Nagyon sokáig agyaltam azon, mit jelenthet az, hogy:"Nem vagy idősebb tőlem!"
Aztán úgy 6 óra körül beugrott.Ugyanekkor érkezett egy látogatóm.Nem az, akire számítottam.
-WoBin, elfelejtettünk egy nagyon fontos dolgot Sorával kapcsolatban.-kezdte köszönés nélkül.
-A szülinapját...tudom.-bólintottam.
-Helyre kell hoznunk.-ült le mellém az ágyra.
-A többiek?-kérdeztem.
-Még alszanak.Egyedül jöttem.
-Ők tudnak róla?Hogy MiMinek...
-Nem!Azt kérte, ne mondjam senkinek.
-Értem.Be kéne avatni őket.-javasoltam.
-De megígértem neki...-nézett rám fancsali képpel.
-TE ígérted meg neki.-kacsintottam rá.
Vette az adást.Felhívta a skacokat, akik egy jó 10 perc múlva itt voltak.
-Hogyhogy már itt vagy?-köszöntötte Sora GiKwangot egy csókkal.
-A menedzser hívott, hogy meg kell beszélnünk egy fontos dolgot.Gondoltam, beugrok a kis beteghez.-mosolygott Kiki.
-Miért nem keltettél fel minket?-kérdezte DongWoon álmos szemekkel.
-Így is álmosak vagytok.-nevetett KiKwang.
-Aha.Jó.Furcsa vagy.-méregette YoSeob féltékenyen.
-Ember, a legjobb barátom vagy!És van egy gyönyörű, hiper, ultra-szuper túlmozgékony csajom!-nevetett hitetlenül.
-Már megint kezdi.-fogta a fejét MiMi kínosan.
-Amúgy...a menedzsereteket tájékoztattátok erről az egész rablós izéről?-kérdeztem hirtelen.
-Persze.Ő fedez minket.-mondta Joker, mintha ez olyan egyértelmű lenne.
-Értem.De...hogyhogy velünk még nem találkozott?-kérdezte most Sora.
-Ő csak a külső ügyeket intézi.Nem keverjük bele.Ha lebuknánk, neki nem kellene hazudnia, nem is ismer titeket személyesen.-magyarázta DooJoon.
-Ühüm.Világos.-bólogattam.
-Na, és mi volt ez a dolog?Amiért hívott...-tért a tárgyra Yo.
-Gyanakodnak az orvosok.-húzta a száját GiKwang.
-Elintézem őket.-roppantotta meg az ujját Joker.
-De...ez egy olyan hely, ahol pénzért mindent elhallgatnak, nem?-értetlenkedtem.
-KangDong olyanokat is alkalmaz, akiket nem avat be a titokba.-vonta meg a vállát DongWoon.
Feszült csend lett.
-Beszélhetnék négyszemközt Seobbal?-kérdeztem hirtelen.
Mindenki kiment, csak ketten maradtunk.
-Tudod, tegnap MiMi sírni kezdett...rájöttem, miért.-mondtam.
-Na, tényleg?De jó már neked!-válaszolta flegmán.
-Most mi a baj?-hökkentem meg.
-Mi?!Megmondom én neked!GiKwang már ki tudja mióta itt van, csak ti ketten, állítólag hívta őt a menedzser,...-sorolta, de én félbeszakítottam.
-Te féltékeny vagy.
-Nem vagyok féltékeny.
-De az vagy.
-Nem, nem vagyok az!-csattant fel és ki akart menni.
-Várj már!-kiáltottam utána, majd visszaült mellém.
Mindent elmeséltem neki.
-De akkor nekünk miért nem szólt Kiki?-kérdezte már vagy ezredszerre.
-Mert Sora azt kérte tőle.-válaszoltam már vagy ezredszerre.
Azt hiszem, végre megértette.
-Hívd be Sorát, te mondj el mindent a fiúknak, találjatok ki valamit, és majd szólj!-utasítottam.
YoSeob nyomott egy gyors puszit az arcomra és elrohant.Pár perc múlva MiMi ült le a helyére.Nagyon sokat beszélgettünk.Végre jó barátnőnek éreztem magam_minden előttem elhallgatott sérelmét, örömét, ami nagyon régen történt elmesélt nekem.Én pedig csodálattal hallgattam...szegény lányt megedzette az élet, mégsem panaszkodott.Most ébredtem rá, mennyire igaza volt...tényleg csak magammal törődtem.Meg fogok változni.Jobb ember leszek.
-Elnézést.-jött be egy fiatal nővér.-Shin kisasszonyt szívvizsgálatra kell vinnem.-mondta, majd beleültetett a tolószékbe.
-Itt megvárlak.-mosolygott Sora a vizsgáló előtt.
Nem volt nagy dolog.De amit az orvos ezután mondott, az aggasztó volt.
-Ez egy olyan betegség, amelyik élősködik.Ugye Önnek voltak már eddig rohamai, de mostanában?-kérdezte a kórteremben, Sora jelenlétében.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Ez a betegség nem kínozza Önt...felszínesen.De most sokkal súlyosabbá vált.Míg Ön azt hitte elmúlt, addig ő, mármint a betegség erősödött.És nem sokára kitör...ha nem kezeljünk időben.-magyarázta az orvos.
Felfogtam, milyen nagy súlya van az utolsó mondatnak.
-És...nekem mit kell tennem?-kérdeztem halkan.
-Szedni a gyógyszereket.Amik ugye...pénzbe kerülnek.-mondta.-Ezek a pirulák állandó rohamokat váltanak ki, így egy idő után a betegség elmúlik.A nővér mindjárt hozza is az első darabot.-mosolygott biztatóan, majd kiment.
-Jaj, istenem!-ölelt meg könnyezve a barátnőm.
-Ne sírj, miattam ne!-csitítottam.-Nem lesz semmi baj!Normálisan fogom szedni a gyógyszert, lesz "pár" roham, és elmúlik.-mondtam, pedig belül rettegtem.Attól, hogy kiborulok előtte, attól, hogy megtör majd a betegség, de amitől a legjobban féltem, az a halál volt...
Könnyeimmel küszködtem.Most erősnek kell lennem.MiMinek nem szabad látnia, hogy sírok.Így is ki van szegénykém...
Ekkor bedugta az ajtón a fejét DooJoon.
-Sora gyere, hazamegyünk!-mondta.
A lány szomorúan megölelt, majd kilépett az ajtón.
És kitört belőlem a zokogás.A felgyülemlett stressz, és a félelem volt az oka.Valaki óvatosan lenyomta a kilincset, én pedig ijedten megtöröltem a szemem.Senki sem láthatja, hogy sírok.
Az ajtó teljesen kinyílt, és YoSeob lépett be rajta.
-Szia!-csókolt meg.-Sírtál?-fürkészte arcomat.
-Nem, ez csak...nátha!-vágtam rá.
-Oké!Na szóval:ma kicsempészünk a kórházból, mivel nem engednek ki a lábad és a szíved miatt.Elviszünk hozzánk, de úgy, hogy Sora nem tud róla.Van torta is, pinata is...-sorolta, mire nevetni kezdtem.
-Na de pinata?Kinek az ötlete volt?-röhögtem hitetlenül.
-Az enyém!-húzta ki magát büszkén a fiú, majd tovább mesélt.
-Megvetted nekem amit kértem?-kérdeztem.
-Meg.A kocsiban van.-válaszolta.
-Szupi!Imádlak!-húztam magamhoz, és szenvedélyesen megcsókoltam.
A fiú most felállt, kilépett a teraszra és ezt mondta:-Elmentek.Jobban mondva csak Sora, Kiki, DooJoon és DongWoon.
-Ez mit jelent?
-Azt, hogy a többiek pár perc múlva itt lesznek.És aztán megkezdődik az akció.-magyarázta Yo.
Elmesélte, hogy mit találtak ki a fiúkkal.Büszke voltam rájuk, hogy ilyen ügyesen megoldották a helyzetet.
-Elnézést!Meghoztam az első adagot.-jött be zavartan egy nővér, és kezembe nyomott egy tálcát.Egy pohár szénsavas víz, és egy tabletta volt rajta.Bevettem, majd a nővér ezt mondta:-A következő pár órában rohamai lesznek.Kérem csengessen, ha megkezdődtek.
Ezután kiment.
Mindent elmeséltem Seobnak, amit a kezelőorvosom mondott a szívemről.Nehéz volt tartani, de végül nem sírtam el magam.
-Nyugi.Nem lesz semmi baj.-simította meg a kezem.
Ekkor szó szerint berontott JunHyung.
-HyunSeung már elkezdte a színjátékot.Nyomás!-kiáltotta és elszaladt.Aztán visszajött, tekintettel arra, hogy én most nem tudok futni, és segített beleülni a tolószékbe.Elkezdett tolni ki az ajtón, YoSeob szigorúan mellettem lépkedett.
-Jaj, istenem!Jaj, de fáj a hasam!Meg fogok halni...-hallottuk a recepciótól HyunSeung hangját.
Halkan röhögni kezdtünk.Joker sietősen a vészkijárat felé tolt.Egy lélek sem járt arra.
-Állj!-kiáltottam, mielőtt kiléptünk volna a hidegbe.-Egy hálóingben vagyok, könyörgöm!
Mindketten levették a kabátjukat, és a hátamra illetve a lábamra terítették.Na, most már mehetünk.
Joker kocsija ott várt ránk.Beültettek, és már indulhattunk is.
Hamar megérkeztünk.DongWoon kiszaladt a gyár-melléképületből és segített kiszedni a kocsiból.
-Gyertek!-suttogta, óvatosan kinyitva a bejárati ajtót.
Sötétség uralkodott mindenhol.
-GiKwang, nem látom semmit!-hallottuk MiMi hangját.
DooJoon hirtelen felkapcsolta a villanyt.
-Saengil Chukka Hamnida!-kiáltottuk egyszerre.
-Utólag is!-toltak oda Sorához.
-Te hogy kerülsz ide?Úristen!-ölelt meg.
Bólintottam egyet Yo-nak, jelezve, hogy hozni kéne a tortát és az ajándékokat.
-Ya, te!Azt mondtam, ne szólj nekik.-ütötte meg Kikit játékosan a barátnőm.
-Én voltam.Rájöttem.Elmondtam YoSeobnak.Ő pedig a többieknek.-magyaráztam.
-Köszönöm!-suttogta MiMi könnyes szemmel.-HyunSeung?-kérdezte hirtelen.
Nevetve meséltünk el neki mindent.VörösRóka egy 10 perc múlva meg is érkezett.
-Miről maradtam le?-kérdezte lihegve, mivel elmondása szerint "üldözték az orvosok".
-Semmiről.-ölelte meg mosolyogva Sora.
Láttam, ahogyan a fiú felköszönti őt.Valaki megbökött.Én odafordultam, Yo pedig némán a kezembe nyomta az ajándékot.
DongWoon odatolt a barátnőmhöz.
-Ezt tőlem...-nyújtottam volna át az ajándékom, de éles fájdalom nyilallt belém, a tárgyat elejtettem, ami ezer darabra tört.Szívemhez kaptam, lihegtem, kapkodtam a levegőt.
"Elkezdődött..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése