-Hogy érzed magad?-kérdezte halkan YoSeob.
-Megvagyok.-válaszoltam.-A többiek?-céloztam arra, hogy csak őt, DooJoont és Jokert látom.
-Kivel akarsz találkozni?-komorodott el Manó.
-Sorával.-mondtam.
-Nem!
-Tessék?-kérdezte elképedve.
-Jól hallottad.Nem találkozhatsz vele.-ismételte a fiú.
-Mégis miért?-hökkentem meg.
-Mert így kívánja az érdeked.És mert én nem engedem.-mondta higgadtan a fiú, azt várva, hogy köszönjem meg neki.
-Majdnem mondtam valami csúnyát.-morogtam.-Fiúk, kimennétek?-néztem Joonra és JunHyungra.
-Persze.-sóhajtottak.
-Mindjárt kitör a balhé-súgta Joker a leadernek.
Amikor a két fiú kiment, rögtön felcsattantam.
-Mit jelentsen ez az egész?!
-Miatta van minden!Miatta lettél beteg és félig bénult!-kiáltotta.
Te mégis mi a francról beszélsz?-hüledeztem.
-Arról, hogy miatta támadtad meg Jokert.-válaszolta halkabban.
-Ezt nem csak miatta tettem.Nem tudsz te semmit!-vágtam a fejéhez.-Hívd ide Sorát!Most!-üvöltöttem.
-Hazaküldtem.Vagyis JunHyung.
-Mit csináltál?Tatok?-dadogtam.
-Jól hallottad.Mi van, most mit vagy úgy oda?-értetlenkedett.
-Yang YoSeob, takarodj innen!-üvöltöttem.
A fiú kicsit megijedt, így kiment a kórteremből.
Később
-Még hogy Sora miatt van...-motyogtam magamnak, amikor egy orvos és egy nővér jelent meg.
-Jó napot!Dr.Kim HyeJun vagyok, a kezelőorvosa.-mosolygott.
-Üdvözlöm!Mikor mehetek 'haza'?-kérdeztem reménykedve.
-Ez még egy kicsit messze van.-sóhajtotta, de riadt arcomat látván hozzátette.-Nyugodjon meg, mindent megteszünk.A műtét sikeres volt, bár majdnem amputálnunk kellett.-magyarázta.
-Úristen!-kaptam a szám elé a kezem.-De...hogyhogy csak majdnem?-érdeklődtem kíváncsian.
-A barátja...Yang Yoseob nem hagyta.-válaszolta az orvos.-Igaz, hogy Önnek voltak a szívére panaszai?Csak akkor egy másik kórházban kezelték...-olvasta homlokát ráncolva egy kórlapról.
-Igen...szívbeteg voltam.Illetve vagyok.-dadogtam.
-Értem.El fogunk végezni önön pár vizsgálatot, hogy megtudjuk, él-e még ez a betegség, és milyen mértékben súlyosbodott.-mondta Dr.Kim.
-Értem.És...mennyi az esély arra, hogy valaha is talpra tudok állni?-kérdeztem halkan.
-Látom, Önt jobban érdekli a lába, mint a szíve.-mosolygott halványan az orvos.-Mint azt már említettem, a műtét jól sikerült.Még el kell végeznünk egy műtétet, de ne aggódjon, ez nem olyan komplikált.Aztán gyógytornász segítségével megpróbáljuk helyreállítani azt, amit valaki elrontott...nem szeretné elmondani, mi történt magával?Hogyan került golyó a lábába?-méregetett gyanúsan.
-Nem!-vágtam rá kicsit hevesebben.
-Értem.Hát akkor én...
-Bejöhetünk?-kérdezte az ajtóban álló Joker.
-Igen.Én már végeztem.-lépett ki a helyiségből a nővér és Dr.Kim HyeJun.
-Nos...bocsánatot kérek.Mindenért.-húzott elő a háta mögül egy csokor vörös rózsát JunHyung.(?)
-Ööö...-néztem rá furán.
-Én is sajnálom, ha megbántottalak.Soráék nemsokára itt lesznek.-ült le az ágyam szélére YoSeob.
-Ezekkel mi van?-néztem csodálkozva utolsó reményemre, DooJoonra, aki csak nevetett.-Most komolyan!Belétek bújt a 'kisjézuska'?Esetleg elfelejtettem valamit?-gondolkoztam.
-Melegedik.-mosolygott JunHyung.
-Nem szeretem az ilyen kitalálós játékokat!-duzzogtam.
-Saengil Chukka Hamnida!(Boldog születésnapot!)-kiáltották egyszerre.
-Ma van a szülinapom?-döbbentem le.
-Igen.-nevetett ki Yo.
-Hanyadika van?-töprengtem.
-December 2.-mondta vidáman DooJoon.
-Akkor tényleg ma van a szülinapom...Jee!-örültem meg a fejemnek, és megöleltem a mellettem ülő YoSeobot.
-Unnie!Saengil Chukka Hamnida!-rohant be az ajtón Sora.Utána pedig megérkezett Kiki, DongWoon és HyunSeung.
Mindenki felköszöntött, és elástuk a csatabárdot.Újrakezdtük a "barátságunkat".Senki sem haragudott senkire, ez volt a legszebb szülinapi ajándék.
-Ne már, rám vertél egy évet!-szomorkodott MiMi.
-Muhahahahahahaaaa!-röhögtem erőltetetten, aminek következtében kaptam egy tockost.
-Bontsd ki!-nyomott a kezembe Sora egy ici-pici dobozt.
-Mi ez?-kérdeztem.
-Csak egy kis apróság.Végre 20 éves vagy!-mondta lelkesen a lány.
A dobozban egy nyaklánc volt, szív alakú medállal.Kinyitottam a medált, amiben ez állt:
WoBin
+
YoSeob
♥
-Úristen!Köszönöm!-öleltem meg barátnőmet.
-Ezt pedig tőlem kapod.-nyújtott át egy szív alakú dobozt Yo.
-Igazán, tényleg nem kellett volna.-motyogtam.
Egy gyönyörű, vérvörös estélyi ruha volt benne.
-Yoseob...ez nagyon szép.-suttogtam.-Szeretlek.-csókoltam meg.
-Én már úgy várom a 6-át!-ábrándozott Sora.
-Nem ünneplünk Mikulást, felejtsd el!-vágta rá rögtön Joker.
-Miért?Beöltöztetnénk téged Mikulásnak.-röhögött barátnőm, amit mi is díjaztunk.
-Hm.Találó...félek a Mikulástól.-nevettem.
Nagyon sokat bohóckodtunk, és úgy éreztem, mi már egy család vagyunk.Furcsa, de ez van.
-Jé, teraszos a kórterem!-csodálkozott HyunSeung.
-Sokat érek vele, nem tudok kimenni.-dörmögtem.
Ekkor YoSeob kirohant az ajtón, és egy tolókocsival tért vissza.Nagy nehezen beleültettek, és kitoltak a teraszra.
-Milyen hűvös van.-didergett Sora, GiKwang persze gyorsan megölelte.
-Már novemberben hó volt, akkor tuti kemény telünk lesz.-töprengett DooJoon.
-Esik a hó.-mondtam hirtelen.
-Képzelődsz.-nevetett ki DongWoon.
-Nem, én láttam egy hópihét!-tiltakoztam.
-Na persze.-intettek le.
De aztán nekem lett igazam...az est fénypontja az volt, hogy egy kórház teraszán állunk(ülünk) egy szál pulóverben(hálóingben), és figyeljük a szakadó, fehér havat...hm.Érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése