13.rész(WoBin)

Miután YoSeob leállította JunHyung-ot, mindent normálisan megbeszéltünk.
-Úgy hallom, valaki éhes.-mosolygott a fiú korgó gyomromra célozva.
Mohón bólintottam, majd a fiú megfogta a kezem, és kiléptünk az ajtón.A "konyhába" sétáltunk, YoSeob pedig a mélyhűtőből egy fagyasztott pizzát húzott el, majd megmelegítette.
-Fiúk, ebéd!-ordította el magát YoSeob.
Egy szempillantás alatt ott termett mindenki.
-Hoppá!Ti együtt vagytok?-kérdezte HyunSeung.
-Khm, valahogy úgy.-pirultam el.
-Én is jöhetek kajálni?Éhen halok.-állt meg az ajtóban Sora.
-Nem!-kiáltotta JunHuyng.-Lányok, mars a szobába!
-nem vagyok pulikutya!-vágta le magát mérgesen az egyik székre a barátnőm.-Mit eszünk?
-Te semmit.Mi pizzát.-foglalt helyet mellette Joker.
-Hallod, fejezd már be!Mi van veled, meg vagy te zakkanva?-kérdeztem mérgesen.
-Na ide figyelj!...-közeledett felém JunHyung vészjóslóan.Készült megütni, de ekkor Yo elkapta a karját.
-Hozzá ne merj érni!-szűrte ki fogai között.-Gyere, együnk a "szobádban"!-húzott ki az ajtón.
-Remélem tudod, hogy ellenzem ezt a kapcsolatot!-kiáltott utánunk a rapper.
-Leszarom!-morogta Manó.
-YoSeob!-kuncogtam.
-Mondd!
-Kint hagytuk a pizzát.-nevettem el magam.A fiú kiment, de amikor visszajött, véletlenül elesett.Ekkor egy nagy dördülés hallatszott, a számat pedig egy hangos sikoly hagyta el.Sápadt arccal néztem a fiúra, aki éppen akkor kászálódott fel a földről, és az elsült pisztolyt bámulta, fancsali képpel.
-Én nem akartam...-nézett rám könnyes szemekkel.
Elkezdtem remegni, de nem tudtam egy szót sem kinyögni.Sokkban voltam.
-Mi az?-lépett be a szobába Joker és Sora.
-Bejöttem, elestem és végül elsütöttem a fegyvert.Teljesen véletlenül!-mondta rémülten Yo.
Barátnőm és Joker röhögni kezdtek, bár nem értettem, mi ezen olyan vicces.
-Mi olyan vicces?-kérdezte halkan Kiki.
Csodálkozva néztem rá.Sora megölelte a fiút, aztán felvázolta a helyzetet.GiKwang is kacagni kezdett.
-Tyű apám!Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?
Ekkor hirtelen eldőltem az ágyon, és elvesztettem az eszméletem...

KésőbbUgyanott ébredtem fel.Mellettem egy idegen alak ült, felszereléseiről és ruhájáról orvosnak véltem.
-Felébredt.-mondta hirtelen a férfi, majd elment.
YoSeob ült le az ágyam mellé.Kicsit homályos volt a látásom, de hangjáról felismertem.
-Mi történt?-kérdeztem erőtlenül.
-Elájultál.Részben azért, mert legyengültél, részben a megrázkódtatástól.WoBin, miért nem szóltál?-nézett rám könnyes szemekkel.
-Mégis miről?
-A szívbetegségedről!
-A mimről?-kérdeztem vissza.
-Akkor te...nem...nem is tudsz róla?!...

12.rész(Sora)

Nem értem én WoBint.Szereti a fiút, de nem tud kiigazodni rajta.Nincs ez így rendjén!
Kívülről figyeltem az egészet:végre szegény lány megbeszélhetné a dolgait YoSeobbal, erre Jokerbe beleköltözik a kis lökött krampusz, és adja a formáját.
Már három napja van oda Kiki annál az orvosnál, de már nem bírom tovább.Elegem van abból, hogy mindehhez még jó pofát is kell vágnom.Ezt tényleg nem várhatják el tőlem.
-Szia!-jött be Yoseob.-Hogy vagy?
-Jól, b*zd meg!Egyáltalán semmi bajom!-mondtam kissé feldúltan.
-Most mi a bajod?-fakadt ki.Nem vélaszoltam, csak a szememet forgattam.-Ha te nem beszélsz, akkor én sem mondom el azt a jó hírt, amitől jobban éreznéd magad!
-Mi?Az, hogy JunHyungból kimászott az ördög és kibékültél MoMo-val?-mondtam, de inkább kérdésnek hallatszott.
-Nem.Kiki hazajöhet.-mondta mosolyogva.
-Szuper!-mondtam hanyagul.A fiú értetlenül nézett rám.Micsoda?Mi?-Micsoda?Micsoda?Mit mondtál?-kaptam észbe.-Tényleg?
-Nyugi!Jól van.Nyugodj meg, és mindent elmondok.
-Jó.-ültem le.-Mondd már!
-Szóval.Még nem teljesen, de meggyógyult, így elhozhatjuk.-mondta.-Úristen!Te tiszta vörös vagy!Nem vagy lázas?-nézett rám.
-Dehogy is!Csak "kissé" elpirultam az idegességtől.-kaptam az arcomhoz.-Ne aggódj!Inkább szaladj, mert MoMo vár!-toltam ki az ajtón.

Eseménydús percek után...
Hatalmas moraj hallatszott, és WoBin rémült segélykiáltása.
-Mi az?-léptünk szinte egyszerre Jokerrel az ajtóba.Yo rémülten szorongatta a pisztolyt...
-Bejöttem, elestem és végül elsütöttem a fegyvert.Teljesen véletlenül!-mondta a fiú.WoBin az ágyon ült, és a feje fölött kb.15 centire egy lyuk van a falban.Junie és én megállíthatatlanul röhögtünk.Hogy lehet ilyen ügyetlen?
-Mi olyan vicces?-kérdezte egy hang mögülünk.Rögtön megfordultam.Nem hittem a szememnek.A kezeim a szám elé kaptam.Joker felé fordultam.
-Most szabad.-bólintott.Idegesen léptem oda, és megöleltem.
-Aú!-nyögött fel.
-Bocs.-mosolyodtam el.
-Mi olyan vicces?-ismételte.Odasegítettem az ajtóhoz, hogy láthassa mi van.Mikor újra megláttam Seobi pofáját, megint rákezdtem.
-Mit csináltál?-kérdeztem.
-Véletlenül elsütöttem a fegyvert, és véletlenül majdnem lelőttem WoBint.-mondta búskomoran.
-Tyű apám!Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?-kezdett el Ő is kacagni...

11.rész(WoBin)

Az elejétől a végéig mindent elmeséltem Sora-nak.Megnyugtató volt, hogy ott van velem, hiszen kiskorom óta a legjobb barátnőm, és a legfontosabb lelki támaszom.
-És te is szereted őt?-kérdezte YoSeobra utalva.
Óvatosan bólintottam.
-Hát akkor?Mi a baj?Miért sírsz?-törölt le egy kósza könnycseppet az arcomról.
-Teljesen összezavar!Szeretem őt, de olyan, mintha ő lenne az első számú ellenségem!-sóhajtottam.
A barátnőm csak nevetett.
-Mit nevetsz?-kérdeztem.
-Olyan aranyos ez az egész!
-Aranyos?Ez neked aranyos?!Először kedves, agyonabajgat, aztán megkötöz, és elaltat...most meg jött ez a csók dolog!-nyavajogtam.
-Figyelj, szerintem beszéld meg vele!talán csak azért viselkedik így, mert Joker ezt várja el tőle.
-Biztosan.-töröltem meg a szemem.
Felálltam, majd ki akartam menni az ajtón, amikor Yoseob-ba ütköztem.
-Beszélhetnék veled?-kérdezte.
Nagyot sóhajtva bólintottam, majd át akartam menni egy másik helyiségbe, de Sora közbeszólt.
-Maradjatok csak, majd én megyek!-lépett ki az ajtón.
-De ez a te...-próbálkoztam, de ő már elment.Leültem az asztalhoz, mellém pedig YoSeob.
-GiKwanggal mi a helyzet?-tereltem a témát, ugyanakkor nagyon is kíváncsi voltam, mi van a fiúval.
-Rossz hír...Junhyung félúton meggondolta magát, és nem vitte kórházba.
-De akkor meghal!-kiáltottam ijedten.
-Nyugodj meg!Van egy orvos barátunk, aki tud az egész rablós ügyről, és oda vittük.Azt mondta, ha sürgősen ki nem operálja belőle a golyót, akkor meghal.Szerencsére volt olyan kedves, és felajánlotta, hogy saját maga viszi be Kikit a kórházba, és helyettünk is kitalál valami történetet az egészre.De WoBin, most nem ez a téma!Miért terelsz?-kérdezte mérgesen.
-Én nem terelek, csak...aish!Nem tartozom  neked magyarázattal!-jelentettem ki magabiztosan.
-Valóban?Hát jó...akkor csak halkan kérdezem.Miért vagy ilyen?Nem tudok rajtad kiigazodni.Ha nem is konkrétan, de bevallod, hogy szeretsz, aztán pedig agyon akarod lőni magad.Miért?
-Még te beszélsz?Te, aki olyan kifürkészhetetlen?Először megcsókolsz, utána megkötözöl, aztán megint egy csók!Hogy van ez?-emeltem fel a hangom.
-Én ezt csak Junhyung miatt csinálom!-védekezett.
-De ne csináld!Mi a fontosabb, a szerelem, vagy az, hogy jóban legyél vele?!-kérdeztem mérgesen.
-Ti már megint mit csináltok?-lépett be a helyiségbe Joker.
-JunHyung, most ne!-kiáltottuk egyszerre.
-Nekem egyikőtök sem parancsol!-jött be fenyegetően.
-Kirántom!-nyúlt Yo az övéhez, ahol egy pisztoly volt.
-Chh!-mondta Junie, majd kiment.
-Ideje volt  már...-jegyeztem meg halkan.
-Hallom ám!-nyitott be megint.
-JunHyung!-kiáltotta YoSeob, majd nekivágott egy párnát az egyik székről.Vagyis csak majdnem...Joker gyorsabb volt, és hamar becsukta az ajtót.
-Fú, apám!-mondta Seob.
-Nem talált!-nyitott ránk MEGINT a Rapper.
YoSeob idegesen odament, zsebéből előhalászott egy kulcsot, és bezárta az ajtót.
-Na, akkor...-kezdte, de a kilincs elkezdett mozogni.Valaki rángatta.
-Képes lesz betörni.Inkább nyisd ki!-nevettem.Manó sóhajtott egyet, majd megtette, amire kértem.
-Mit akarsz?-kérdezte unottan Yo a vele szemben álló JunHyungtól.
-Elfelejtettem.-vont vállat, majd készült távozni.
YoSeob megfogta a gallérját, és ezt kérdezte:-Mi a fészkes fene bajod van, Joker?
Eddig bírtam, kitört belőlem a röhögés.Már a földön feküdtem, és bekönnyeztem.A két fiú értetlenül meredt rám, de én csak megállás nélkül nevettem...

10.rész(Sora)

...a végeláthatatlan dolgok közbeütnek, és semmi, semmi sem történik."
Óriási fájdalommal ébredtem.DongWoon ott ült az ágyam mellett.
-Mi..miért nem haltam meg?-kérdeztem.
-Beverted a fejed.Mire emlékszel?
-Arra, hogy Joker le akart lőni, aztán pedig...-mondtam.
-Elmondom, de csak akkor, ha megígéred, hogy nem hiszti...
-Megígérem, csak mondd már!-szakítottam félbe.
-...szóval, JunHyung mikor meghúzta a ravaszt, Kiki eléd ugrott és ellökött, csak így őt kapta el a golyó.
-Nem, az nem lehet!Az kizárt, te csak hazudsz.GiKwang sem sebesülhet meg miattam!Az nem lehet!-zokogtam.
-Ráadásul Joker nem engedi, hogy kórházba vigyük.-hajtotta le a fejét.
-Hol van?Beszélnem kell vele!Hol van JunHyung?-rohantam ki.A fiú az egyik széken ült a semmibe bámulva.
-Kérlek, vigyétek kórházba!Joker!Kérlek!-zokogtam.-Esküszöm, soha többet nem szökök el!Ki sem teszem a lábam a szóbából.Kérlek!-könyörögtem.
-Igen?Esküszöl?Akkor menj a szobádba, én meg elvitetem a kórházba.-mondta.
Idegesen csaptam be magam után a "szobám" ajtaját.DongWoon már ott várt.
-Elviszi.-mondtam.
-Bazi nagy szerencséd van hogy az a fiú annyira oda van érted!-mosolygott.
-Ez nem vicces!Miattam van életveszélyben!Minek nem haltam meg akkor?-sírtam.
-Ez nem így van!Legalább Kiki kedvéért próbálj élni!-kérlelt.Hirtelen Yoseob rontott be.
-Elmentünk a kórházba.Woon te maradj itt!WoBint hozd át!-hadarta.
-YoSeob!-szólítottam meg.-Vigyázzatok rá!-erre csak elmosolyodott és elviharzott.Pár perc múlva WoBin jelent meg az ajtóban.Zokogva borult a nyakamba.Mi baja lehet?
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Majdnem agyonlőtte magát.Aztán még Yo is megcsókolta.Sűrű az élete.-mondta a fiú a barátnőm helyett.
-Héj!Kicsilány!Miért csináltad ezt?-faggattam.Egy gyors pillantást vetettem DongWoonra, aki rögtön vette a lapot, és kiment...

9.rész(WoBin)

Egy pisztoly dördülésére ébredtem.Automatikusan magamra néztem, de senki nem volt a szobában és sehol egy vérfolt.Próbáltam kiáltani, de a számba volt gyömöszölve egy rongy, és le voltam kötözve.
"Hát persze."-jutott eszembe hirtelen minden.
Ez sem térített el célomtól,csúszva, mászva de végül eljutottam az ajtóhoz.A falhoz támasztva hátam sikeresen felálltam.A könyökömmel lenyomtam a kilincset.Szerencsémre nyitva volt az ajtó, így lassan araszolva elindultam a folyosón.Minden ajtóba bekukkantottam, míg végül Sora "szobájához" értem.
Lefagyva bámultam a földön fekvő testre, a vértócsára...
-Mmmm!Hrmm!-dünnyögtem idegesen, magamra vonva a figyelmet.DongWoon kiszabadított, kiköptem számból a rongyot és a hideg kövön fekvő barátnőmhöz futottam.
-Mi történt?-ordítottam könnyes szemekkel, és a lihegő JunHyung-ot bámultam.Aztán észrevettem a falnál ülő GiKwang-ot, aki mellkasát fogta, és hörgött.
Alig kaptam levegőt, mellkasom hirtelen nehéz lett, és egy nagyobb hisztiroham tört rám.
-Miért csinálod ezt?Élvezed?Miért akarsz minden áron eltenni minket láb alól?Le akartad lőni, igaz?!-kiabáltam, miközben két kézzel püföltem mellkasát JunHyung-nak.Csodálkozásomra egy darabig tűrte is, de ez sem hatott meg.Vérben forgó szemeim rá meresztettem, és tovább ordítottam.
-Miért kell neked folyton verni a másikat?Miért okozol fájdalmat minden tetteddel?Miért nem...-kezdtem el egy újabb mondatot, amikor megragadta a csuklómat, és ezt mondta:
-fejezd már be!Csakis te tehetsz mindenről!Te láttad, ahogyan elütöm azt a szerencsétlent!Miattad van itt a barátnőd is!
Hitetlenkedve néztem rá, aztán előjött a végső fokozat.
-Arról is én tehetek, hogy ittasan vezettél?!Igen?!Arról is én tehetek, hogy felelőtlen voltál?!
-Hagyjátok már abba!Kiki mindjárt meghal, ti meg itt veszekedtek, mint mint két óvodás!-kelt ki magából DongWoon.
Mindketten döbbenten hallgattunk el.A maknae eddig meghúzta magát a háttérben, most meg...aggódott.
JunHyung nem akarta kórházba vinni, mert fenyegette a lebukás veszélye, de nem volt más választás.
-Vége...én ezt nem csinálom tovább.Előbb-utóbb meghalok, kost legalább nem szenvedek.-folytak le arcomon talán életem utolsó könnycseppjei.A fegyver után nyúltam, és homlokomhoz emeltem azt.JunHyung és DongWoon komoran bámultak rám, nem akadályoztak meg tetteimben.
Már készültem meghúzni a ravaszt, amikor valaki kilökte kezemből a pisztolyt.
-WoBin!-ölelt meg YoSeob, de ellöktem magamtól.
-Miért nem hagysz békén?Miért nem engeded nekem legalább ezt meg?Mit ártottam én neked, hogy ezt érdemeljem?Miért állsz mindig a halál, és közém?-zokogtam.
-Mert szeretlek...-suttogta, majd megcsókolt.

8.rész(Sora)

-Ja, és jót röhögtél rajtam a dal miatt, ami rajta van!-kiabáltam.
-Bocsánat, nem direkt volt!-mentegetőzött.
-Persze, mi vagy te?És hogy jössz te ahhoz, hogy...hogy...-nem hagyta, hogy végigmondjam, belém fojtotta a szót egy csókkal.WoW.-Ez meg mi...?-néztem rá kábán.
-Mianhae!-mondta.Tudta, rosszat tett.
-Ez nem lett volna szabad!-mondtam idegesen.-Mi lesz, ha ezt Joker megtudja és...és engem újra megver!-ráztam a fejem.
-Jéj, nyugi!Elmentek, csak Joon és én vagyunk itt veletek.-magyarázta.
-Akkor is, ezt nem kellett volna!-motyogtam könnyes szemmel.
-Igazad van.Ezt nem szabad.-állt fel, majd kiment.Zokogva ültem tovább.
"Meg kell szöknöm!Most, vagy soha."-gondolkodtam.Az ablakhoz rohantam.Kinyitottam azt, de rács volt rajta.Aztán az ajtóhoz szaladtam, nyitva volt.Azután a bejáratihoz mentem, kirontottam, de nem jutottam messzire.Nekirohantam(véletlenül) JunHyung-nak.Dühösen rángatott be.Jaj nekem!!!
-Szökünk?Szökünk?-lökött be a nappali szerűségbe.A két fiú éppen akkor jött ki WoBin-től.Meglepődve néztek rám.-Vidd a szobájába!-utasította DongWoon-t.-Veletek még számolok...-kaptam el az utolsó szavakat.
-A helyedben nem számítanék semmi jóra.-mondta fenyegetően, miközben megkötözött.
-Szarom!Kérlek, öljetek meg!-könyörögtem Woon-nak.
-Joker ne!-hallottam Kiki hangját kívülről.Az ajtó kicsapódott.JunHyung volt az.DongWoon egy hatalmas lépéssel eltávolodott tőlem.A fiúk idegesen néztek rám.
"Biztos meghalok!Egészen biztos!Mindennek vége.Itt a vég!"-gondolkodtam.
A fiú görcsösen szorongatta a pisztolyt, a..Midnight szövegét kezdte idézni.Pont a kedvenc részemet.Aztán lőtt.A fegyver eldördült.GiKwang ordítását hallottam utoljára, majd minden elsötétedett...Ide vezet annak az élete, aki nem becsülte meg.Se a szerelem, se a barátok nem számítottak neki.A fájdalmát saját magán kívül csak egy fiú érezte jobban.A fiú...aki mindent megtett volna érte.De...lehet, már késő.Lehet...talán még nem...Vagy mégis...
"Az élet, amit elkívánok dobni magamtól, de..."

7.rész(WoBin)

-Csukd be már azt az ablakot!-jött oda atyáskodva.
-De melegem van!És végre friss levegőt akarok szívni!-hisztiztem.
-Akkor meg öltözz fel, és kiviszlek kicsit sétálni, ha jobban vagy!Most pedig feküdj vissza, és takarózz be, ha jót akarsz magadnak!-kiáltotta.
Kuncogva visszamásztam a kényelmetlen vaságyba, és a fejemre húztam a takarót.
-Te...sírsz?-kérdezte meghökkenten YoSeob, biztosan rázkódó vállaim miatt.Óvatosan lehúzta rólam a takarót, de egy kisírt szemű WoBin helyett egy röhögőgörcsben szenvedő WoBin-t látott.
-Min röhögsz?-kérdezte nagyon értelmes fejjel.
-Olyan gondoskodó vagy Oppa!-nevettem, de ijedten számra tapasztottam a kezem.
-Te...te azt mondtad nekem, hogy...Oppa?!-csodálkozott.
Éreztem, hogy egyre jobban vörösödök.
-Mianhae, kérlek ne haragudj!-hajtottam le a fejem.
-Nekem tetszett...-mondta halkan.
Kikerekedett szemekkel nézte, rá, mire ő elmosolyodott.Gyorsan elkaptam a tekintetem, hiszen nagyon zavarban voltam.
"Ez most azt jelentené,hogy...szeretne a barátom lenni?"-gondolkoztam.
A fiú óvatosan maga felé fordította a fejem.Már majdnem megvolt a második csókunk, amikor valaki ránk nyitott.
-Ideje i...oh, elnézést!-vakarta meg a tarkóját HyunSeung.-YoSeob, ideje indulni a belvárosba ruhákat venni a lányoknak!Hanyas a méreted, szivi?-bökött felém.
-Mi az, hogy ruhákat venni?Mégis meddig fogunk itt maradni?-keltem ki magamból.
-Úgy látom, már sokkal jobban érzed magad.-jelent meg az ajtóban JunHyung.
-Válaszoljatok!Mit akartok velünk csinálni?Örökre itt leszünk?Netalántán megöltök minket, ahogy az elején tervbe volt?vagy mit tudom én...esetleg száműztök minket egy európai országba valami drogdílerhez?-ordítottam a sírás szélén állva.
-Na látod, ez nem is olyan rossz ötlet!-vonta meg a vállát JunHyung.YoSeob csak a fejét fogta, HyunSeung pedig megszeppenve figyelt minket.
-Ez egyáltalán nem vicces!Szerintetek olyan jó érzés, ha az ember egyik pillanatban reménykedik, a másikban pedig csak arra tud gondolni, hogyan lesz tovább?!Elárulom, szar érzés!Ti nem tudjátok, milyen rabként itt ülni, félni, bizakodni, sírni, örülni...-sírtam.
-Eddig és ne tovább!Az istenért, kötözzétek meg, ragasszátok le a száját, mert most már tényleg odamegyek, és úgy összeverem, hogy nem kell gondolkoznia a sorsán!-ordította JunHyung.
YoSeob odajött, megkötözött, betömte a számat, de még így is vergődtem.Az a személy, akit közel engedtem magamhoz, akiben megbíztam, aki ápolt, és akivel szerettük egymást...most ellenem fordult.
Könnyeim folytak az arcomon, égő hatást keltve ezzel.Ha eddig nem, hát most tutira belázasodtam.
"Ha neked ez kell, hát megkapod.Én is kegyetlen leszek veled Yang YoSeob...!"-gondoltam.
Hirtelen szúró fájdalmat éreztem a karomban.Kábultan odapillantottam.A fiú egy nyugtatóval teli injekcióval küldött padlóra...

6.rész(Sora)

-Miért törődsz ennyit velem?-kérdeztem GiKwangot.
-Baj?-nézett rám értetlenül.
-Nem, de elég fura!Az elmúlt hetekben szinte elmondtalak mindennek, ami létezik, te meg itt vagy velem minden nap.Hogy lehetsz ilyen rendes?-hadartam el.
-Hát ez van!Nem mindenki olyan mocskos mint te.-mondta szemrehányóan.
-Kapd be!-ültem át az egyik sarokból a másikba.Ez közelebb volt a fiúhoz.Nem!Nem vagyok szerelmes!!!
-Mi a neved?-kérdezte.
-Lee Sora.-mondtam.Valamin nagyon jól mulatott.-Mi van?
-Az egyik barátnőmet is így hívták.-kacagott.-Hosszú kapcsolat volt.
-Nem én leszek a második!-húztam fel a szemöldököm.
-Vagy ki tudja!-ült oda mellém.
-Menj innen!-löktem el magamtól, mert elég közel volt hozzám.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Á, semmi!Elraboltok, aztán Joker le akar minket lőni, most meg itt vagy és "barátkozni" akarsz velem.Nem értek semmit!-fogtam meg a fejem.-Minden tiszta zavaros.-mondtam félénken.
-Az nem baj.Mit szeretsz csinálni?-kérdezte.
-Amit a többi fiatal.Bulizni, énekelni és zenét hallgatni.-válaszoltam idegesen.
-Mit énekelsz és hallgatsz?-érdeklődött.
-Amióta megjelent, csak azt az egy dalt fújom!-mondtam hadarva.
-Mi az a szám?-kérdezősködött tovább.
-Nem publikus!Hozzáférés megtagadva!-mosolyodtam el.-Mit érdekel az téged?-tért vissza a merevségem.
-Jó.Te tudod.-vonta meg a vállát, majd felállt.
-Várj!-mondtam csendesen, mikor már majdnem kiment.-A...Midnight.-mondtam bizonytalanul.
-Szóval te B2st fan vagy?...
-Voltam!-mondtam egy kicsit nagyobb nyomatékkal.
-Hát pedig, ha valaki szeret valamit, vagy valakit...-nézett rám sejtelmesen-...akkor ha igazán szerette azt, nem könnyen utálja meg!
-Ebben igazad van.-bólintottam.-Titeket sohasem tudlak megutálni.Még Jokert sem.
-Na, látod!-ült le újra mellém.
-De miért vagy ilyen kedves?-kérdeztem.
-Milyen?-kérdezte.
-Kedves, de szigorú.-néztem rá félénken.közelebb ült, és halkan, de tényleg nagyon halkan, én is alig hallottam, el kezdte énekelni a dalt.
-Tiszta szép volt!-mondtam könnyes szemekkel.
-Mi van?-mosolygott.
-Ettől mindig sírok.-hajtottam le a fejem.
Másnap JunHyung rontott be dühösen.
-Meg akarsz ölni?-kérdeztem flegmán.-Nyugodtan!-becsuktam a szemem, mert hevesen a zsebébe nyúlt.Nem történt semmi, ezért kinyitottam.Mosolyogva nézett rám.
-Kiki kihisztizte azt, hogy legalább egy MP3-mat kaphass.Tessék!-dobta oda.Félénken bólintottam.A fiú kiment.Egy dal volt rajta, a...Midnight.Húúú!Kicsit ijesztő volt.
-Szia!-lépett be az említett fiú.(Kiki)-Megkaptad?-kérdezte.Erre csak felemeltem a lejátszót.-Egész este ezért hisztiztem.
-Ja, és jót röhögtél rajtam a dal miatt, ami rajta van!-kiabáltam...

5.rész(WoBin)

(az egyetlen kpop dal, aminek-csak- a japán verzióját szeretem:$$♥♥)
Lázálmom volt.Riadtan ültem fel az ágyban.Nagyon melegem volt, lihegtem, homlokom gyöngyözött az
izzadságcseppektől.
-Hogy vagy?-lépett be az ajtón YoSeob, és megfogta a homlokom.-Ezt tedd be!-nyújtotta felém a lázmérőt.
Engedelmeskedtem neki.Pár perc múlva kivettem, de megszédültem.
-Tudod mit, ezt add ide, és feküdj le!Hozok neked egy kis teát.És úgy tűnik a lázcsillapító sem árt, ugyanis 41 fokos lázad van...-mondta, majd kiment az ajtón.Lefeküdtem, és nyakig betakaróztam, mert vacogtam.
-Tessék, ezt vedd be, ezt pedig lassan kortyolgasd!Ettől majd átmelegszel.-jött be újra a fiú egy csésze teával.
Bevettem a gyógyszert, és kortyolgatni kezdtem a meleg italt.
-Yang Yoseob!-szólítottam meg, mire a fiú kérdőn nézett rám.-Köszönöm...-suttogtam.
Ő csak mosolyogva bólintott, és tovább kérdezősködött ilyeneket:nem vagy éhes?,hozzak be egy plédet?,fáj valamid? és hasonlók.
Nem győztem ezekre válaszolni.A fiú totál bepörgött.
-Hé, állj már le!-nyugtatgattam.-Én csak Sora'val szeretnék találkozni.-mondtam halkabban.
-Azt nem lehet!-válaszolta idegesen.
-De miért?
-Mert JunHyung már így is berágott, amiért nem nyírtunk ki titeket.És amúgy is...szeretnéd, hogy a barátnőd beteg legyen?-mosolyodott el óvatosan.
Megértően bólintottam, hisz igaza van.Már épp ki akart volna menni a szobából, amikor megállítottam.
-Várj!-a fiú visszajött, és leült az ágy szélére.Kicsit zavarba jöttem, de óvatosan megkérdeztem:-Elénekelnéd nekem a te részedet a Midnight-ból?
-Persze.-sóhajtott megkönnyebbülten, majd elkezdte a dalt:-"Dasi chajaon i bam, so sad tonight, keudaega eobsi dasi matheun i bam.In the Midnight-ight-ight Midnight-ight, Niga eobsi jam mot, Deuneun Midnight."
Míg énekelt, végig engem nézett.Ez a pár sor annyira szép volt...
-Ez...ez gyönyörű volt!-suttogtam.
Ajkaink között már csak pár centi volt, míg össze nem értek.Lehunytam a szemem.Nagyon jól esett a csók, de nem lett volna szabad.
-Ezt...ezt nem szabad!-toltam el magamtól a fiút.
-Sajnálom, tényleg nem kellett volna!Annyit megkérdezhetek, hogy mi a neved?
-Shin WoBin.-válaszoltam.
-Hm, szép név.-mosolyodott el YoSeob.
Amikor kiment a szobából gondolatok férkőztek az agyamba.
"Már megint melegem van.Az előbb még fáztam...a láz, biztosan!Nem...talán a csók?A csóktól van ilyen forróság?"-gondolkoztam, majd a berácsozott ablakhoz futottam, és kinyitottam.
Ekkor ért vissza YoSeob.
-Hé, mit csinálsz?Még megfázol!...

4.rész(Sora)

...A pisztoly eldördült.Szinte éreztem a mellkasomon a fájdalmat.A félelemtől becsuktam a szemem.Nem tudom, mi történt.Ez már a mennyország?Meghaltam?De nem fáj semmim.Mi lehet?
A szemem felpattant.
-Jól vagytok?-lépett be GiKwang az ajtón.YoSeob már ott állt.JunHyung a földön ájultan feküdt.-Nincs semmi baj!-nyugtatott, mert látta, hogy nagyon félek.Nem törődtem vele.Hátat fordítottam.YoSeob kirángatta Jokert a helységből.WoBin zokogott.Én csak némán ültem az egyik sarokban.Lassan kezdtem depressziós lenni.Óránként a fiúk benéztek ránk, hogy élünk-e még.Nem bírtam tovább, mivel nem voltam megkötözve, az ajtón kezdtem dörömbölni és ordibáltam mellé.Belefeledkezve a hisztizésbe valaki kinyitotta az ajtót, engem pedig kicsapott azzal.Megragadott, és mosolyogva megkötözött.-Ne hisztizz!Jobban jársz, ha csendben maradsz.-mondta.YoSeob volt az.-Nekünk úgy is jó, ha nem eszel.Legalább nem általunk halsz meg!-kacagott.
Nem törődtem vele, helyette leköptem.Ennek következtében akkora pofont kaptam, mint még soha.Nagyon fájt.WoBin értetlenül nézett ránk.Mikor YoSeob kiment, a barátnőmmel kezdtem ordibálni.
-Miattad vagyunk itt!Miért nem mondtad el?Most miattad vernek naponta mind a kettőnket!Normális vagy?-kiabáltam.Ő csak könnyes szemmel ült az ágyon.-Most mit csináljunk?!Itt vagyunk a semmi kellős közepén, egy gyárban!Jól megcsináltad!Gratulálok!!!-kiáltottam.Hallottam, hogy a fiúk röhögnek.A lépteik egyre közelebbről hallatszottak.
Az ajtó kinyílt.Az összes fiú bejött egy-egy székkel.Ijedtemben a sarokba húzódtam.Leültek.
"Most mit akarhatnak?Még védekezni sem tudtunk, mivel meg voltunk kötözve.Most meghalok.Tudom, meg fognak ölni minket.Mi lesz?"
Halálközeli érzésem volt.Mikor felnéztem, szinte mindenki engem bámult.
-Mit akartok tőlünk?-vettem erőt magamon.
-Az életeteket!Csak előbb még szórakozunk.-kacagott JunHyung.
-De...WoBin nem adott fel titeket.Akkor...
-Befejezted, vagy...?
-Vagy mit csinálsz?Megölsz minket?Gyerünk, lőjj le!Nekünk már úgyis mindegy.Legyünk rajta túl hamarabb!-üvöltöztem.WoBin rémülten nézett rám.-Na, gyerünk!Lőjj!-néztem rá sírva.A fiúk csak kacagtak.-Na, mi van?Félsz?Lőjj már!Rajta!
-Ebből elég!Te tiszta bolond vagy.-lépett oda Kiki, meg bekötötte a számat.
WoBin ezidő alatt elaludt.

~

Már egy hete nem alszom, és beszélni sem tudok.Mindig egy dal járt a fejemben, a Midnight.Ijesztő volt.WoBin nagyon beteg lett.Nekem kellett ápolnom.Amikor éppen a borogatást cseréltem, álmában azt a dalt énekelte.Sokszor könyörögtem a fiúknak, hogy vigyék a barátnőmet kórházba, ehelyett elzártak tőle, elvittek egy másik "szobába".Két szék, és egy asztal volt ott.Az egyik nap GiKwang lépett be az ajtón.Tőle már csak JunHyung-ot utálom jobban.

-Hát te?-nézett rám.Vállat vontam.-Ne aggódj a barátnőd miatt, YoSeob ápolja!-közölte velem.

-Olyan az agyatok mint egy ötévesé!Nem gondoljátok, hogy valakinek feltűnik az, hogy eltűntünk?...

3.rész(WoBin)

Amikor magamhoz tértem csak sötétséget láttam.Mocorogni kezdtem, és kiáltani próbáltam, de valami a számba volt gyömöszölve.A szemem is le volt kötve.A kezeimet erős kötelek tartották, a lábam pedig hiába próbáltam mozgatni, nem ment.
Ahogyan szabadulni próbáltam, nekiütköztem valaminek.Lökdöstem azt a valamit, ez is hiába.Ekkor valaki kinyitotta a nyikorgó dolgot, amiben eddig voltam...egy szekrény?
Kiráncigált onnan, majd a földre lökött.Levette a kendőt a szememről, így megláttam Őt.
-Tudod, miért vagy itt?-kérdezte.
Lassan, de biztosan bólintottam, hiszen ismertem azt a személyt, aki lőttem állt.
Csak ennyit kérdezett, aztán fogta visszakötötte a kendőt a szememre, és felemelt.Kivitt a szobából, ahol eddig voltam, majd egy folyosón vezethetett.Egy pofon után belökött valahová.
-WoBin!-kiáltotta Sora.Én őt nem láttam, de a hangjáról bármikor megismerem.Sajnos nem tudtam beszélni, viszont ő folyamatosan sírt.Újra bejött valaki a szobába.Levette a szememről a kendőt, és kivette a számból a rongydarabot.Ez most nem JunHyung volt...Yang YoSeob a barátnőm mellé vonszolt.
-Ne bántsátok őt!Ő nem tehet semmiről!-kérleltem.
-Micsoda?Miről nem tehetek én?-kérdezte szipogva a barátnőm.
A fiú kiment, én pedig kénytelen voltam Sorának mindent elmesélni.Hogy JunHyung elütött egy fiatal lányt, és én voltam az egyetlen szemtanú...Sora csak sírt, én pedig komoran bámultam magam elé.Az egész délután  így telt el, míg egyszer csak JunHyung bejött a szobába.A zsebéből egy pisztolyt húzott elő, és ránk szegezte.
-Kivel végezzek előbb?-kérdezte gúnyosan, kettőnk között mozgatva a fegyvert.Megállapodott a barátnőmön.
-Ne bántsd!Ő nem volt benne!-üvöltöttem.
-Túl sok mindent tud.-mondta, aztán készült meghúzni a ravaszt...

2.rész(Sora)

Irtó nagy fejfájással keltem fel.Egy ismeretlen helyen.A szám be volt kötözve és egy ágyon feküdtem.Egy fiú lépett be a szoba egyetlen ajtaján.
-Ha nem fogsz kiabálni leveszem a kendőt.Megígéred?-nézett rám.
Nem válaszoltam.Nem is tudtam volna, és nem is állt szándékomban.Szúrós szemmel néztem rá.Odajött és kikötötte a kendőt, majd óvatosan levette.
-Hol van WoBin?-kérdeztem.-És hol vagyok?Ki vagy te?És miért vagyok megkötözve??
-Azért vagy megkötözve, hogy ne szökj el.Egy gyár melléképületében vagy.Én GiKwang vagyok...Tényleg nem ismersz?
-Eddig ismertelek, de mostmár nem, és nem is akarlak!WoBin-nel minden koncerteteken ott voltunk!Hogy képzeltétek azt, hogy elraboltok minket?!-kiabáltam.
-Ezt nem kellett volna!-nézett rám mosolyogva, majd visszatette a kendőt és kiment.Hogy lehetnek ilyenek?Nem néznek ki olyannak, akik embert rabolnának.
Pár óra múlva Kiki újra bejött egy tál gőzölgő valamivel.Elhatároztam, ha ő hoz kaját, akkor nem eszem meg.
-Éhes vagy?-ült le mellém.
-Nem!-mondtam mogorván.Igazából az voltam...

 ~

Már 2 napja nem eszem.Csakis azért, mert GiKwang hozta az ennivalót.Az egyik nap nagy meglepetésemre délben DooJoon jött be.

-Miért nem eszel?-nézett rám kérdően.Csak vállat vontam.-Kéred?Attól, hogy itt vagy nem kell zombinak lenned.

-Kösz!-vettem el a kezéből a tálat.
-Nyertem!-kiabálta.

-Mi?-néztem rá.

-Fogadtunk, hogy melyikőnknek eszel először.

-Undorítóak vagytok!-vágtam földhöz a tálat...

1.rész(WoBin)

Egy buliból tartottunk hazafelé a barátnőmmel.Nagyon sötét volt, és az eső is cseperegni kezdett.
-Láttad, amikor leszólítottam azt a fiút?Vagy amikor sírva pofoztam fel azt a szegény csávót, hogy mégis miért kellett összetörnie a szívem?!Azt sem tudta, miről ordítok neki, de nem is csodálom, hiszen megjátszottam az egészet!-nevetett Sora, miközben egy üveg bort tartott a kezében.Néha belekortyolt.Össze-vissza támolygott, sikeresen lefejelte egy ház falát, de meg sem érezte.Önfeledten kacarászott.Néha túlzásba viszi az alkoholfogyasztást, és hamar részeg lesz.Viszont én nem...teljesen józan voltam.Komoran bámultam magam elé, miközben az esőcseppek áztatták hajam.Egyre jobban esett.A toronyóra kongott:pontosan éjfél volt.
Ekkor hirtelen erős kezek ragadtak meg, és bekötötték a szemem egy sötét kendővel.A számba gyömöszöltek valamit, és ezt hallottam:-Ssst!Nem lesz semmi baj.-aztán elvesztettem az eszméletem...

Bevezető~

‎"Éjfél...ez a szó, mely úgy hasít bele a levegőbe, hogy semmi jót nem ígér, csak a sötétség...a sötétség, mely elnyel minden jót, és jön a bosszú...a bosszú, ami életet követel, és az élet...amit elkívánok dobni magamtól. De a végeláthatatlan dolgok közbe ütnek, és semmi, semmi nem történik..."