32.rész(Sora)

...A bátyám dühösen távozott a gyár melléképületéből.
-Kérlek, menj ki!-suttogtam.
-De...-kezdte HyunSeung.
-Az Isten szerelmére!...menj már!-ordítottam.
A fiú lehajtott fejjel ballagott ki.

Később
-Kérlek add ide a telefonod!-mentem ki a szobámból.A fiú némán kezembe adta, majd leült a kanapéra.Megkerestem DooJoont és hívást indítottam.Rögtön felvette.
-Na, mi van haver?Mi volt MiMivel?-kérdezte.
-Kérlek, gyere értem!-kérleltem, nem is törődve azzal, hogy azt hitte, HS vagyok.
-Juujj!Bocs Sora!Máris ott leszek.-egyezett bele.
Kinyomtam a telefont, majd visszaadtam a bambuló fiúnak.
-Miért nem szóltál?Bevittelek volna.-mondta.
-GiKwang így is kivan...-vontam vállat...
...DooJoon oldalán gyalogoltam a kórház folyosóján.Mielőtt eljöttünk volna a Leader bekötözte a sebeimet.Először a fiú ment be, majd én.Mindenki elvolt.YoSeob a sarokban duzzogott.Wonie Kikit nyugtatta(ujj ideges!), Joker pedig a Mystery-ből jól ismert gördeszkával játszadozott.
-Ez mit keres itt?-csattant fel Junie.
-Pofa be!Nem hozzád jöttem.-emeltem fel a hangomat.-Beszélni szeretnék MoMoval.Négyszemközt.-fordultam körbe, jelezve, hogy menjenek ki.
-Az most lehetetlen.Pár perc, és kezdődnek a rohamok.-motyogta YoSeob az óráját bámulva.
-Mi baja itt mindenkinek?-kérdeztem értetlenül.
-Sora...beszélhetnénk?-állt fel GiKwang.
-Muszáj?-kérdeztem riadtan, a szám szélét rágcsálva.
-Igen.-bólintott idegesen.
-Jóó.-sóhajtottam.
Kimentünk a kórterem elé..
-Én...annyira sajnálom!-hajtottam le a fejem, és a zöld csempét kezdtem tanulmányozni.
-Sokan, még te is, azt hiszitek, hogy túl vagyok ezen a dolgon..hogy te és én, hogy a húgom vagy.De ez nem igaz.Néha azt hiszem, hogy ez csak egy rossz álom, amiből felkelek, magamhoz ölellek, megcsókollak és elfelejtem az egészet.Nehéz úgy tekintenem rád, mintha a testvérem lennél, mert a szívem mélyén még mindig annyira sőt jobban szeretlek, mint eddig.-ölelt meg.
-Sajnálom, ez van.Így van megírva odafenn.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Szereted...HyunSeungot?-kérdezte halkan, miközben leült egy székre.
-Nem tudom.Vegyesek az érzéseim: dühös vagyok rá, de egyrészt örülök is neki, hogy így alakult.-magyaráztam.
-Beszéld meg vele!Hidd el, jobb lesz!-törölte meg a szemeit.(Most először láttam sírni a fiút.)-Jössz?-kérdezte, mert készült bemenni a kórterembe.
-Nem bírom nézni, ahogy szenved.-feleltem...

GiKwang pov
-Te sírtál?-kérdezte meglepette DongWoon, amikor beléptem.
-Dehogyis!-hazudtam.
-Hyung!Mi a baj?-szólított meg YoSeob.
-Semmi.-feleltem.

Sora pov
Mióta GiKwang bement, csak HyunSeungon tudok gondolkozni, de ez már nem az első alkalom.Felálltam, és odasétáltam egy ablakhoz.Kinyitottam, így megcsapott a jeges levegő.
-Álmomban mindig velem vagy.Gyakran ébren is eszembe jutsz.Nem tudlak kiűzni gondolataim közül.Hogy jutottam el idáig?-gondolkoztam hangosan.
-Ez így volt rendjén.Először "semleges" voltál számomra, de már WoBin születésnapján különleges érzéssel figyeltelek.Aztán már a tieden alig bírtam ki.Amikor felköszöntöttelek, átöleltél és éreztem az illatod, majdnem megtettem azt, amit az előbb.De akkor még ott volt GiKwang.-magyarázta mögöttem egy hang.HyunSeung.(?)
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten.
-A bátyád hívott be.-magyarázta.

3 nap múlva
Elég csúnya köhögéssel ébredtem.A homlokom gyöngyözött az izzadságtól, fáztam és fájt a fejem.
-Juj!Te köhögsz ennyire?-nyitott be HyunSeung.
-Vajon?-kérdeztem.Hangom mély és rekedt volt.
-Akkor a fiúk nélkülünk mennek be.-sóhajtott.
-Há' még mit nem!-kiáltottam.-MoMo't ma műtik.Pont most ne menjek be?-kezdtem el püfölni a fiú mellkasát.
-Kiki sem fogja engedni.-mondta.
-Na mibe?-csaptam ki a 'szobám' ajtaját.-Kikwang!Ugye veletek mehetek?-rontottam be a bátyám szobájába.
-Sora!Öltözök.-szólt rám a szekrényben pulcsiért matató fiú.
-Leszarom!Ugyi mehetek?Kérlek!Bátyuska!Kérlek!Oppa!!!-kérleltem.
-Sora!Beteg vagy!Csak megfertőznéd.Nem jöhetsz!-vett ki egy hosszú ujjút, majd fölvette.
-De megyek!-ordítottam, igen ám, de úgy be voltam rekedve, hogy majdnem elment a hangom.
-Nem.-mondta, majd felvette a kabátját is, és távozott DooJoon és DongWoon társaságában.
-Utállak!Gyűlöllek!-kiáltottam utána zokogva.
-Én megmondtam.-állt meg az ajtóban HyunSeung.
-Te bunkó barom!-vágtam pofon, majd elrohantam a szobámba.