21.rész(WoBin)

Miután sírva befutottam a szobámba, érdekes látogatóm jött.
-Te...te...de hiszen te...-dadogtam falfehéren.
YoSeob megcsókolt, majd megölelt.
-Már meg is őrültem?-toltam el magamtól.
-Vaktöltény volt...semmi bajom.-suttogta.
-Becsapott...aljas módon átvert!-keltem ki magamból.
-Kicsim, nyugodj meg!
-Nem!Nem nyugszom!Megölöm...esküszöm, hogy megölöm!-ordítottam és kirohantam a helyiségből.
-Hol van?Hol van?-kérdeztem inkább csak magamtól.
-Kit keresel?-jött ki a konyhából DooJoon.
-Hol van?Hol az az álnok kígyó?-üvöltöttem.
Ezután a fiúk(YoSeob,HyunSeung,DooJoon) lefogtak, a szobámban pedig Joker nyugtatót nyomott a kezembe.

Később
Lihegtem.Homlokom forró volt, a csend pedig nyomasztó.YoSeob ült mellettem csendesen, egy vizes kendőt szorongatva.Csak a levegővételünk, és a kendő vízbe mártása törte meg néha a csendet.
Szám ki van száradva, szívem egyenetlenül dobog.Szaggatottan, egyenetlenül veszem a levegőt, mégsem tudom, mi történik.
-Lázad van.A fiúk aggódnak érted.DongWoon ma elment a gyógyszereidért, mindjárt behozom őket.-mondta csendesen a fiú, mintha csak a fejembe látna.
-YoSeob...szeretsz?-kérdeztem halkan.
Láttam rajta, hogy meghökkenti a kérdés.
-Hát persze, mindennél jobban!-válaszolta normális hangerővel.
Ezután nem volt már harag köztünk.Bár többet nem beszéltem, ez egyértelmű volt mindkettőnk számára.
Fél óra múlva már nyoma sem volt a láznak.Újra látogatóm érkezett.
-Jól vagy?-kérdezte Sora.
Csúnyán elküldtem.Nagyon haragudtam rá, de ez aztán átváltott szomorúságba, majd könnyekbe.Már mindent bántam.
"Mi a francnak küldtem el?Megyek, és bocsánatot kérek."-gondoltam.
Épp bekopogtam volna a szobájába, de hallottam, ahogyan GiKwanggal veszekszik.
Két dolog ragadt meg a fejemben, miután visszakoztam.Rendőrség, és az, hogy a szer miatt lettem beteg.Vajon igaz?
-YoSeob, áh de jó, hogy itt vagy!-örültem meg, amikor belépett a szobámba.-Mi van Sorával, megnéznéd nekem?-kérleltem.
-Ne akard már megölni!-akadt ki.
-Nem, nem arról van szó.Csak hallottam, hogy Kikivel veszekedett...-magyaráztam.
-Ne akard tudni!JunHyung úgy megverte, hogy szegény lány életében nem kapott még ennyit.-csóválta a fejét Yo.
-Úristen!-kaptam a szám elé a kezem, aztán kirohantam a szobából.Megkerestem Jokert, aki épp a nappaliban ült, és újságot olvasott.
"Jól meggondoltam én ezt?Ha megteszem, holtra ver.Nem baj...ettől még az is jobb.Muszáj cselekedned, WoBin!Hiszen itt az alkalom!Csak nyugodtan.Mély levegő, nem lesz semmi baj.Vagyis de...alighanem lesz, de megéri.Legalább MiMi-ért.Megérdemli ez a féreg.Talán soha nem lesz több ilyen alkalom..."
Háttal voltam a fiúnak.Szívem hevesen vert, de levegőt sem mertem venni.Közelebb léptem.
"Hajrá!"-gondoltam utoljára magamban, ezután szó szerint nekiestem a fiú fejének.Csak ütöttem ahol értem, ő pedig nem számított erre, így fölényben voltam.Semmin nem gondolkoztam.Minden miatta elszenvedett sérelmet ott, akkor kiadtam magamból.Aztán egy pillanatban, felerősödve lökött rá az üvegasztalra, ami kettétört.Egy szilánk szúrta az oldalam, egy másikat a vállamból voltam kénytelen kihúzni.A "támadásom" megtette hatását.JunHyung felszakadt szemöldökkel,  kihasadt szájjal és vérző orral támolygott.Megtámaszkodott, majd beteljesedett a sorosom.Már csak arra emlékszem, hogy vérben ázva,  félholtan hagyott ott a nappali közepén.Minden testrészem sajgott, alig tudtam levegőt venni.Mégis, ha azt kérdezik tőlem:Megérte?, a válaszom:Igen, megérte.Mert nem számított már semmi.
A fiú ott állt előttem, diadalittas mosollyal, és...pisztoly volt a kezében.
-Vége.-hallottam utoljára.
Csak egy sikoly, csak egy dörrenés, és szívem megszűnik dobogni...

20.rész(Sora)

GiKwang-gal éppen sétálni indultunk.A fiú ment elöl.Mikor kilépett az ajtón vissza akart tolni, hogy ne
láthassam azt, ami kint történik, de késő volt.Mindent láttam.Ez már természetes dolog, WoBin meg akar halni.MEGINT!!!Véletlenül megláttam, hogy GiKwang hova tette a fegyverét.Egy gyors mozdulattal elvettem tőle.Elkapta a karom, de én biztatóan a szemébe néztem, ő pedig rájött, hogy nem azt akarom, amire ő gondol.Elengedett, én pedig egyenesen a barátnőm elé léptem és a fejemhez emeltem a pisztolyt.
-Ha lősz, akkor én is.Feltételezem, ha te lősz, akkor egy ember veled hal meg.Kettő meg lélekben omlik össze.És még nem is beszélve arról, hogy Seob magát fogja utálni, Holly2 YoSeob-ot és Jokert.Na, akarsz még lőni?-léptem egyet.
-Sora, ha közelebb jössz, lövök!-fenyegetett.
-Oké.Akkor másképp.-mondtam.Hátrafordultam.Mindenki ott volt.Joker mosolyogva nézett.(Tudja, mire megy ki a játék.)A többiek halálra váltan figyeltek.
-Lássuk csak.Ki is áll hozzád a legközelebb?-kérdeztem, mire megragadtam YoSeob kezét, magam elé rántottam, de úgy, hogy ő is WoBint láthassa.
-Nos!Mindenképp meg akarsz halni, igaz?Én nem.Így végignézve, ha ő hal meg miattad senki sem fog szenvedni.-hadartam.A fiú remegve állt előttem.
-Nem mered megtenni.-mondta.Egy pillanatra hátranéztem.
-Meg merem tenni?-kérdeztem Jokert.Ő csak bólintott.
-Úgy se!-mosolyodott el WoBin kínosan.
-Szerinted nem?Oké.Akkor először Yo hal meg!-vontam vállat, majd meghúztam a ravaszt.YoSeob ájultan esett össze.WoBin zokogva dobta el a fegyvert, majd berohant a házba.DooJoon idegesen lépett hozzám.
-Képes voltál megölni?-förmedt rám.
-Csak jelképesen.Vaktöltény volt.-vontam vállat, majd odaléptem Kikihez.
-WoBin után kéne menned!-mondta.
-Jah, utána meg...
-Ügyes voltál.-jött oda Joker és meg akart puszilni(!!!).
-Hagyj!Ez is miattad van!Minden miattad van!Hogy lehetsz ilyen mocskos?Mindent magadnak akarsz?Nem volt elég az, hogy nekünk bekavartál?-mondtam.
-Mi van?-kérdezte.
-Az, hogy állandóan vered a másikat!Mi olyan jó érzés benne?-ordítottam.
-Kiki!Hallgattasd el, vagy esküszöm soha többé nem fog kiabálni, az biztos!-fenyegette a fiút.
-Mi van?-kiáltottam.-Nehogy már...-kezdtem el, de a barátom behúzott, felkapott az asztalról egy injekciót és berángatott a szobámba.-Ha megteszed, én...én esküszöm soha, de soha többé nem szólok hozzád!-mondtam, de a fiú csak jött.
-Sajnálom!-csókolt meg, majd belém döfte a tűt.
/Később/
Miután kiment belőlem a nyugtató hatása, rögtön WoBinhez siettem.
-Jól vagy?-léptem be a szobába.
-Menj innen!Hogy tehetted ezt?Képes voltál átverni?Takarodj!-üvöltötte.Pislogás nélkül meredtem rá.Teljesen leblokkoltam.-Menj már!Soha többé ne szólj hozzám!-kiáltotta.Könnyeimmel küszködve rohantam el.Éppen becsaptam a szobám ajtaját, amikor GiKwang jött be.
-Mit akarsz?-kérdeztem.-Ja, bocs, tudom.Hozod az újabb adag nyugtatót, hogy tovább nyomassátok  belénk azt a mérget.Igaz?
-Mi van?-kérdezte.
-Ugyan már!Zokogtam neked, kérleltelek, hogy ne tedd!-ordítottam.-Szerinted WoBin mitől lett beteg?Őbelé minden második nap belenyomtátok a tűt!Ti tehettek róla, hogy beteg lett!Elegem van belőletek!Ha visszapörgethetném az időt, akkor nem küldtem volna vissza azt a rendőrt, hanem feladnálak titeket.Egytől egyig!
-Te...te beszéltél egy rendőrrel?-kérdezte meglepődve.
-Igen.-mondtam, mire a fiú kiment.

GiKwang Pov
El sem hiszem...?
-Joker!-kiáltottam el magam.
-Mi van?-kérdezte.
-Sora majdnem felnyomott minket.-mondtam.
-Hogy mi?-kérdezett vissza.
-Jól hallottad!-mondtam idegesen.
-Megverem.Esküszöm!-mondta dühösen, majd készült berohanni Sora szobájába.
-Joker...-szóltam utána.
-Mi van?-fordult meg idegesen.
-Semmi.-ráztam meg a fejem.
Szörnyen dühös vagyok a lányra.

Sora Pov
A szobám ajtaja kicsapódott.Joker volt az.
-Ezt nem néztem volna ki belőled.Hogy jössz te ahhoz, hogy feladj minket?-kérdezte szemrehányóan.
-Kiki árulkodott, mi?-kérdeztem vissza.
A fiú dührohamot kapott, és nekem esett.Csak ütött, és ütött.A fejem sajgott, állni alig bírtam, amikor abbahagyta.A szemem égett a sírás miatt.A srác szó nélkül kiment.
(este felé/10-11 óra)
Még mindig sírok.Hogy miért?...azt nem tudom.Ülök az ágyamon, és megállás nélkül zokogok.Hogy mondhattam azt GiKwang-nak, hogy soha többé nem szólok hozzá?Hogy találhattam ki olyat, hogy ő miattuk lett WoBin beteg?Hogy lehettem ilyen dög???
Felálltam, és az ablakhoz mentem.Kinyitottam azt.Hagytam, hogy a hideg szél felborzolja a hajam.Már nem is ég az arcom.Odakint gyönyörű a táj.Mindent hó borít.Csak a hold, és a csillagok miatt látni az egészet.Odakint csend van, és idebent is.Nem vettem észre, de már szinte reszketek.Gyorsan becsukom az ablakot, és azon keresztül bámulom a megnyugtató tájat.

GiKwang Pov
Nem bírok aludni.Sora teljesen felkavart.Hogy tehetett ilyet?És én?...Miért nem akadályoztam meg, hogy JunHyung megverje?Miért nem védtem meg?Tulajdonképpen miért mondtam el Junnienak?Hiszen szeretem.Hogy tehettem?
Nem bírok tovább a szobámban ülni.Kabátot veszek és kimegyek a téli világba.A hó ropog a lábam alatt.A szél csíp, de mégis lehűti kipirosodott arcomat.
Az égre tekintettem.Éppen akkor kezdett esni a hó.A hold és a csillagok fényesen ragyogtak.Olyan megnyugtató ez az egész,Szívesen vagyok ilyenkor a természetben.A hevesen kalimpáló szívem is lecsillapodott.Mélyen belenyúltam a farmerem hátsó zsebébe, amiből olyan dolog került elő, amit már rég vissza akartam adni, csak  sohasem adatott meg a megfelelő pillanat.Mikor adhattam volna vissza a lánynak?Amikor a halállak küszködve feküdt azon a kórházi ágyon?Amikor felkelt, de WoBin földbe tiporta az önbizalmát?Mikor hazajött a kórházból, és MoMo arra biztattam, hogy ölje meg?Netalán akkor, amikor Joker megcsókolta?NEM!!!Az a pillanat most jött el.Most, amikor bárminél nagyobb szüksége van a szeretetre.Most, amikor összecsapnak a hullámok a feje fölött.Most van itt az idő.
Határozottan az ajtó felé fordultam, és elindultam be a házba.A harmadik lehetőségnél benyitottam a szobába...

Sora Pov
...GiKwang jött be.Sőt, nem is bejött, rendesen betörte az ajtót.Meg sem szólalt, csak...csak megcsókolt.Abban a pillanatban minden lelki- és fizikai fájdalmam megszűnt.Csak ő és én léteztünk.Minden rossz dolog eltűnt...

19.rész(WoBin)

//olvassátok ezzel a dallal♥//

                                         
Örültem, hogy Sora megbocsátott...annak viszont már kevésbé, hogy JunHyung ezt csinálta.Nemtetszésemet ki is fejeztem neki:
-Joker, már ne is haragudj...de mi a francot képzelsz magadról?!-vetettem neki oda flegmán.Csak mi ketten voltunk a konyhában.
-He?-kérdezte értetlenül.
-Na, idefigyelj!Ha azt hiszed, hogy...-ám a mondatot nem tudtam befejezni, mert a fiú mohón rátapadt ajkaimra.
-Mi a...?-jött be a konyhába YoSeob, majd könnyes szemmel elment.
-Te...te szemét!Ülj a kukába, és gondolkozz el azon, hol a határ!-vágtam pofon JunHyungot, majd sértődötten elrohantam.Beszaladtam a szobámba, becsaptam az ajtót, és sírni kezdtem.Miért magyarázkodjak?Fölösleges...Hogy miért?Mert Joker a "góré", és Yo neki hisz, nem pedig "élete szerelmének".
-MiMi!-ordítottam el magam.
-Itt vagyok.Mi az?-kérdezte belépve a szobámba.-Héj...mi a baj, WoBin?-jött oda hozzám vörös szemeimet látva.
-JunHyung megcsókolt...-suttogtam.
-Tiszta "deja vu" érzésem van.De mi az, hogy megcsókolt?Mit képzel ez magáról?-akadt ki teljesen Sora.-Nem teszi zsebre, amit tőlem kap!-állt fel hirtelen, és menni készült.
-Várj!Ne menj, meg fog verni.-szipogtam.
-Yoseob?
-Látta.-bőgtem el magam.
-Jaj, MoMo, ne sírj!Látod, Kiki is megbocsátott nekem.Persze nem volt mit.-mosolyodott el MiMi.
-Köszönöm!-öleltem meg.
-Menj, beszéld meg vele.-biztatott barátnőm.
Kiléptünk a szobából.A fiú ott ült a nappaliban.
-Yoseob, besz...-kezdtem, de ő félbeszakított.
-Nyugodtan megölheted magad, nem akadályozlak semmiben.-mondta kimérten, aztán kilépett a szakadó hóesésbe.Csak úgy, kabát nélkül.
Ez szíven ütött...fájt, amit mondott.Nem tudtam sírni, egyszerűen csak álltam, és bámultam magam elé.Lefagytam.
-WoBin, jól vagy?...

GiKwang Pov
Úgy éreztem, muszáj beszélnem Seobbal.
-Túl messzire mentél.-léptem ki a fagyos, téli világba.
-Mire gondolsz?-kérdezte.
-Nem ő tehet róla.JunHyung őt is megcsókolta.-magyaráztam.
-Hogy érted azt, hogy őt is?-nyomta mg az is szót.-Kit még?Téged?-nézett rám halálra váltan.
-Dehogy is, te hülye!-vágtam hozzá, aztán mindent elmeséltem neki.
-Kinyírom Jokert!-kiáltotta hirtelen Yo.

WoBin Pov
-Bejöhetek?-nyitott be Sora a szobámba.
Némán bólintottam.MiMi kulcsra zárta az ajtót.
-Még mindig nem tudom felfogni, mit mondott nekem.-suttogtam könnyes szemekkel.(Na, jön már.)
Barátnőm nem szólt semmit.Tudta, hogy most ez a dolga.Itt lenni velem, és hallgatni.Ennyi is elég volt...
A kilicset valaki rángatni kezdte.
-WoBin, engedj be, kérlek!-hallottam YoSeob hangját.
Sora rám nézett, én pedig szomorúan megráztam a fejem.
-MiMi bent van, igaz?Sora, engedj be légyszíves!
-A légy nem szíves, hanem potrohos, takarodj innen!-emelte fel a hangját a barátnőm.
-Tudom, hogy hibáztam, GiKwang és Joker mindent elmondott.Ne haragudj...
MiMi már készült megszólalni, de most rajtam volt a sor.
-Nem tudom felfogni, hogy mit mondtál nekem pár perccel ezelőtt.Ez...olyannyira szíven ütött, hogy képes lennék megtenni.-gyűltek könnyek a szemeimbe.
-Ne!Én azt nem gondoltam komolyan!Gyere ki, beszéljük meg ezt az egészet!-kérte YoSeob.
-Nekünk nincs mit megbeszélnünk.-mondtam indulatosan.-Még ha csak szakítottál volna velem!De nem...te egyenesen a halálba küldtél.
-Én...-kezdte.
-Ne szakíts félbe!-kiáltottam sírva.Aztán kinyitottam az ajtót, és mélyen Yo szemébe néztem.-Jobb lesz, ha a szemedbe mondom.-sóhajtottam.-Köztünk mindennek vége...örökre.-gördült le egy kövér könnycsepp az arcomon.
-Kérlek, ne tedd ezt!Én szeretlek.Azt...azt nem gondoltam komolyan!-mondta kétségbeesetten.
-Ha szeretnél, nem mondtál volna ilyet.Figyelj, én megértelek.Nem könnyű engem szeretni.-sütöttem le a szemem.
Aztán elmentem DooJoon-hoz.Ő az az ember, aki soha nem szólt bele semmibe, mióta mi itt vagyunk.A fiú a szobájában volt.
-Mit szeretnél?-ült fel az ágyán.
-Közelebbről megismerkedni a pisztolyoddal.-válaszoltam egyszerűen.
Egy pillanatig pislogás nélkül meredt rám, aztán ezt mondta:-Nem tartom jó ötletnek.
-Akkor elveszem.-vontam vállat, és felvettem az asztalon lévő fegyvert.
-Hé, mit akarsz azzal csinálni?-vette volna ki a kezemből, de én már a szakadó hóesésben álltam.-Viszlát, élet.-suttogtam.
-Ne!Nem teheted ezt!Nélküled nem tudok élni.-akadályozott meg YoSeob.
-Pár perccel ezelőtt még nem ezt mondtad.
-Miért nem hiszed el, hogy azt nem gondoltam komolyan?-rázta meg a vállaimat.-Kérlek, legalább ne miattam csináld!
-Aha, és még most is önzően viselkedsz.-mondtam gúnyosan.-Ezt nem hiszem el!Most meg a lelkiismeret furdalástól félsz, igaz?-vágtam hozzá, majd készültem meghúzni a ravaszt.
"Az élet, amit el kívánok dobni magamtól..."

18.rész(Sora)

Elvettem a lánytól a pisztolyt, majd Joker szemébe néztem.
-Nem szökök.-mondtam, mire ő bólintott.-Nem!-néztem a "barátnőmre".Megfordultam, és kinyitottam a bejárati ajtót.Odakint havazott.Fogtam és kihajítottam a fegyvert a hóra, majd a szobámba rohantam.

KiKwang Pov
-A történtek után egy másik ember biztos megtette volna.Látod?Ez az igazi legjobb barát.-mondtam Momonak.
-Kösz!-bólintott csalódottan, majd elszaladt.

Sora Pov
A kórházban esélyt kaptam arra, hogy kiszabadulhassak, de nem tette.Joker jött be, majd leült mellém.
-Komolyan gondoltad azt, hogy nem haragszol?-kérdezte.
-Igen.Senkire sem haragszok.-mondtam.-De miért?
-Semmi, csak...-ahelyett, hogy befejezte volna a mondatot megcsókolt.Ekkor nyitott be GiKwang.Riadtan toltam el magamtól JunHyungot.Kiki egy pár másodpercig csak csalódottan állt az ajtóban, majd elrohant.Ellöktem a még vállamat fogó Junniet és KiKwang után szaladtam.
-GiKwang!Kérlek, várj!Én ezt az egészet nem is akartam!Ő csinálta!Kiki!Mianhae!Kérlek!-zokogtam.
Nem figyelt rám, csak bevágta maga után az ajtót.Sírva rohantam vissza a szobámba.
-Takarodj innen!Menj ki!Most már boldog vagy?!Tönkretetted az életemet!Gratulálok!-üvöltöttem.
-Itt meg mi folyik?-lépett be a szobába HyunSeung.-Újabb idegösszeomlás?-cukkolt.
-Te fogd be és takarodj innen!-csaptam be az ajtót, így csak mi voltunk a szobában.
-Miért tetted ezt?Mi olyan jó abban, hogy én szenvedek?Miért teszed ezt?-pofon akartam vágni, de elkapta a csuklómat.
Ezután kiment.Zokogva estem össze.Pár perc múlva WoBin jelent meg.
-Bejöhetek?-kérdezte csendesen.
-Gyere!-mondtam, majd leült mellém a földre.
-Tényleg én vagyok a legrosszabb barátnő?
-Nem tudom.Most...semmit sem tudok.Jokre meg...csókolt, GiKwang utál, de amit akkor mondtam, az igaz volt!-motyogtam.
-Tudom, és...-nem tudta végigmondani, mert megöleltem.
-Nagyon sajnálom.-suttogtam.
-Héj, ...mi volt az előbb?Miért kiabáltál?-érdeklődött.
-Joker bejött és megcsókolt.GiKwang pedig meglátta.-mondtam, miközben kövér könnycseppek gyűltek a szemembe.
-Visszacsókoltad?-kérdezte.
-Nem!Dehogyis!-ráztam meg a fejem.
-Minden rendben lesz.-ölelt meg.
(Pár nap múlva)
Már 3 napja nem eszek, nem alszok...
-Na mi van?Most már meg anorexiás akarsz lenni?-jött be VörösRóka.
-Fejezd be!-szóltam rá, de a fiú nem tágított.-A kurva Isten bassza szájba anyádnak a testvérének a keresztanyját is, takarodj már ki innen!-üvöltöttem.A fiú sértődötten kiment.
HyunSeung Pov
-Mi volt?-kérdezte Yo.
-Á semmi, csak elátkozta az anyámat aki már nem él, a testvérét, és Shin nénikémnek a keresztanyját is.-mondtam.
-Megint a hibátlan humorodat vetetted be?-kérdezte Wonnie.
-Anorexiásnak hívtam.-vontam vállat.
-Ez nem volt szép!-mondta DooJoon.
-Mert?Ez az igazság.-érveltem.
-Akkor is!-csapott az asztalra GiKwang.Felkapott egy almát az asztalról és elindult a lány szobája felé.
Sora Pov
GiKwang jött be.
-Egyél!-dobott oda egy almát.Nem vagyok éhes.-Nem eszel?Oké.-ment ki.Pár perc múlva kabátban jött be.-Biztos nem eszel?-kérdezte.Szégyenemben rá se mertem nézni.-Egészen biztos?Tutira?-unszolt, majd leguggolt elém és felvette az almát.Forgatni kezdte, megtörölte.-Biztos?Még egy ici-pici rament sem?Pedig az a kedvenced!-mondta.-Soraa!Hahó!Aggódom miattad!-legyintette el a kezét az arcom előtt.Én csak vállat vontam.-Ha nem, hát nem...de akkor durvább eszközökhöz kell folyamodnom.Én nem injekciós tűkkel esek neked, van egy...-nem fejezte be a mondatot.Felkapott az ölébe és rohanni kezdett.Kiszaladt velem a bejárati ajtón és úgy, hogy az ölében voltam belevágta magát a kb 40cm-es hóba.Elkezdte az arcomat a hóval dörzsölgetni.A hajam és a pulcsim tiszta víz volt.Oldalra markoltam, és egy jó marok hóval fejen vágtam, amitől oldalra dőlt.Még mielőtt felálltam volna ezt mondta:-Ha Joker még egyszer hozzád ér, kicsapom, de tényleg.-mondta, majd felálltam és berohantam a szobámba.
Nagyon fázom.Leültem az ágyra, magamra terítettem a paplanomat és ott vacogtam.Felvettem a földről az almát és nézegetni kezdtem.
Hirtelen óriási éhség jött rám.Gyorsan száraz ruhát vettem fel, kiengedtem a hajam, hogy száradjon meg, majd kimentem.Mindenki ott volt, a 6 srác és WoBin is.
-Gyere csak!-biztatott Wonnie.Elmosolyodtam és közelebb léptem.
-Nem!-mondta JunHyung ingerülten...

17.rész(WoBin)

Sokkolt az, amit Sora mondott nekem.
-Gyertek, hazamegyünk!-fogta meg a csuklómat Joker.
-WoBin, minden rendben?-kérdezte aggódva YoSeob a kocsiban.
-Tényleg én vagyok a legrosszabb legjobb barátnő?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Hát, amit a barátnőd mondott erről a múlt dologról...
-JunHyung, te fogd be!-morgott Yo.-MoMo, ne félj!Csak dühből mondta.
-Dühből, mi?Te át sem érezted a fájdalmait!Ő meg mindig meghallgatott téged.-vágta a fejemhez Kiki.
-Szuper.Szóval te is utálsz?-hüppögtem.
-Chh...csak az igazságot hallod.-mondta gúnyosan.
Végre megérkeztünk.Én beszaladtam a szobámba és keserves zokogásba kezdtem.

(4-5 hét múlva)
-WoBin...már hetek óta alig eszel, és ki sem mozdulsz innen...aggódom miattad!-mondta halkan YoSeob.
De én csak némán ültem a sarokban.Nem tudtam mit mondani neki.
-Nem vagy éhes?-próbálkozott.-Hoztunk rament is.
-Egy kicsit talán.-álltam fel erőtlenül.Kimentem a konyhába Seob támogatásával.GiKwang amikor meglátott, rögtön kiment a helyiségből.
Már nem ütött szíven...megszoktam.Mint ahogy azt is, hogy Jokeren, Yo-n és Kikin kívül mindenki semmibe vesz.KiKwang nem tud semmibe venni, JunHyung-nak nem áll szándékában, YoSeob meg...szeret.
-Hogy vagy?-kérdezte Junnie, miközben leültem az asztalhoz, majd enni kezdtem.
-Tényleg érdekel?-néztem rá hitetlenkedve.
-Nem, csak gondoltam most az egyszer tapintatos leszek.-válaszolta.
Muszáj volt mosolyognom ezen.
-WoBin!Képzeld, ma hozzuk haza a miattad érzelmileg megrokkant barátnődet.-jelent meg HyunSeung, mintha jó hírt közölne.
Ekkor levágtam az evőeszközt az asztalra, és sírva berontottam a szobámba, magamra zárva az ajtót.

YoSeob Pov
-Ezt most miért?ordítottam HyunSeung-ra.
-Mi van?Azt hittem vicces.1 hétig gondolkoztam ezen.-magyarázkodott.
-Kár volt!-dühöngtem.
-És nem is volt vicces.-szólalt meg Joker.
-Látod?!Még az érzelmileg megrokkant, ahogy te mondanád, JunHyung is tudja, milyen galibát okoztál!-kiabáltam magamból kikelve.
-Héj!Én is itt vagyok.-mondta a rapper.
-Szerintem vicces volt.-jelent meg GiKwang egy almával a kezében.

WoBin Pov
"Nem maradt más hátra...véget kell vetnem a lidércnyomásnak."
Kiszaladtam a szobából.Körbenéztem, de sehol nem volt senki.Aztán a konyhából hangokat hallottam.Oda nem mehetek
Sok keresgélés után végre megtaláltam, amit kerestem.
-Csak egy másodperc.Minden gondod feledésbe merül, ha meghúzod a ravaszt.Nyugi, WoBin!-motyogtam csukott szemmel.
Lassan halántékomhoz emeltem a pisztolyt.Már majdnem megvolt...
-Te meg mit csinálsz?WoBin, megőrültél?!-lökte ki a fegyvert a kezemből YoSeob, aztán remegve megölelt.-Miért csinálod ezt velem?Szeretjük egymást, nemde?Miért akarsz megszabadulni tőlem?-kérdezte könnyes szemekkel.Nem kiabált velem, hangja egy szomorú kisfiúéra emlékeztetett.
-Önző vagy!Nem akarod, hogy meghaljak, azért, hogy itt maradjak neked!De én így csak szenvedek!-emeltem fel a hangom.
-Te vagy az önző!Mert megtartod a szíved magadnak.Egy ládába zártad, a kulcsot pedig elrejtetted.De olyan régóta élsz burokban, hogy elfelejtetted, hová tetted a kulcsot.-mondta.
-...te vagy az önző.
-Nem!Te vagy.
-Te!
-Te!
Az utolsó szót YoSeob mondta ki.Én mérgesen beszaladtam a szobámba, JunHyung nevét kiáltozva.
-Mi bajod?-lépett be a szobába Joker.Ingerült volt.
Egy pillanatig féltem, hogy megüt, de szemében láttam a kíváncsiságot.
-Lőjj le!-mondtam határozottan.
-Te őrült vagy.-nevetett erőltetetten, majd ki akart menni.
-Várj!Akkor...csókolj meg!Yoseob előtt.-hunytam le szemeimet.
-Mi?
-Jól hallottad.Akkor talán megutál, és enged meghalni.-magyaráztam, hogy még véletlenül se értsen félre semmit.
-Nem!-vágta rá, majd elment.
-Gondolhattam volna...-motyogtam.
Aztán újabb ötletem támadt.Megkerestem GiKwangot.A szobájában volt.
-Ölj meg!-léptem be a helyiségbe.
-Nem!És menj ki a szobámból!-emelte fel a hangját.
-Hát nem érted?Végre megszabadulhatsz tőlem!-próbálkoztam.
-Ezzel kell együtt élned.Szenvedj úgy, ahogy ő szenvedett.-mondta kimérten.-Menj ki!
-Kérlek...
-YoSeob, vidd ki innen a barátnődet, míg olyat nem teszek, amit én is megbánok!-kiáltotta.
A barátom próbált elvinni onnan.Hisztirohamom lett.DongWoon és YoSeob bevittek a szobámba,  és nyugtatni kezdtek.Hát...nem jártak sikerrel.Joker bejött egy injekcióval, amiben nyugtató volt, majd a karomba nyomta.

Később
Amikor gyengült a nyugtató hatása kimásztam az ágyból.Éppen akkor érkezett meg Sora.A nappaliból hallattszódtak az éles hangjai.Reménykedve kiszaladtam.Felvettem a fotelből a pisztolyt, és barátnőm kezébe nyomtam.
-Tedd meg!Gyerünk!Te vagy az utolsó reményem...-biztattam.
És újra eszembe jutottak a szavak:"Az élet, amit el kívánok dobni magamtól..."

16.rész(Sora)

Csak feküdtem.A szememet nem bírtam kinyitni.Hallom, hogy mit beszélnek."Itt vagyok!"-mondtam."Kiki, élek!Hol vagy?"-kiáltottam, de nem jött válasz.Miért nem látok?Hirtelen minden elcsendesedett.Nem láttam, de hallottam, hogy a fiúk kirohannak.Mi történt?Egy óra múlva újra lépteket hallottam."Ki vagy?-kérdeztem.Leült az ágyam melletti székre(hallottam a nyikorgást), majd beszélni kezdett.
-WoBin majdnem leugrott a kórház tetejéről, mert besokallt.Nem akartam pofon vágni, de nem hagyhattam, hogy így ócsmároljon!Hogy lehettem ilyen hülye?Mianhae!Azt hittem meghalsz.Szeretlek!Kérlek, ne menj el!-kérlelt.
"Itt vagyok!"-kiáltottam.Aztán szépen lassan kinyílt a szemem.Csoda!Az első ember akit megláttam, GiKwang volt.Szeme tiszta vörös volt a sírástól.De most nem volt kedvem vele beszélni.Csak némán bámultam a plafont.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Úgy nézek ki?!Meg akartam ölni magam, erre itt fekszek egy kórházban.Szerinted?-suttogtam.Csalódott vagyok.Meg akarok halni.-Hol van WoBin?Hívjátok ide!-kértem.
-Biztos?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam.A fiú kiment, majd YoSeobbal, és WoBinnel az oldalán tért vissza.
-Mostmár mondhatod.Nyitva a szemem.Hajrá!-suttogtam.
-Hogy csinálhattad?Miért okozol fájdalmat nekem?Sok pofont kaptam már az élettől, de egyik sem fájt annyira, mint amit te adsz az öngyilkossági kísérleteiddel!Ki vagyok borulva, és ilyenkor azt sem tudom, mi a fenét csináljak!Tudod, hogy rossz a szívem, te mégis meg akarsz fosztani a legjobb barátomtól!Komolyan nem értem, mi jár ilyenkor a fejedben!Néha úgy érzem, teljesen elmegy az eszed!Mint egy paranoiás, elmebeteg, őrült!-üvöltötte.
-Elegem van belőled!Belőletek!Míg szabadok voltunk, akkor is állandóan azokat a hülye sztorikat hallgattam, hogy mi volt Taeyanggal, meg ezzel, meg azzal.Tudod mi volt a legboldogabb pillanata az életemnek?Az az este, amikor a buliban hulla részeg voltam, és lealáztam azt a srácot!Zokogva pofoztam fel, hogy miért törte össze a szívem.-magyaráztam erőtlenül.WoBin és YoSeob hitetlenül nézett rám.-Ja, és én vagyok a legjobb barát?Ne nevettess!A legjobb barátnő nem csak beszél, hanem meg is hallgatja a másik félt.Kicsi korunk óta ismerjük egymást.Azután sem szakítottuk meg a kapcsolatot, amikor más nevelőszülőket kaptam.De te mindig csak beszéltél.Tudod mennyi mondanivalóm lett volna.A nehéz időkben is állandóan a te tökéletes életed történetét hallgattam.Aztán meg miattad elrabolnak, majdenm megölnek, kiderül, hogy az állítólagos legjobb barátnőm szívbeteg, és még csodálkoztok, hogy szíven lövöm magam?!Ezt gondolom!Na?-kérdeztem szemrehányóan.
-Én..én-dadogta WoBin.
-Ilyenkor bezzeg!Te sohasem tudtad velem mi van.Én csak egy eszköz voltam.És az is maradok!Elegem van belőled, Jokerből, hogy állandóan meg akar ölni minket és úgy általánosságban mindenkiből!
A kis szónoklatom nagy hatással volt a srácokra.Mindenki kiment.

Pár(4-5) hét múlva
Már rég nem láttam a srácokat.Állítólag WoBin hazamehetett és én pedig itt maradtam.1 hete lekapcsolták rólam a monitort(LOL).Hirtelen óriási düh támadt bennem.Véget kell vetnem ennek az egésznek.Csengettem egy nővérnek, hogy jöjjön.
-Tessék?-lépett be.
-Öhm...szólna egy olyan rendőrnek, akinek vallomást tehetek?-kértem.
-Persze.-ment ki.Egy fél óra múlva egy rendőr jelent meg az ajtóban.
-Beszélni akart velem?-lépett beljebb.
-Öhm..igen.Valami fontos dolgot kell mondanom.-hadartam.
-Mégpedig?-nyaggatott.
Komolyan gondoltam én ezt?Fel akarom adni a srácokat?
-Tudja mit?Felejtse el!Nem fontos.-legyintettem.
-Biztos?-kérdezte.
-Persze!-bólintottam.

15.rész(WoBin)

Rosszat álmodtam.Éjfél volt.Sora elkeseredésében lelőtte magát...
Lihegve ültem fel.
-Ez csak egy rossz álom!-töröltem meg az izzadságcseppektől nedves homlokom.Visszafeküdtem az ágyba.Gyenge voltam.Már majdnem álomba ringattam magam, amikor hirtelen pisztoly dördülése hallatszott.Eléggé természetes volt ez már nekem, most mégis megijedtem.Szívem gyorsabban kezdett verni, kapkodtam a levegőt.Lemásztam az ágyról, de egyszerűen összecsuklottam.A padló jéghideg volt, de nem foglalkoztam vele.Kintről hangokat hallottam.Volt ott rémült, ideges, csak Sora éles hangját nem hallottam.Remegni kezdtem.
"Biztosan csak alszik."-gondoltam magamban.
-Sora!Ne!-hallottam Kikit.
-Ki ne engedjétek WoBint!YoSeob, menj be hozzá!
"Ez meg mit jelentsen?"Elkezdtem csúszni-mászni a hideg csempén, és végre elértem az ajtót.A fal segítségével feltápászkodtam.Halkan kinyitottam az ajtót.Kisétáltam a szobából.A fiúk rohangáltak.GiKwang valami mellett térdelt.Homályosan láttam.Valaki telefonált.
-WoBin, menj be!-ordította egy alak.Elém lépett, hangjáról YoSeobnak véltem.Ezután minden elsötétült...

~

-Töltést!

-Doktor úr, nem sikerült.

-Még utoljára...töltést 240-re!

Ekkor újra éreztem, hogy dobog a szívem.Hallottam a hangokat.

-Hol...hol vagyok?-kérdeztem halkan és erőtlenül.

-WoBin, te jó ég!Annyira aggódtam miattad!-kezdett el sírni Yo.

-Mi történt?

-Rosszul lettél.Itt vagy a kórházban.Majdnem elveszítettelek.-suttogta.

Hirtelen minden bevillant.Nem kezdtem rágódni a majdnem-halálomon, csak egy név járt a fejemben.

-Sora!Mi van vele?Hol van Sora?-kezdtem el kiabálni.

-Kérlek, pihenj!Ne izgasd fel magad!-próbálkozott.

-YoSeob, mi történt Sorával?-kérdeztem halálra váltan.

-Hát jó...lelőtte magát.-mondta suttogva, majd lehunyta szemeit.

-Mi?Az nem...Mi van?Mégis...Hogy...Miért mondasz nekem ilyeneket?-nem hittem a füleimnek.
-Ez az igazság.Nem bírta tovább.Szíven lőtte magát.-mondta szomorúan.

-Az nem lehet!Nem!Miét tenne ilyet?Nem igaz!-hisztiztem.

-Kérlek nyugodj meg!

-Vége a műtétnek.A 18-as kórterembe vitték.Holly2 már ott van.-jött be izgatottan DongWoon.

-Nem...lehetetlen!-kiáltottam.Kimásztam az ágyból, és futni kezdtem.Ilyen gyorsan még sohasem futottam, a fiúk kiabáltak utánam, de nem tudtak megállítani.Csak egy kórházi hálóing volt rajtam, se egy papucs, se semmi.A padló hideg volt, de szinte észre sem vettem.

A 18-as kórteremhez értem.Benyitottam.GiKwang szomorúan bámult maga elé.Könnyek gyűltek szemeimbe.Láttam őt lélegeztetőgépre kapcsolva, sápadtan, és egyenletesen mozgó mellkassal.Láttam a legjobb barátnőmet haldokolni...

-Hogy tehetetted ezt velem?!Miért csinálod ezt?Szándékosan akarsz lélekben összetiporni?Hogy vagy képes...?Te utolsó hülye, hogy lehetsz ilyen idióta?Mit képzelsz?-ordítottam szuszogó barátnőmre.-Milyen barát vagy te?Melyik legjobb barát képes ilyenre?-"veszekedtem" vele.Sírásom nem állt el, remegtem, és hisztirohamot kaptam.

A fiúk már ideértek.

-Állítsátok le!-mondta idegesen Kiki.

-WoBin...-kezdte Yo.

-Hagyj békén, még nem végeztem!-rántottam el magam.-Azért csinálod, hogy lelkiismeret furdalásom legyen, igaz?Hogy miattam kerültünk ide, ezt akarod tudtomra adni?-kiabáltam zokogva.Seob és Woon lefogtak, és úgy tartottak.

-Elég volt!Nem tűröm, hogy így beszélj vele!-vágott pofon GiKwang.

Hitetlenkedve néztem rá.Eddig még soha nem emelt rám kezet, a leglehetetlenebb pillanatokban sem.És most...

Sírva szaladtam el.Nem tudom, mi történt ezután a 18-as kórteremben, Yo nekiszaladt-e vagy sem, nem érdekelt.Csak szaladtam, egy célom volt:a tető.
Sokat lépcsőztem, mire felértem.Megcsapott a kinti, hűvös levegő.Megborzongtam.A tető széle felé kezdtem lépkedni óvatosan, mégis határozottan.Végül odaértem.A felhőket kezdtem nézni.

-Megpróbáltam, hogy nagy dolgot teszek.Minden emberrel nagyon jó leszek.És ha megbántanak, nem lesz szívemben harag...ez sem oldotta meg a terhemet.-mondtam halkan.Ugrani készültem.Ekkor egy hangot hallottam meg a hátam mögül.

-Sokszor úgy érzem összeroskadok.Többé nem lesznek jó és szép napok.Nem süt rám a napsugár, nem lesz többé tél sem nyár...lelkem terhével egyedül vagyok.

Lehunytam szemeimet, és egy könnycsepp gördült le arcomon.

"Az élet, amit el kívánok dobni magamtól..."

14.rész(Sora)

//lassan olvassátok, úgy nagyon szépen kijön:)//

...Teljesen leblokkoltam WoBin betegsége hallatán.
-Ez biztos?10 éve ismerem, de nem is mondta, hogy beteg.-mondtam könnyes szemmel.-Ha meghalt volna én...én...
-Megkértél volna, hogy lőjjelek le.-mondta helyettem Joker.
-Ez nem vicces!-förmedt rá GiKwang.
-De, az!-röhögött.
-Mi?Az, hogy az egyik túszod szívbeteg, és bármikor rátörhet egy rosszullét?Esküszöm, tiszta hülye vagy!-tört ki belőlem.-Hogy lehetsz ilyen állat, mi van, ha szívinfarktust kap és meghal?
-Mi van akkor?Az nekem csak jó.Egy embert kell akkor már csak megölnöm kettő helyett.-mondta gúnyosan.-Ehhez mit szólsz?
-Hogy lehetsz ilyen mocskos, buzi állat?-csúszott ki a számon.-Mi olyan jó abban, hogy megvered a másikat?Azt meg már ne is mondjam, hogy helyettem az egyik bandatársadat is lelőtted!-kiabáltam.
Eddig bírta hallgatni.Fogta és pofon vágott.Igazából már nem is fájtak ezek az ütések, mert hozzászoktam.
-Héj, türtőztesd magad!-állt elém Kiki olyan hatást keltve, mintha a saját testével védene.
-Ebből most maradj ki!-mondtam ingerülten.
Ahelyett, hogy leült volna megfogott, és a szobámba tolt.
-Mi van?-kérdeztem dühösen Kikitől.
-Fejezd be!-kiáltotta.
-Mit?
-Ezt a hülyeséget, hogy állandóan Jokerrel veszekszel.Meg akarsz halni?-kérdezte.
-Hagyj!-vágtam le magam az ágyra és fejemre húztam a takarót.A könnycseppek hevesen folytak az arcomon.
-Te sírsz?-kérdezte, miközben felemelte a takarót.
-Én...én nem, vagyis...igen.-vallottam be.
-Miért?-kérdezte.
-Nem akarom, hogy WoBin meghaljon!-zokogtam.
-Nem fog.De nyugodj meg!-ölelt magához.Könnyeimet a pulcsija itatta fel.
-Félek.-mondtam csendesen.
-Ne félj!-mondta, majd megcsókolt.A könnycsatornámból hevesen folyó könnytenger az ő arcán kötött ki, és onnan csepegett a térdére.A fiú szorosan magához ölelt.
-Sora én öhm...szeretlek!-nyögte ki.
-Én is...Oppa.-csúszott ki a számon.Hirtelen odakaptam a kezem, mert tudtam, nem jót mondtam, de ő levette és megcsókolt...

KÉSŐBB
Este 11 körül lehetett.A fiúk már lefeküdtek aludni, de én még átmentem WoBinhez, hátha ébren van.Ahogy beléptem a szobába megpillantottam a békésen szuszogó lányt.Olyan nyugodtnak tűnt, de mégis sápadt és falfehér volt.Szemei karikásak voltak.Újabb könnycseppek gyűltek a szemembe.Nem akartam felkelteni, így hátat fordítottam és elindultam kifelé.A nappaliba érve az asztalon megpillantottam a fegyvert.YoSeob véletlenül ott hagyta.Nagy kísértés fogott el a halál iránt.Most megtehetem azt, amit a fiúk 2-3 hónap alatt nem tettek meg.Papírt és tollat kerestem, majd körmölni kezdtem:
"Kedves WoBin, Kiki és a fiúk,
Igaz nagyon sokat szenvedtem miattatok.A sok verés, a fájdalmak, de nem haragszom rátok.
Muszáj volt ezt megtennem.Másképp nagyobb lesz a fájdalmam, tudom ez önzőség, de akkor is.
JunHyung:Igaz sokat bántottál, de akkor sem utállak.Mindent visszavonok, mindent amit mondtam.Szia!
WoBin:A betegséged híre teljesen leblokkolt.Nehogy azt hidd, miattad van ez az egész, NEM!Nem te tehetsz róla.Mindig is jó barátnők voltunk.Szia!
A többiek:Igazából ti 4-en nem bántottatok, így nincs miért haragudnom.Ja, YoSeob bocs, hogy leköptelek.Nem akartam.Légy boldog WoBinnel, és vigyázz rá!Sziasztok!
GiKwang:Igaz, az elmúlt pár napban elég "közel"kerültünk egymáshoz, de ne bánkódj miattam, és nézd a pozitív oldalát:Miattam már nem kell börtönbe jutnod.Sose felejtsd el:"Ha valaki szeret valamit, vagy VALAKIT, akkor ha igazán szerette azt, nem könnyen utálja meg."

SZERETLEK♥

Lee Sora"

Kivettem az állandóan nyakamban lógó bagolyt formázó nyakláncot és beleraktam a papírba.Felemeltem a fegyvert, magam felé fordítottam, és lőttem.A fegyver dördülése hangosan hasított végig a néma, és sötét éjszakában.Hirtelen a mellkasomhoz kaptam, és összeestem.Az utolsó ember akit láttam Kiki volt, ahogy felém rohan.Arcán a félelem és kétségbeesés tükröződött...