//olvassátok ezzel a dallal♥//
Örültem, hogy Sora megbocsátott...annak viszont már kevésbé, hogy JunHyung ezt csinálta.Nemtetszésemet ki is fejeztem neki:
-Joker, már ne is haragudj...de mi a francot képzelsz magadról?!-vetettem neki oda flegmán.Csak mi ketten voltunk a konyhában.
-He?-kérdezte értetlenül.
-Na, idefigyelj!Ha azt hiszed, hogy...-ám a mondatot nem tudtam befejezni, mert a fiú mohón rátapadt ajkaimra.
-Mi a...?-jött be a konyhába YoSeob, majd könnyes szemmel elment.
-Te...te szemét!Ülj a kukába, és gondolkozz el azon, hol a határ!-vágtam pofon JunHyungot, majd sértődötten elrohantam.Beszaladtam a szobámba, becsaptam az ajtót, és sírni kezdtem.Miért magyarázkodjak?Fölösleges...Hogy miért?Mert Joker a "góré", és Yo neki hisz, nem pedig "élete szerelmének".
-MiMi!-ordítottam el magam.
-Itt vagyok.Mi az?-kérdezte belépve a szobámba.-Héj...mi a baj, WoBin?-jött oda hozzám vörös szemeimet látva.
-JunHyung megcsókolt...-suttogtam.
-Tiszta "deja vu" érzésem van.De mi az, hogy megcsókolt?Mit képzel ez magáról?-akadt ki teljesen Sora.-Nem teszi zsebre, amit tőlem kap!-állt fel hirtelen, és menni készült.
-Várj!Ne menj, meg fog verni.-szipogtam.
-Yoseob?
-Látta.-bőgtem el magam.
-Jaj, MoMo, ne sírj!Látod, Kiki is megbocsátott nekem.Persze nem volt mit.-mosolyodott el MiMi.
-Köszönöm!-öleltem meg.
-Menj, beszéld meg vele.-biztatott barátnőm.
Kiléptünk a szobából.A fiú ott ült a nappaliban.
-Yoseob, besz...-kezdtem, de ő félbeszakított.
-Nyugodtan megölheted magad, nem akadályozlak semmiben.-mondta kimérten, aztán kilépett a szakadó hóesésbe.Csak úgy, kabát nélkül.
Ez szíven ütött...fájt, amit mondott.Nem tudtam sírni, egyszerűen csak álltam, és bámultam magam elé.Lefagytam.
-WoBin, jól vagy?...
GiKwang Pov
Úgy éreztem, muszáj beszélnem Seobbal.
-Túl messzire mentél.-léptem ki a fagyos, téli világba.
-Mire gondolsz?-kérdezte.
-Nem ő tehet róla.JunHyung őt is megcsókolta.-magyaráztam.
-Hogy érted azt, hogy őt is?-nyomta mg az is szót.-Kit még?Téged?-nézett rám halálra váltan.
-Dehogy is, te hülye!-vágtam hozzá, aztán mindent elmeséltem neki.
-Kinyírom Jokert!-kiáltotta hirtelen Yo.
WoBin Pov
-Bejöhetek?-nyitott be Sora a szobámba.
Némán bólintottam.MiMi kulcsra zárta az ajtót.
-Még mindig nem tudom felfogni, mit mondott nekem.-suttogtam könnyes szemekkel.(Na, jön már.)
Barátnőm nem szólt semmit.Tudta, hogy most ez a dolga.Itt lenni velem, és hallgatni.Ennyi is elég volt...
A kilicset valaki rángatni kezdte.
-WoBin, engedj be, kérlek!-hallottam YoSeob hangját.
Sora rám nézett, én pedig szomorúan megráztam a fejem.
-MiMi bent van, igaz?Sora, engedj be légyszíves!
-A légy nem szíves, hanem potrohos, takarodj innen!-emelte fel a hangját a barátnőm.
-Tudom, hogy hibáztam, GiKwang és Joker mindent elmondott.Ne haragudj...
MiMi már készült megszólalni, de most rajtam volt a sor.
-Nem tudom felfogni, hogy mit mondtál nekem pár perccel ezelőtt.Ez...olyannyira szíven ütött, hogy képes lennék megtenni.-gyűltek könnyek a szemeimbe.
-Ne!Én azt nem gondoltam komolyan!Gyere ki, beszéljük meg ezt az egészet!-kérte YoSeob.
-Nekünk nincs mit megbeszélnünk.-mondtam indulatosan.-Még ha csak szakítottál volna velem!De nem...te egyenesen a halálba küldtél.
-Én...-kezdte.
-Ne szakíts félbe!-kiáltottam sírva.Aztán kinyitottam az ajtót, és mélyen Yo szemébe néztem.-Jobb lesz, ha a szemedbe mondom.-sóhajtottam.-Köztünk mindennek vége...örökre.-gördült le egy kövér könnycsepp az arcomon.
-Kérlek, ne tedd ezt!Én szeretlek.Azt...azt nem gondoltam komolyan!-mondta kétségbeesetten.
-Ha szeretnél, nem mondtál volna ilyet.Figyelj, én megértelek.Nem könnyű engem szeretni.-sütöttem le a szemem.
Aztán elmentem DooJoon-hoz.Ő az az ember, aki soha nem szólt bele semmibe, mióta mi itt vagyunk.A fiú a szobájában volt.
-Mit szeretnél?-ült fel az ágyán.
-Közelebbről megismerkedni a pisztolyoddal.-válaszoltam egyszerűen.
Egy pillanatig pislogás nélkül meredt rám, aztán ezt mondta:-Nem tartom jó ötletnek.
-Akkor elveszem.-vontam vállat, és felvettem az asztalon lévő fegyvert.
-Hé, mit akarsz azzal csinálni?-vette volna ki a kezemből, de én már a szakadó hóesésben álltam.-Viszlát, élet.-suttogtam.
-Ne!Nem teheted ezt!Nélküled nem tudok élni.-akadályozott meg YoSeob.
-Pár perccel ezelőtt még nem ezt mondtad.
-Miért nem hiszed el, hogy azt nem gondoltam komolyan?-rázta meg a vállaimat.-Kérlek, legalább ne miattam csináld!
-Aha, és még most is önzően viselkedsz.-mondtam gúnyosan.-Ezt nem hiszem el!Most meg a lelkiismeret furdalástól félsz, igaz?-vágtam hozzá, majd készültem meghúzni a ravaszt.
"Az élet, amit el kívánok dobni magamtól..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése