15.rész(WoBin)

Rosszat álmodtam.Éjfél volt.Sora elkeseredésében lelőtte magát...
Lihegve ültem fel.
-Ez csak egy rossz álom!-töröltem meg az izzadságcseppektől nedves homlokom.Visszafeküdtem az ágyba.Gyenge voltam.Már majdnem álomba ringattam magam, amikor hirtelen pisztoly dördülése hallatszott.Eléggé természetes volt ez már nekem, most mégis megijedtem.Szívem gyorsabban kezdett verni, kapkodtam a levegőt.Lemásztam az ágyról, de egyszerűen összecsuklottam.A padló jéghideg volt, de nem foglalkoztam vele.Kintről hangokat hallottam.Volt ott rémült, ideges, csak Sora éles hangját nem hallottam.Remegni kezdtem.
"Biztosan csak alszik."-gondoltam magamban.
-Sora!Ne!-hallottam Kikit.
-Ki ne engedjétek WoBint!YoSeob, menj be hozzá!
"Ez meg mit jelentsen?"Elkezdtem csúszni-mászni a hideg csempén, és végre elértem az ajtót.A fal segítségével feltápászkodtam.Halkan kinyitottam az ajtót.Kisétáltam a szobából.A fiúk rohangáltak.GiKwang valami mellett térdelt.Homályosan láttam.Valaki telefonált.
-WoBin, menj be!-ordította egy alak.Elém lépett, hangjáról YoSeobnak véltem.Ezután minden elsötétült...

~

-Töltést!

-Doktor úr, nem sikerült.

-Még utoljára...töltést 240-re!

Ekkor újra éreztem, hogy dobog a szívem.Hallottam a hangokat.

-Hol...hol vagyok?-kérdeztem halkan és erőtlenül.

-WoBin, te jó ég!Annyira aggódtam miattad!-kezdett el sírni Yo.

-Mi történt?

-Rosszul lettél.Itt vagy a kórházban.Majdnem elveszítettelek.-suttogta.

Hirtelen minden bevillant.Nem kezdtem rágódni a majdnem-halálomon, csak egy név járt a fejemben.

-Sora!Mi van vele?Hol van Sora?-kezdtem el kiabálni.

-Kérlek, pihenj!Ne izgasd fel magad!-próbálkozott.

-YoSeob, mi történt Sorával?-kérdeztem halálra váltan.

-Hát jó...lelőtte magát.-mondta suttogva, majd lehunyta szemeit.

-Mi?Az nem...Mi van?Mégis...Hogy...Miért mondasz nekem ilyeneket?-nem hittem a füleimnek.
-Ez az igazság.Nem bírta tovább.Szíven lőtte magát.-mondta szomorúan.

-Az nem lehet!Nem!Miét tenne ilyet?Nem igaz!-hisztiztem.

-Kérlek nyugodj meg!

-Vége a műtétnek.A 18-as kórterembe vitték.Holly2 már ott van.-jött be izgatottan DongWoon.

-Nem...lehetetlen!-kiáltottam.Kimásztam az ágyból, és futni kezdtem.Ilyen gyorsan még sohasem futottam, a fiúk kiabáltak utánam, de nem tudtak megállítani.Csak egy kórházi hálóing volt rajtam, se egy papucs, se semmi.A padló hideg volt, de szinte észre sem vettem.

A 18-as kórteremhez értem.Benyitottam.GiKwang szomorúan bámult maga elé.Könnyek gyűltek szemeimbe.Láttam őt lélegeztetőgépre kapcsolva, sápadtan, és egyenletesen mozgó mellkassal.Láttam a legjobb barátnőmet haldokolni...

-Hogy tehetetted ezt velem?!Miért csinálod ezt?Szándékosan akarsz lélekben összetiporni?Hogy vagy képes...?Te utolsó hülye, hogy lehetsz ilyen idióta?Mit képzelsz?-ordítottam szuszogó barátnőmre.-Milyen barát vagy te?Melyik legjobb barát képes ilyenre?-"veszekedtem" vele.Sírásom nem állt el, remegtem, és hisztirohamot kaptam.

A fiúk már ideértek.

-Állítsátok le!-mondta idegesen Kiki.

-WoBin...-kezdte Yo.

-Hagyj békén, még nem végeztem!-rántottam el magam.-Azért csinálod, hogy lelkiismeret furdalásom legyen, igaz?Hogy miattam kerültünk ide, ezt akarod tudtomra adni?-kiabáltam zokogva.Seob és Woon lefogtak, és úgy tartottak.

-Elég volt!Nem tűröm, hogy így beszélj vele!-vágott pofon GiKwang.

Hitetlenkedve néztem rá.Eddig még soha nem emelt rám kezet, a leglehetetlenebb pillanatokban sem.És most...

Sírva szaladtam el.Nem tudom, mi történt ezután a 18-as kórteremben, Yo nekiszaladt-e vagy sem, nem érdekelt.Csak szaladtam, egy célom volt:a tető.
Sokat lépcsőztem, mire felértem.Megcsapott a kinti, hűvös levegő.Megborzongtam.A tető széle felé kezdtem lépkedni óvatosan, mégis határozottan.Végül odaértem.A felhőket kezdtem nézni.

-Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek.Minden emberrel nagyon jó leszek.És ha megbántanak, nem lesz szívemben harag...ez sem oldotta meg a terhemet.-mondtam halkan.Ugrani készültem.Ekkor egy hangot hallottam meg a hátam mögül.

-Sokszor úgy érzem összeroskadok.Többé nem lesznek jó és szép napok.Nem süt rám a napsugár, nem lesz többé tél sem nyár...lelkem terhével egyedül vagyok.

Lehunytam szemeimet, és egy könnycsepp gördült le arcomon.

"Az élet, amit el kívánok dobni magamtól..."