16.rész(Sora)

Csak feküdtem.A szememet nem bírtam kinyitni.Hallom, hogy mit beszélnek."Itt vagyok!"-mondtam."Kiki, élek!Hol vagy?"-kiáltottam, de nem jött válasz.Miért nem látok?Hirtelen minden elcsendesedett.Nem láttam, de hallottam, hogy a fiúk kirohannak.Mi történt?Egy óra múlva újra lépteket hallottam."Ki vagy?-kérdeztem.Leült az ágyam melletti székre(hallottam a nyikorgást), majd beszélni kezdett.
-WoBin majdnem leugrott a kórház tetejéről, mert besokallt.Nem akartam pofon vágni, de nem hagyhattam, hogy így ócsmároljon!Hogy lehettem ilyen hülye?Mianhae!Azt hittem meghalsz.Szeretlek!Kérlek, ne menj el!-kérlelt.
"Itt vagyok!"-kiáltottam.Aztán szépen lassan kinyílt a szemem.Csoda!Az első ember akit megláttam, GiKwang volt.Szeme tiszta vörös volt a sírástól.De most nem volt kedvem vele beszélni.Csak némán bámultam a plafont.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Úgy nézek ki?!Meg akartam ölni magam, erre itt fekszek egy kórházban.Szerinted?-suttogtam.Csalódott vagyok.Meg akarok halni.-Hol van WoBin?Hívjátok ide!-kértem.
-Biztos?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam.A fiú kiment, majd YoSeobbal, és WoBinnel az oldalán tért vissza.
-Mostmár mondhatod.Nyitva a szemem.Hajrá!-suttogtam.
-Hogy csinálhattad?Miért okozol fájdalmat nekem?Sok pofont kaptam már az élettől, de egyik sem fájt annyira, mint amit te adsz az öngyilkossági kísérleteiddel!Ki vagyok borulva, és ilyenkor azt sem tudom, mi a fenét csináljak!Tudod, hogy rossz a szívem, te mégis meg akarsz fosztani a legjobb barátomtól!Komolyan nem értem, mi jár ilyenkor a fejedben!Néha úgy érzem, teljesen elmegy az eszed!Mint egy paranoiás, elmebeteg, őrült!-üvöltötte.
-Elegem van belőled!Belőletek!Míg szabadok voltunk, akkor is állandóan azokat a hülye sztorikat hallgattam, hogy mi volt Taeyanggal, meg ezzel, meg azzal.Tudod mi volt a legboldogabb pillanata az életemnek?Az az este, amikor a buliban hulla részeg voltam, és lealáztam azt a srácot!Zokogva pofoztam fel, hogy miért törte össze a szívem.-magyaráztam erőtlenül.WoBin és YoSeob hitetlenül nézett rám.-Ja, és én vagyok a legjobb barát?Ne nevettess!A legjobb barátnő nem csak beszél, hanem meg is hallgatja a másik félt.Kicsi korunk óta ismerjük egymást.Azután sem szakítottuk meg a kapcsolatot, amikor más nevelőszülőket kaptam.De te mindig csak beszéltél.Tudod mennyi mondanivalóm lett volna.A nehéz időkben is állandóan a te tökéletes életed történetét hallgattam.Aztán meg miattad elrabolnak, majdenm megölnek, kiderül, hogy az állítólagos legjobb barátnőm szívbeteg, és még csodálkoztok, hogy szíven lövöm magam?!Ezt gondolom!Na?-kérdeztem szemrehányóan.
-Én..én-dadogta WoBin.
-Ilyenkor bezzeg!Te sohasem tudtad velem mi van.Én csak egy eszköz voltam.És az is maradok!Elegem van belőled, Jokerből, hogy állandóan meg akar ölni minket és úgy általánosságban mindenkiből!
A kis szónoklatom nagy hatással volt a srácokra.Mindenki kiment.

Pár(4-5) hét múlva
Már rég nem láttam a srácokat.Állítólag WoBin hazamehetett és én pedig itt maradtam.1 hete lekapcsolták rólam a monitort(LOL).Hirtelen óriási düh támadt bennem.Véget kell vetnem ennek az egésznek.Csengettem egy nővérnek, hogy jöjjön.
-Tessék?-lépett be.
-Öhm...szólna egy olyan rendőrnek, akinek vallomást tehetek?-kértem.
-Persze.-ment ki.Egy fél óra múlva egy rendőr jelent meg az ajtóban.
-Beszélni akart velem?-lépett beljebb.
-Öhm..igen.Valami fontos dolgot kell mondanom.-hadartam.
-Mégpedig?-nyaggatott.
Komolyan gondoltam én ezt?Fel akarom adni a srácokat?
-Tudja mit?Felejtse el!Nem fontos.-legyintettem.
-Biztos?-kérdezte.
-Persze!-bólintottam.