-Gyertek, hazamegyünk!-fogta meg a csuklómat Joker.
-WoBin, minden rendben?-kérdezte aggódva YoSeob a kocsiban.
-Tényleg én vagyok a legrosszabb legjobb barátnő?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Hát, amit a barátnőd mondott erről a múlt dologról...
-JunHyung, te fogd be!-morgott Yo.-MoMo, ne félj!Csak dühből mondta.
-Dühből, mi?Te át sem érezted a fájdalmait!Ő meg mindig meghallgatott téged.-vágta a fejemhez Kiki.
-Szuper.Szóval te is utálsz?-hüppögtem.
-Chh...csak az igazságot hallod.-mondta gúnyosan.
Végre megérkeztünk.Én beszaladtam a szobámba és keserves zokogásba kezdtem.
(4-5 hét múlva)
-WoBin...már hetek óta alig eszel, és ki sem mozdulsz innen...aggódom miattad!-mondta halkan YoSeob.
De én csak némán ültem a sarokban.Nem tudtam mit mondani neki.
-Nem vagy éhes?-próbálkozott.-Hoztunk rament is.
-Egy kicsit talán.-álltam fel erőtlenül.Kimentem a konyhába Seob támogatásával.GiKwang amikor meglátott, rögtön kiment a helyiségből.
Már nem ütött szíven...megszoktam.Mint ahogy azt is, hogy Jokeren, Yo-n és Kikin kívül mindenki semmibe vesz.KiKwang nem tud semmibe venni, JunHyung-nak nem áll szándékában, YoSeob meg...szeret.
-Hogy vagy?-kérdezte Junnie, miközben leültem az asztalhoz, majd enni kezdtem.
-Tényleg érdekel?-néztem rá hitetlenkedve.
-Nem, csak gondoltam most az egyszer tapintatos leszek.-válaszolta.
Muszáj volt mosolyognom ezen.
-WoBin!Képzeld, ma hozzuk haza a miattad érzelmileg megrokkant barátnődet.-jelent meg HyunSeung, mintha jó hírt közölne.
Ekkor levágtam az evőeszközt az asztalra, és sírva berontottam a szobámba, magamra zárva az ajtót.
YoSeob Pov
-Ezt most miért?ordítottam HyunSeung-ra.
-Mi van?Azt hittem vicces.1 hétig gondolkoztam ezen.-magyarázkodott.
-Kár volt!-dühöngtem.
-És nem is volt vicces.-szólalt meg Joker.
-Látod?!Még az érzelmileg megrokkant, ahogy te mondanád, JunHyung is tudja, milyen galibát okoztál!-kiabáltam magamból kikelve.
-Héj!Én is itt vagyok.-mondta a rapper.
-Szerintem vicces volt.-jelent meg GiKwang egy almával a kezében.
WoBin Pov
"Nem maradt más hátra...véget kell vetnem a lidércnyomásnak."
Kiszaladtam a szobából.Körbenéztem, de sehol nem volt senki.Aztán a konyhából hangokat hallottam.Oda nem mehetek
Sok keresgélés után végre megtaláltam, amit kerestem.
-Csak egy másodperc.Minden gondod feledésbe merül, ha meghúzod a ravaszt.Nyugi, WoBin!-motyogtam csukott szemmel.
Lassan halántékomhoz emeltem a pisztolyt.Már majdnem megvolt...
-Te meg mit csinálsz?WoBin, megőrültél?!-lökte ki a fegyvert a kezemből YoSeob, aztán remegve megölelt.-Miért csinálod ezt velem?Szeretjük egymást, nemde?Miért akarsz megszabadulni tőlem?-kérdezte könnyes szemekkel.Nem kiabált velem, hangja egy szomorú kisfiúéra emlékeztetett.
-Önző vagy!Nem akarod, hogy meghaljak, azért, hogy itt maradjak neked!De én így csak szenvedek!-emeltem fel a hangom.
-Te vagy az önző!Mert megtartod a szíved magadnak.Egy ládába zártad, a kulcsot pedig elrejtetted.De olyan régóta élsz burokban, hogy elfelejtetted, hová tetted a kulcsot.-mondta.
-...te vagy az önző.
-Nem!Te vagy.
-Te!
-Te!
Az utolsó szót YoSeob mondta ki.Én mérgesen beszaladtam a szobámba, JunHyung nevét kiáltozva.
-Mi bajod?-lépett be a szobába Joker.Ingerült volt.
Egy pillanatig féltem, hogy megüt, de szemében láttam a kíváncsiságot.
-Lőjj le!-mondtam határozottan.
-Te őrült vagy.-nevetett erőltetetten, majd ki akart menni.
-Várj!Akkor...csókolj meg!Yoseob előtt.-hunytam le szemeimet.
-Mi?
-Jól hallottad.Akkor talán megutál, és enged meghalni.-magyaráztam, hogy még véletlenül se értsen félre semmit.
-Nem!-vágta rá, majd elment.
-Gondolhattam volna...-motyogtam.
Aztán újabb ötletem támadt.Megkerestem GiKwangot.A szobájában volt.
-Ölj meg!-léptem be a helyiségbe.
-Nem!És menj ki a szobámból!-emelte fel a hangját.
-Hát nem érted?Végre megszabadulhatsz tőlem!-próbálkoztam.
-Ezzel kell együtt élned.Szenvedj úgy, ahogy ő szenvedett.-mondta kimérten.-Menj ki!
-Kérlek...
-YoSeob, vidd ki innen a barátnődet, míg olyat nem teszek, amit én is megbánok!-kiáltotta.
A barátom próbált elvinni onnan.Hisztirohamom lett.DongWoon és YoSeob bevittek a szobámba, és nyugtatni kezdtek.Hát...nem jártak sikerrel.Joker bejött egy injekcióval, amiben nyugtató volt, majd a karomba nyomta.
Később
Amikor gyengült a nyugtató hatása kimásztam az ágyból.Éppen akkor érkezett meg Sora.A nappaliból hallattszódtak az éles hangjai.Reménykedve kiszaladtam.Felvettem a fotelből a pisztolyt, és barátnőm kezébe nyomtam.
-Tedd meg!Gyerünk!Te vagy az utolsó reményem...-biztattam.
És újra eszembe jutottak a szavak:"Az élet, amit el kívánok dobni magamtól..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése