugodj meg!Hogy van a lábad?-kérdezte tudatlanul.
Rám tört egy újabb sírógörcs.Remegtem, és semmit sem tudtam kinyögni.
-Héj, mi a baj?MoMo!Nagy levegő!Hallod?Csst!Ne sírj már!-vigasztalt, és próbált kiszedni belőlem valamit.
Ekkor lépett be DooJoon.
-MiMi, velünk jössz?-kérdezte Sora'tól.
-Hová mentek?
-A kórházba.Úristen, mi történt vele?!-szaladt oda hozzám.
A karom jéghideg volt, homlokomon izzadságcseppek.A torkomban óriási gombóc keletkezett, és irtózatosan remegtem.A fiú felkapott az ölébe, majd kivitt a nappaliba.Barátnőm jött utánunk.
-Hé, hová mentek?-kérdezte Joker.
-Engedj el, kórházba kell vinnünk!-kiáltotta idegesen Joon.
-Azt már nem!Megérdemli a sorsát.-kapcsolta be a TV-t JunHyung.
"Kösz!"-gondoltam magamban.
-A franc fog veled szórakozni!-kelt ki a sodrából a Leader, és kivitt a kocsihoz.Ott betett a hátsó ülésre, majd becsatolta az övemet.Nemsokára a többiek is csatlakoztak...még Joker is.
-Csak hogy el ne szökjön.-magyarázta a fiú.-Miért nem Kang Donghoz visszük?-kérdezte hirtelen.
"Ki az a Kang Dong?"
-Oda visszük állatkám.-morogta Joon.
Egy kis épülethez értünk.Óvoda kinézetű és nagyságú volt, de kórház szagú.Aha...álca.
DooJoon felkapott az ölébe(amit persze YoSeob nem nézett jó szemmel), és bevitt egy kórterembe.Innentől már csak arra emlékszem, hogy megvizsgál az a 'Kang Dong', beszélgetnek az esélyeimről, aztán egy műtét kezdete.Majd se kép, se hang...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése