29.rész(WoBin)

Miután Soráék elmentek, egyedül maradtam.JunHyungnak sürgős dolga akadt, YoSeob is itt maradt volna, de álmos volt egyem a húsát.
-Boldog Mikulást!-jött be egy nővér, majd bekötött egy infúziót.
-Magának is.-mosolyogtam, majd kiment.
Már 6.-a van.És nincs kivel ünnepelni.Ez szép.

10 perc múlva
-Hát ti?-kérdeztem Kikitől, aki akkor lépett be a kórterembe.Mögötte Sora, YoSeob és a többiek.
-Kihisztiztem, hogy jöjjünk vissza.-ugrált oda hozzám barátnőm.
-Nyuuu!-öleltem meg.Várj!...Hogy nézett ki ez a hiszti?-kuncogtam.
-Először feltűnően unatkozott.-kezdte DooJoon.
-Aztán toporzékolt.-folytatta HyunSeung.
-Majd jött az ugrabugra.-rázta a fejét Yo.
-És végül dörömbölni kezdett a szobám ajtaján, hogy:"Bátyuska, engedj be!".-röhögött GiKwang kínosan.
-Hoztam neked mandarint.-mondta csillogó szemekkel Seob.
-Juj, köszönöm!-öleltem meg boldogan.
A fiú kitette az éjjeliszekrényre a "kincset".
-Megyek pisilni.-szólalt meg hirtelen JunHyung.
-Ember, ezt nem kell bejelenteni.-röhögtem.Ő csak morogva kiment.-De akkor ti most...komolyan?-néztem szomorúan Mimire és Kikire.-Pedig olyan nagyon összeillettetek.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Jaj, te!-ölelt meg szorosan barátnőm, a bátyja pedig mosolyogva letörölte arcomról a kósza könnycseppet.
-Ho-ho-hó!Boldog én-napot mindenkinek!-lépett be a kórterembe egy...Mikulás.(?)
-Ne!Én félek tőle.-bújtam el a takaró alá.
-Ho-ho-hó!Ne félj tőlem kislány!Hoztam neked ajándékot.-húzta le a fejemről a takarót.
A többiek már szakadtak a nevetéstől.
-Mikulás!-ugrott a piros ruhás nyakába Sora.-Hoztál csokit?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Van itt minden, ho-ho-hó!-nyúlt bele a puttonyába.(?)
-Még pisztoly is?-húztam a számat.Mikulás nadrágján ott lógott egy fegyver.Zavartan köhécselt, majd eldugta a piros kabátja alá.
-Ki akar beleülni a bácsi ölébe?-kérdezte vigyorogva a Télapó egy széken ülve.
-Ééén!-szaladt oda hozzá MiMi és már majdnem odaült.
-Ne!-húztam vissza, majd súgtam valamit a fülébe.
-Ja, hát így már nem.-vont vállat Sora.-Felejtsd el Joker!-vágta oda.
-Óóó ne már!Yo, kinyírom a barátnődet!-fenyegetőzött a Mikulás.
-Morcos Mikulás.-húzta fel az orrát Seob, majd megölelt.
-Na, lássuk, mi van ebben a zsákban!-tért vissza az eredeti szerepéhez JunHyung.-Ez itt Yoon DooJoon-é.-nyújtott oda a fiúnak egy sapkát.(?)
-Kösz!-röhögött Joon, majd felpróbálta.Hamar kiderült, hogy nem rá volt méretezve.
-Ez itt Lee Sorá-é.-adott oda barátnőmnek egy kicsi csomagot.
-Ya!Nem vicces!-kezdte el püfölni MiMi a télapót, aki csak röhögött.
-Mi az?-kérdeztem kíváncsian.
-Terhességi teszt.-mutatta a lány, mire kitört belőlünk a nevetés.
-Jang HyunSeung.-kotorászott a piros ruhás a puttonyában.-Tessék!-adott oda valamit.
Egy vörös rókás medál volt.
-Köszönöm!Mikulás, meghúzhatom a szakállad?-kérdezte HyunSeung csillogó szemekkel.
Joker pislogás nélkül meredt rá, majd egy durva"nem"-mel le is zárta.
-Ó.-szomorkodott VörösRóka.
-Yang YoSeob, gyere ide!-mondta Jun.
Manó ötéves fejjel már ott is volt.
-Nesze!-nyomott a kezébe Mikulás egy kis kék kocsit.
-Juj!-csillant fel a szeme, és megölelte a játékot.(?)
-Shin WoBin.-lépett oda hozzám, és kezembe nyomott egy biológia óráról már oly jól ismert szívet.
-Nagyon vicces JunHyung, nagyon vicces.-motyogtam összeszűkített szemekkel.
-Son DongWoon, tessék fiam.-nyomott a maknae kezébe Télapó egy cipős dobozt.
-De hát ebbe nincs semmi.-mutatta meg nekünk.
-Tévedsz.-válaszolta Joker.-Emlékszel a korábbi tüdőbajodra?
-Aha.De hogy jön ez ide?-vágott nagyon értelmes fejet Woon.
-Levegő.Hoztam neked levegőt.-magyarázta a Mikulás.
Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
-Na, ez kiürült.-dobta el a piros zsákot JunHyung.
-És én?-kérdezte felháborodva GiKwang.
-Te nem kapsz.Te rossz fiú voltál.-ráncolta a szemöldökét a Télapó, majd átöltözött.
-Elnézést, meghoztam a gyógyszert!-jött be szégyenlősen egy nagyon fiatal nővér.
-Nem veszem be.Most nem!-mondtam.
-De igenis beveszed!-parancsolta Sora.
-WoBin, kérlek.-suttogta mellettem YoSeob.
-Nem!Olyan jó most a hangulat, nem akarom elrontani a rohamokkal.-lábadt könnybe a szemem.
-Injekcióval is be lehet adni?-kérdezte Joker a nővértől.
-JunHyung!-néztem rá riadtan.
-Persze.-bólintott a nő.
-Hozza úgy!-mondta a rapper.
-Nem engedem!-ráztam idegesen a fejem, de a nővér már el is sietett.

Pár perc múlva
-Nem adhatod be!-ordítottam az injekciós tűvel hadonászó Jokernek.
-Nézz már rá!-mutatott YoSeobra.A fiú egy széken ülve szipogott.
-Mi a baj?-ült le mellé MiMi.
-Ha MoMo nem engedi, akkor soha nem fog meggyógyulni.-válaszolta alig hallhatóan.
-Akkor sem.Ne csináljátok...kérlek!-néztem a srácokra.
-Fogjátok le!-mondta pislogás nélkül JunHyung, majd rám bökött.
Rögtön odalépett hozzám DooJoon, DongWoon és GiKwang.Vergődni kezdtem, de végül a rappernek sikerült belém döfnie a tűt.
-Utállak!-ordítottam, majd fejemre húztam a takarót és keserves zokogásba kezdtem...

28.rész(Sora)

...WoBin rosszul lett.A kezében lévő üvegszívet elejtette, ami sok ezer, apró darabra tört.Elkezdődött.
-Úristen!-kiáltottam.-Vigyétek vissza!YoSeob!Mozdulj már!-kiáltottam rá a megrémült fiúra.
Joker, Seob, DooJoon és Woon felkapták a lányt, majd kiszaladtak vele.
Nagyon sírtam.Már egy fél órája ültem a földön, amikor HyunSeung odajött egy injekciós tűvel a kezében.
-A javadat akarom.Muszáj aludnod egy kicsit!-mondta.
-Kiki!-kiáltottam rémülten.
-Mi az?-lépett ki a konyhából egy tál étellel a fiú.
-Csak altató.-fordult felé Seung.
-Jó.-bólintott barátom.
-Miattam van!Miattam hoztátok ki a kórházból!Miattam van...minden!-zokogtam.
Az utolsó mondatot már kábán, leragadt szemmel mondtam, mivel ez idő alatt VörösRóka belém szúrta a tűt.
Furcsa álom:"Egy boldog család.Egy karon ülő csecsemő.Úgy 2 hetes lehet.Egy fiú, másfél éves.Egy apa, és egy anya.Aztán egy újabb jelenet, az anya és az apa veszekednek, majd az apa távozik a fiúval.Kicsi még, úgyse fog emlékezni arra, hogy neki volt anyja.Úgy, mint a lány az apjára."
Hirtelen felpattant a szemem.Olyan ismerős volt az a gyerek(fiú) és a lány is."Várjunk!...A lány én vagyok.Emlékszem...én vagyok!Magamra ismerek.De akkor ki lehet az a fiú?Akkor van egy féltestvérem!De ki lehet?Olyan ismerős!Az...arca, mintha már láttam volna."-gondolkoztam.Aztán eszembe jutott."Te jó ég!Én beleszerettem, és járok a féltestvéremmel.Lee GiKwang...a testvérem!"-sikítottam magamban.
Felálltam és könnyes szemmel kimentem a "nappaliba".
-Sora, jól vagy?-ölelt át Kiki.
-Ne!-toltam el magamtól.
-Mi van?-kérdezte nem túl értelmesen.
-Épp ez!Ezt akarom megbeszélni veled.-mondtam.-Mondom csak vele!-fordultam sürgetően HyunSeung felé.
-Ja, persze.-ment be a szobájába.
-Mimi, mi a baj?-ültetett le az ölébe, de én gyorsan odébb húzódtam.
-GiKwang, ez így nem fog menni!...-kezdtem.
-Mi?-értetlenkedett.
-Ez nem működik köztünk.Vége!Érted?Vége!
-De miért?Olyan jók voltunk mi ketten!
-Hát nem érted?-zokogtam.-Ami kettőnk között volt, az most van elvágva!-álltam fel, majd berohantam a szobámnak elnevezett helységbe...
...Egy fél óra múlva HyunSeung nyitott be.
-Mész a kórházba, a barátod -aú- bevisz.
-Te?-csúszott ki a számon.
-Ááá!Ott van az a sok orvos.Kizárt!
-Jó!-álltam fel.-Mehetünk!-léptem ki a szobából.
Kiki némán elindult, én pedig követtem.Megvárta, míg beszállok, majd elindult.A kórházba vezető út nem volt hosszú.10 perc alatt beértünk.
-Sora!-ült fel az ágyon WoBin.
-Jaj, WoBin!-léptem oda.-Annyira sajnálom!Miattam hoztak ki!-mondtam könnyes szemmel.
-Semmi baj, de mi az?
-Semmi.-töröltem meg a szemem.
-Fiúk!Légyszíves!-szólt oda, mire mindenki távozott.-Na, ki vele!Mi a baj?Úgyis megtudom.Ha nem tőled, akkor GiKwangtól.Neki biztos elmondtad.
-Szakítottam vele.-köptem ki.
-Hogy mit csináltál?!-kérdezte a lány.
Elmeséltem az álmot, és hogy rájöttem arra, hogy életem szerelme a féltestvérem.
-Na ne!Ez most komoly?-kérdezte.
-Az.-zokogtam.
Ekkor YoSeob rontott be.
-Bocs, MoMo!Sora nagyon gyorsan gyere velem!-kapta el a karom, majd kirángatott a kórteremből.-Hogy képzeled?-förmedt rám.
-Mit?
-Meg se magyaráztad neki, miért szakítottál vele!Teljesen tönkretetted!Most mi bajod van?Kiki azt hiszi, ő csinált valamit rosszul, vagy hogy ő bántott meg!-kiáltotta.
-Bocsánat, hogy én sem tudom mi van!Vagy várj...elmondom.Van egy hat tagú banda, aki elrabol két lányt.Először verik őket, majd egy-egy fiú beléjük szeret.Az egyikőjük rájön, hogy élete szerelme a...féltestvére.Te mit tennél okoskám?Na?!-ordítottam.
-Hogy mije?-kérdezte.
-Igen.GiKwang a féltestvérem.Ezért szakítottam vele.-mondtam idegesen.Idegeim már nincsenek úgy fél éve, de...de...-Áh, hagyjuk!Csináltassatok DNS-tesztet, vagy mit bánom én, csak legyen már vége ennek az egésznek!
-Elmondhatom neki?-kérdezte a fiú.
-Bánom is én!Csináltassatok tesztet!-javasoltam.
-Gyere!-húzott maga után.-Joker, gyere csak!-hívta el a fiút a társaságunkba.
-Mi van?-kérdezte Jun.
-DNS-tesztet kell csináltatnunk!-kezdte Yo.
-Sora, ha terhes vagy, megöllek!-vágta rá a rapper.
-Nem!Nem terhességi teszt...nem ugyan az!-áztam meg a fejem.
-Akkor?
-Úgy néz ki KiKwang mostohahúgát és legjobb barátnőjét raboltuk el.-vakarta meg a tarkóját Seob.
-Mi?-kérdezte JunHyung.Látszott az arcán a gúny, és az, hogy mindjárt elröhögi magát.-Ez durva.-kezdte.-Szakítottál vele?-suttogta.
-Ja!-bólintottam.Könnyeim patakokban folytak.
-Gyere!-hívott Joker.-Kiki!Te is!-szólt oda a bánatos fiúnak.
-Mi van?-kérdezte elhaló hangon a táncos.
-Tudtál róla, hogy MiMi a húgod?-szúrta oda Junnie.
-Hogy mit kéne tudnom?-állt meg hirtelen.Jó, eddig bírtam.Kitört belőlem a zokogás.
-Úgy néz ki, hogy Sora a mostohahúgod.
-Te jó ég!-kapott a szájához GiKwang.Megállt benne az ütő.
JunHyung elintézte, hogy most csinálják meg a tesztet.
-Jó.Akkor egy-egy vérvétellel el is lesz intézve.-mondta az egyik orvos.Ekkor Jokernek megrándult az arca.
-Öhm...egy pillanat!Sora, gyere csak!-hívott ki.-Vedd le a pulcsit!-parancsolt rám.Idegesnek tűnt, ezért gyorsan engedelmeskedtem.Megnézte mindkét karom, majd rámutatott a balra.-Ebből kell a vért venniük.-súgta oda.
-Értem!-bólintottam, aztán visszavettem a ruhadarabot.Ez idő alatt levették GiKwangtól a szükséges vérmennyiséget.
-Nos!-nyúlt az orvos a jobb kezemért.
-Áh, elnézést, de...a jobb kezemből nem lehet vért venni, mert...gyenge a érfalam.-nyújtottam oda a másik karom.
-Jó.-vont vállat a doktor.Belém szúrta a tűt(ez már természetes érzés), majd "kiszívta" a vérem.
A vérvétel után visszamentünk MoMo kórtermébe.
-Na, mi volt?-kérdezte WoBin.
-Passz!-ásítottam.
-Joon vigyen "haza"?-kérdezte Joker.
-Nem baj?-néztem a barátnőmre.
-Menj csak!-bólintott.
-GiKwang, te nem jössz?-fordult a fiú felé DooJoon.
-Nem.Megvárom az eredményeket.-mondta.Jajj!Szegényt teljesen lesokkolta ez a dolog.
-Jó.Gyere!-intett Joon.-Ja, jöjjek még vissza?-kérdezte.
-Szerintem nem.-mondta Yo.
-Oké.Sziasztok!-mentünk ki a kocsihoz.
-Ülsz előre?-kérdezte a fiú.
-Ha lehet.-mondtam, mire kinyitotta az ajtót.
-Az igaz, hogy szakítottál Kikivel?-kérdezte óvatosan.
-Igen.Azt is tudjátok, miért?
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Tudni akarod?
-Ha elmondod, meghallgatlak.-vont vállat a leader.
-Öhm...GiKwang a féltestvérem, vagyis valószínű.-mondtam.Hangom számomra is fájdalmasnak tűnt.Hát még neki.A fiú a hír hallatán elindította a kocsit.Többet meg sem szólalt.
Hazaérve bementem a "szobámba" és ki sem mozdultam addig, míg a két fiú ki nem hívott.
-A pasid az!-nyújtotta oda HS a telefonját.
-Már nem az, szakítottunk.-mondtam, mielőtt beleszóltam volna a telefonba.-Tessék!-szóltam, jelezve, hogy hallgatom.
-Kíváncsi vagy az eredményre?-kérdezte.Hangja nyugodt és kedves (?) volt.
-Persze.-mondtam.
-Eddig nem értettem, miért szakítottál velem, de most már minden tiszta.Köztünk egy nagyon-nagyon közeli húg-báty kapcsolat volt.Van.-röhögte.
-Ez most azt jelenti, hogy...
-Igen azt, de most már menj aludni!Holnap majd mindent megbeszélünk.-ígérte.
-Oki!-kapcsoltam ki.
-Na, mi van?Mondd már!-sürgetett Joon.
-Van egy bátyám.-ültem le a kanapéra.Ekkor a szívemben eddig kavargó düh és fájdalom átváltott boldogsággá.
-Szóval GiKwang a tesód?-kérdezte DooJoon.
-Igen.-vigyorogtam.
-És ti jártatok?-húzta a száját Seung.
-Igen!Na és?-vontam vállat...
...5.-e van, és bent vagyunk WoBinnél.
-Joker!...Hány óra van:-kérdeztem a fiút.
-Fél órával ezelőtt kérdezted.-gúnyolódott.
-Na és!
-Fúú!Hogy lehet valaki ilyen gyerekes?-forgatta a fiú a szemét.
-Ja, ezt mind tudjuk, hogy az én kis húgom agyilag öt éves!-kacagott GiKwang.
-Kikérem magamnak!...Én 3 éves vagyok.Ezért is szeretem és várom a 4 óra 1 perc múlva bekövetkező Mikulás-napot.
-Mondtam, hogy nem ünneplünk Mikulást!-förmedt rám Junie.
-Óóóó!Most miért?-nyávogtam.
-Mert nem, és tudtommal itt én döntök, mivel én,  ismétlem ÉN vagyok a főnök!Megértetted?
-De...-kezdtem.
-Na, jó!-sóhajtott HS.-Gyere, Mikulás!Ideje menni.-borzolta össze a hajamat HyunSeung.-Joo, jöttök?-kérdezte.
-Aha.Mehetünk!-bólintottak.
Seung még súgott valamit Jokernek(ő marad), majd elindultunk.

27.rész(WoBin)

YoSeob nagyon rendes volt, ott maradt (volna) velem.Viszont a nővérek nem voltak tekintettel arra, hogy szülinapom van:hazaküldték Yo-t.
Nagyon sokáig agyaltam azon, mit jelenthet az, hogy:"Nem vagy idősebb tőlem!"
Aztán úgy 6 óra körül beugrott.Ugyanekkor érkezett egy látogatóm.Nem az, akire számítottam.
-WoBin, elfelejtettünk egy nagyon fontos dolgot Sorával kapcsolatban.-kezdte köszönés nélkül.
-A szülinapját...tudom.-bólintottam.
-Helyre kell hoznunk.-ült le mellém az ágyra.
-A többiek?-kérdeztem.
-Még alszanak.Egyedül jöttem.
-Ők tudnak róla?Hogy MiMinek...
-Nem!Azt kérte, ne mondjam senkinek.
-Értem.Be kéne avatni őket.-javasoltam.
-De megígértem neki...-nézett rám fancsali képpel.
-TE ígérted meg neki.-kacsintottam rá.
Vette az adást.Felhívta a skacokat, akik egy jó 10 perc múlva itt voltak.
-Hogyhogy már itt vagy?-köszöntötte Sora GiKwangot egy csókkal.
-A menedzser hívott, hogy meg kell beszélnünk egy fontos dolgot.Gondoltam, beugrok a kis beteghez.-mosolygott Kiki.
-Miért nem keltettél fel minket?-kérdezte DongWoon álmos szemekkel.
-Így is álmosak vagytok.-nevetett KiKwang.
-Aha.Jó.Furcsa vagy.-méregette YoSeob féltékenyen.
-Ember, a legjobb barátom vagy!És van egy gyönyörű, hiper, ultra-szuper túlmozgékony csajom!-nevetett hitetlenül.
-Már megint kezdi.-fogta a fejét MiMi kínosan.
-Amúgy...a menedzsereteket tájékoztattátok erről az egész rablós izéről?-kérdeztem hirtelen.
-Persze.Ő fedez minket.-mondta Joker, mintha ez olyan egyértelmű lenne.
-Értem.De...hogyhogy velünk még nem találkozott?-kérdezte most Sora.
-Ő csak a külső ügyeket intézi.Nem keverjük bele.Ha lebuknánk, neki nem kellene hazudnia, nem is ismer titeket személyesen.-magyarázta DooJoon.
-Ühüm.Világos.-bólogattam.
-Na, és mi volt ez a dolog?Amiért hívott...-tért a tárgyra Yo.
-Gyanakodnak az orvosok.-húzta a száját GiKwang.
-Elintézem őket.-roppantotta meg az ujját Joker.
-De...ez egy olyan hely, ahol pénzért mindent elhallgatnak, nem?-értetlenkedtem.
-KangDong olyanokat is alkalmaz, akiket nem avat be a titokba.-vonta meg a vállát DongWoon.
Feszült csend lett.
-Beszélhetnék négyszemközt Seobbal?-kérdeztem hirtelen.
Mindenki kiment, csak ketten maradtunk.
-Tudod, tegnap MiMi sírni kezdett...rájöttem, miért.-mondtam.
-Na, tényleg?De jó már neked!-válaszolta flegmán.
-Most mi a baj?-hökkentem meg.
-Mi?!Megmondom én neked!GiKwang már ki tudja mióta itt van, csak ti ketten, állítólag hívta őt a menedzser,...-sorolta, de én félbeszakítottam.
-Te féltékeny vagy.
-Nem vagyok féltékeny.
-De az vagy.
-Nem, nem vagyok az!-csattant fel és ki akart menni.
-Várj már!-kiáltottam utána, majd visszaült mellém.
Mindent elmeséltem neki.
-De akkor nekünk miért nem szólt Kiki?-kérdezte már vagy ezredszerre.
-Mert Sora azt kérte tőle.-válaszoltam már vagy ezredszerre.
Azt hiszem, végre megértette.
-Hívd be Sorát, te mondj el mindent a fiúknak, találjatok ki valamit, és majd szólj!-utasítottam.
YoSeob nyomott egy gyors puszit az arcomra és elrohant.Pár perc múlva MiMi ült le a helyére.Nagyon sokat beszélgettünk.Végre jó barátnőnek éreztem magam_minden előttem elhallgatott sérelmét, örömét, ami nagyon régen történt elmesélt nekem.Én pedig csodálattal hallgattam...szegény lányt megedzette az élet, mégsem panaszkodott.Most ébredtem rá, mennyire igaza volt...tényleg csak magammal törődtem.Meg fogok változni.Jobb ember leszek.
-Elnézést.-jött be egy fiatal nővér.-Shin kisasszonyt szívvizsgálatra kell vinnem.-mondta, majd beleültetett a tolószékbe.
-Itt megvárlak.-mosolygott Sora a vizsgáló előtt.
Nem volt nagy dolog.De amit az orvos ezután mondott, az aggasztó volt.
-Ez egy olyan betegség, amelyik élősködik.Ugye Önnek voltak már eddig rohamai, de mostanában?-kérdezte a kórteremben, Sora jelenlétében.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Ez a betegség nem kínozza Önt...felszínesen.De most sokkal súlyosabbá vált.Míg Ön azt hitte elmúlt, addig ő, mármint a betegség erősödött.És nem sokára kitör...ha nem kezeljünk időben.-magyarázta az orvos.
Felfogtam, milyen nagy súlya van az utolsó mondatnak.
-És...nekem mit kell tennem?-kérdeztem halkan.
-Szedni a gyógyszereket.Amik ugye...pénzbe kerülnek.-mondta.-Ezek a pirulák állandó rohamokat váltanak ki, így egy idő után a betegség elmúlik.A nővér mindjárt hozza is az első darabot.-mosolygott biztatóan, majd kiment.
-Jaj, istenem!-ölelt meg könnyezve a barátnőm.
-Ne sírj, miattam ne!-csitítottam.-Nem lesz semmi baj!Normálisan fogom szedni a gyógyszert, lesz "pár" roham, és elmúlik.-mondtam, pedig belül rettegtem.Attól, hogy kiborulok előtte, attól, hogy megtör majd a betegség, de amitől a legjobban féltem, az a halál volt...
Könnyeimmel küszködtem.Most erősnek kell lennem.MiMinek nem szabad látnia, hogy sírok.Így is ki van szegénykém...
Ekkor bedugta az ajtón a fejét DooJoon.
-Sora gyere, hazamegyünk!-mondta.
A lány szomorúan megölelt, majd kilépett az ajtón.
És kitört belőlem a zokogás.A felgyülemlett stressz, és a félelem volt az oka.Valaki óvatosan lenyomta a kilincset, én pedig ijedten megtöröltem a szemem.Senki sem láthatja, hogy sírok.
Az ajtó teljesen kinyílt, és YoSeob lépett be rajta.
-Szia!-csókolt meg.-Sírtál?-fürkészte arcomat.
-Nem, ez csak...nátha!-vágtam rá.
-Oké!Na szóval:ma kicsempészünk a kórházból, mivel nem engednek ki a lábad és a szíved miatt.Elviszünk hozzánk, de úgy, hogy Sora nem tud róla.Van torta is, pinata is...-sorolta, mire nevetni kezdtem.
-Na de pinata?Kinek az ötlete volt?-röhögtem hitetlenül.
-Az enyém!-húzta ki magát büszkén a fiú, majd tovább mesélt.
-Megvetted nekem amit kértem?-kérdeztem.
-Meg.A kocsiban van.-válaszolta.
-Szupi!Imádlak!-húztam magamhoz, és szenvedélyesen megcsókoltam.
A fiú most felállt, kilépett a teraszra és ezt mondta:-Elmentek.Jobban mondva csak Sora, Kiki, DooJoon és DongWoon.
-Ez mit jelent?
-Azt, hogy a többiek pár perc múlva itt lesznek.És aztán megkezdődik az akció.-magyarázta Yo.
Elmesélte, hogy mit találtak ki a fiúkkal.Büszke voltam rájuk, hogy ilyen ügyesen megoldották a helyzetet.
-Elnézést!Meghoztam az első adagot.-jött be zavartan egy nővér, és kezembe nyomott egy tálcát.Egy pohár szénsavas víz, és egy tabletta volt rajta.Bevettem, majd a nővér ezt mondta:-A következő pár órában rohamai lesznek.Kérem csengessen, ha megkezdődtek.
Ezután kiment.
Mindent elmeséltem Seobnak, amit a kezelőorvosom mondott a szívemről.Nehéz volt tartani, de végül nem sírtam el magam.
-Nyugi.Nem lesz semmi baj.-simította meg a kezem.
Ekkor szó szerint berontott JunHyung.
-HyunSeung már elkezdte a színjátékot.Nyomás!-kiáltotta és elszaladt.Aztán visszajött, tekintettel arra, hogy én most nem tudok futni, és segített beleülni a tolószékbe.Elkezdett tolni ki az ajtón, YoSeob szigorúan mellettem lépkedett.
-Jaj, istenem!Jaj, de fáj a hasam!Meg fogok halni...-hallottuk a recepciótól HyunSeung hangját.
Halkan röhögni kezdtünk.Joker sietősen a vészkijárat felé tolt.Egy lélek sem járt arra.
-Állj!-kiáltottam, mielőtt kiléptünk volna a hidegbe.-Egy hálóingben vagyok, könyörgöm!
Mindketten levették a kabátjukat, és a hátamra illetve a lábamra terítették.Na, most már mehetünk.
Joker kocsija ott várt ránk.Beültettek, és már indulhattunk is.
Hamar megérkeztünk.DongWoon kiszaladt a gyár-melléképületből és segített kiszedni a kocsiból.
-Gyertek!-suttogta, óvatosan kinyitva a bejárati ajtót.
Sötétség uralkodott mindenhol.
-GiKwang, nem látom semmit!-hallottuk MiMi hangját.
DooJoon hirtelen felkapcsolta a villanyt.
-Saengil Chukka Hamnida!-kiáltottuk egyszerre.
-Utólag is!-toltak oda Sorához.
-Te hogy kerülsz ide?Úristen!-ölelt meg.
Bólintottam egyet Yo-nak, jelezve,  hogy hozni kéne a tortát és az ajándékokat.
-Ya, te!Azt mondtam, ne szólj nekik.-ütötte meg Kikit játékosan a barátnőm.
-Én voltam.Rájöttem.Elmondtam YoSeobnak.Ő pedig a többieknek.-magyaráztam.
-Köszönöm!-suttogta MiMi könnyes szemmel.-HyunSeung?-kérdezte hirtelen.
Nevetve meséltünk el neki mindent.VörösRóka egy 10 perc múlva meg is érkezett.
-Miről maradtam le?-kérdezte lihegve, mivel elmondása szerint "üldözték az orvosok".
-Semmiről.-ölelte meg mosolyogva Sora.
Láttam, ahogyan a fiú felköszönti őt.Valaki megbökött.Én odafordultam, Yo pedig némán a kezembe nyomta az ajándékot.
DongWoon odatolt a barátnőmhöz.
-Ezt tőlem...-nyújtottam volna át az ajándékom, de éles fájdalom nyilallt belém, a tárgyat elejtettem, ami ezer darabra tört.Szívemhez kaptam, lihegtem, kapkodtam a levegőt.
"Elkezdődött..."

26.rész(Sora)

...klassz este.Kint állunk a szakadó hóban.WoBin tolószékben ül.YoSeob mellette guggol.HyunSeung és Wonnie egymást lökdösik.Joker a telefonján pötyög.Joon bambul.GiKwang engem ölel, én meg egyik lábamról a másikra állva toporzékolok.
-Kábítsd már el magad!-szólt rám Joker.
-Most mi van?-néztem rá hitetlenül.
-Állj le!Mit pattogsz?-szólt újra rám.
-Drága Yong JunHyung, ő, ha még nem tudnád egy hiper, ultra-szuper, túlmozgékony lány.Ezért szeretem!-mondta Kiki.
-Igen?-néztem rá.
-Nem.-vágta rá.
-Mi nem?-kérdeztem.
-És mi igen?-szólt közbe YoSeob.
-Óóóó!-vettem elő a zsebemből azt a ki noteszt, amibe életem legjobb/legrosszabb élményeit írtam/írom.
-Mi van?-néztek rám.Könnyek gyűltek a szemembe.
-Mi a baj?-fordított GiKwang maga elé.
-Semmi.-mosolyodtam el keservesen.
-Sora!-nézett rám WoBin.Egy kicsit gondolkoztam, majd ahhoz fűződő(de mégse azt) dolgot mondtam.
-Nem vagy idősebb tőlem.
-Ezért sírsz?-kérdezte.
-Mi?Én nem sírok!-tiltakoztam.
Igazából az jutott eszembe, hogy az én szülinapomon GiKwang majdnem meghalt miattam.Ez akkor volt, amikor szökni próbáltam, és helyettem Joker őt lőtte le, mert beugrott elém.
-Dehogyis nem!-ellenkezett Junnie.
-Nem!
-De.-mondta Joon.
-Nem!-tiltakoztam.
-De!-szállt be a játékba Wonnie és HyunSeung.
-Amúgy nagyon őrültek vagyunk.-tereltem a szót.
-Há' mer'?-kérdezte YoSeob.
-Egy, kettő, három...-kezdtem el számolni, hogy hányan vagyunk.
-Nyolc.-szólt közbe Joker.
-Naszóval!8 fiatal:ebből egy bármikor kész megölni a másikat, a másik állandóan a tűt döfi a barátnője karjába, a maradék hat meg alapból hülye, kinn áll a szakadó hóban egy szál pulcsiban, illetve hálóingben.
-Kösz!-mondta sértődötten YoSeob.
-Most haragszol?-mentem oda és guggoltam le mellé.
-Igen.-durcizott a fiú.
-Bocsánat!-öleltem meg.
-Semmi baj.-mondta.
-Ha ingyen öleléseket osztogatsz, akkor hozzám is jöhetsz!-mondta Joker.
-Kopj le Mikulás!-szóltam oda.
A fiú mérgesen odalépett hozzánk és beleragadt a leengedett hajamba.
-Ááááá!Engedj el!-sipákoltam.
-JunHyung, engedd el!-kiáltotta Kiki.A fiú elengedte sötét tincseimet, én pedig odaszaladtam GiKwanghoz.
-Ideje lenne mennünk.Hajnalodik és lassan lefagy az út.-szólalt meg Joon.
-Oké.-bólintottam.Nyomtam egy puszit WoBin arcára, majd elindultam az ajtó felé.
Most DooJoon, Seung és Kiki társaságában tartottam "hazafelé".

Másnap
Még mindig a tegnapi miatt szomorkodok.
-Elmondod végre, mi bánt?-kérdezte Kiki a nappaliban.
-Ki fogsz kacagni!
-Ígérem!
-Jó.Az én szülinapomon majdnem meghaltál.De utálni foglak, ha elmondod nekik.
-Nem fogom.-ölelt át.

25.rész(WoBin)

Egy kisliba zöld szobában ébredtem.Kicsit még bennem volt az altató hatása, de mindent tisztán láttam.
-Hogy érzed magad?-kérdezte halkan YoSeob.
-Megvagyok.-válaszoltam.-A többiek?-céloztam arra, hogy csak őt, DooJoont és Jokert látom.
-Kivel akarsz találkozni?-komorodott el Manó.
-Sorával.-mondtam.
-Nem!
-Tessék?-kérdezte elképedve.
-Jól hallottad.Nem találkozhatsz vele.-ismételte a fiú.
-Mégis miért?-hökkentem meg.
-Mert így kívánja az érdeked.És mert én nem engedem.-mondta higgadtan a fiú, azt várva, hogy köszönjem meg neki.
-Majdnem mondtam valami csúnyát.-morogtam.-Fiúk, kimennétek?-néztem Joonra és JunHyungra.
-Persze.-sóhajtottak.
-Mindjárt kitör a balhé-súgta Joker a leadernek.
Amikor a két fiú kiment, rögtön felcsattantam.
-Mit jelentsen ez az egész?!
-Miatta van minden!Miatta lettél beteg és félig bénult!-kiáltotta.
Te mégis mi a francról beszélsz?-hüledeztem.
-Arról, hogy miatta támadtad meg Jokert.-válaszolta halkabban.
-Ezt nem csak miatta tettem.Nem tudsz te semmit!-vágtam a fejéhez.-Hívd ide Sorát!Most!-üvöltöttem.
-Hazaküldtem.Vagyis JunHyung.
-Mit csináltál?Tatok?-dadogtam.
-Jól hallottad.Mi van, most mit vagy úgy oda?-értetlenkedett.
-Yang YoSeob, takarodj innen!-üvöltöttem.
A fiú kicsit megijedt, így kiment a kórteremből.

Később
-Még hogy Sora miatt van...-motyogtam magamnak, amikor egy orvos és egy nővér jelent meg.
-Jó napot!Dr.Kim HyeJun vagyok, a kezelőorvosa.-mosolygott.
-Üdvözlöm!Mikor mehetek 'haza'?-kérdeztem reménykedve.
-Ez még egy kicsit messze van.-sóhajtotta, de riadt arcomat látván hozzátette.-Nyugodjon meg, mindent megteszünk.A műtét sikeres volt, bár majdnem amputálnunk kellett.-magyarázta.
-Úristen!-kaptam a szám elé a kezem.-De...hogyhogy csak majdnem?-érdeklődtem kíváncsian.
-A barátja...Yang Yoseob nem hagyta.-válaszolta az orvos.-Igaz, hogy Önnek voltak a szívére panaszai?Csak akkor egy másik kórházban kezelték...-olvasta homlokát ráncolva egy kórlapról.
-Igen...szívbeteg voltam.Illetve vagyok.-dadogtam.
-Értem.El fogunk végezni önön pár vizsgálatot, hogy megtudjuk, él-e még ez a betegség, és milyen mértékben súlyosbodott.-mondta Dr.Kim.
-Értem.És...mennyi az esély arra, hogy valaha is talpra tudok állni?-kérdeztem halkan.
-Látom, Önt jobban érdekli a lába, mint a szíve.-mosolygott halványan az orvos.-Mint azt már említettem, a műtét jól sikerült.Még el kell végeznünk egy műtétet, de ne aggódjon, ez nem olyan komplikált.Aztán gyógytornász segítségével megpróbáljuk helyreállítani azt, amit valaki elrontott...nem szeretné elmondani, mi történt magával?Hogyan került golyó a lábába?-méregetett gyanúsan.
-Nem!-vágtam rá kicsit hevesebben.
-Értem.Hát akkor én...
-Bejöhetünk?-kérdezte az ajtóban álló Joker.
-Igen.Én már végeztem.-lépett ki a helyiségből a nővér és Dr.Kim HyeJun.
-Nos...bocsánatot kérek.Mindenért.-húzott elő a háta mögül egy csokor vörös rózsát JunHyung.(?)
-Ööö...-néztem rá furán.
-Én is sajnálom, ha megbántottalak.Soráék nemsokára itt lesznek.-ült le az ágyam szélére YoSeob.
-Ezekkel mi van?-néztem csodálkozva utolsó reményemre, DooJoonra, aki csak nevetett.-Most komolyan!Belétek bújt a 'kisjézuska'?Esetleg elfelejtettem valamit?-gondolkoztam.
-Melegedik.-mosolygott JunHyung.
-Nem szeretem az ilyen kitalálós játékokat!-duzzogtam.
-Saengil Chukka Hamnida!(Boldog születésnapot!)-kiáltották egyszerre.
-Ma van a szülinapom?-döbbentem le.
-Igen.-nevetett ki Yo.
-Hanyadika van?-töprengtem.
-December 2.-mondta vidáman DooJoon.
-Akkor tényleg ma van a szülinapom...Jee!-örültem meg a fejemnek, és megöleltem a mellettem ülő YoSeobot.
-Unnie!Saengil Chukka Hamnida!-rohant be az ajtón Sora.Utána pedig megérkezett Kiki, DongWoon és HyunSeung.
Mindenki felköszöntött, és elástuk a csatabárdot.Újrakezdtük a "barátságunkat".Senki sem haragudott senkire, ez volt a legszebb szülinapi ajándék.
-Ne már, rám vertél egy évet!-szomorkodott MiMi.
-Muhahahahahahaaaa!-röhögtem erőltetetten, aminek következtében kaptam egy tockost.
-Bontsd ki!-nyomott a kezembe Sora egy ici-pici dobozt.
-Mi ez?-kérdeztem.
-Csak egy kis apróság.Végre 20 éves vagy!-mondta lelkesen a lány.
A dobozban egy nyaklánc volt, szív alakú medállal.Kinyitottam a medált, amiben ez állt:

WoBin

+

YoSeob

♥

-Úristen!Köszönöm!-öleltem meg barátnőmet.

-Ezt pedig tőlem kapod.-nyújtott át egy szív alakú dobozt Yo.

-Igazán, tényleg nem kellett volna.-motyogtam.

Egy gyönyörű, vérvörös estélyi ruha volt benne.

-Yoseob...ez nagyon szép.-suttogtam.-Szeretlek.-csókoltam meg.

-Én már úgy várom a 6-át!-ábrándozott Sora.

-Nem ünneplünk Mikulást, felejtsd el!-vágta rá rögtön Joker.

-Miért?Beöltöztetnénk téged Mikulásnak.-röhögött barátnőm, amit mi is díjaztunk.

-Hm.Találó...félek a Mikulástól.-nevettem.

Nagyon sokat bohóckodtunk, és úgy éreztem, mi már egy család vagyunk.Furcsa, de ez van.

-Jé, teraszos a kórterem!-csodálkozott HyunSeung.

-Sokat érek vele, nem tudok kimenni.-dörmögtem.

Ekkor YoSeob kirohant az ajtón, és egy tolókocsival tért vissza.Nagy nehezen beleültettek, és kitoltak a teraszra.

-Milyen hűvös van.-didergett Sora, GiKwang persze gyorsan megölelte.

-Már novemberben hó volt, akkor tuti kemény telünk lesz.-töprengett DooJoon.

-Esik a hó.-mondtam hirtelen.

-Képzelődsz.-nevetett ki DongWoon.

-Nem, én láttam egy hópihét!-tiltakoztam.

-Na persze.-intettek le.

De aztán nekem lett igazam...az est fénypontja az volt, hogy  egy kórház teraszán állunk(ülünk) egy szál pulóverben(hálóingben), és figyeljük a szakadó, fehér havat...hm.Érdekes.

24.rész(Sora)

...WoBint bevitték a műtőbe.Idegesen doboltam a térdemen.Tapintani lehetett a feszültséget.
-Sora, fejezd be a dobolást!-szólt rám Joker.
-Mert, mi lesz?-kérdeztem.
-GiKwang!-nézett a fiúra.
-Sora!-szólt ő is rám.
-Oké!Oké!-álltam fel.Most járkálni kezdtem.
-A jó ég áldjon meg!-kiáltott rám JunHyung.
-Túl ideges vagyok!Mi van, ha lebénul?Ha többet nem fog járni?-gondolkoztam hangosan.
-Sora, fejezd be!Elég bajunk van a te nyavalygásod nélkül is!-ordította YoSeob idegesen.Könnyek gyűltek a szemembe, majd elrohantam.

GiKwang Pov
-Benned semmi tapintat nincs?-kérdeztem.
-Van elég bajunk nélküle is!Minek kellett idehozni?
-Mert ő a legjobb barátja.-érveltem.
-Nem!Nem azért!-kezdte el Seob.-Azért, mert vele kivételeztek.Őt hányszor verték meg?Ő sosem kapott annyi nyugtatót, mint Momo!-tört ki a fiú.
-Ha most miattad baja lesz...én kiütlek!-fenyegettem.

Sora Pov
A műtőhöz szaladtam.Igazából búcsúzni indultam.Megálltam az ajtó előtt.
-Mindig fájdalmat okozok neked.Ez a tettem is fájni fog, de utána jobb lesz.Nyilvánvalóan rossz vagyok, rossz döntéseket hozok.Megromlott a szívem.Látod, ez az én végzetem.-suttogtam.
-Ne tedd ezt!-lépett mögém Kiki.-Ha megteszed, soha többé esélyem sem lenne tovább keresni a kulcsot.Egy olyan embert szakítasz el tőlem, akit nagyon szeretek.-magyarázta.
Ekkor kitolták WoBint.Könnyes szemmel figyeltem, ahogy békésen szuszog a gurulós ágyon.Mindkét lába be volt kötözve.Földbe gyökerezett a lábam.Nem bírtam utána menni.Leültem a székre.
-Nem jössz?-kérdezte GiKwang.
-Menj nyugodtan.Én is mindjárt ott leszek.
-Oké.-indult el a lány ágya után.Ahogy eltűnt a folyosó végén a fiú, keserves zokogás tört rám.

YoSeob Pov
WoBin műtéte sikeres volt, de egy ideig tolószékben kell ülnie.
"GiKwang megjött, de Sora hol van?Mondjuk nem érdekel.Ne nyávogjon itt nekem."
-Hol van?-kérdezte Junnie Kikitől.
-Még ott van a műtő előtt, azt mondta, mindjárt jön.-magyaráztam.
-Megyek megnézem.-indult el Joker.
-JunHyung!A határokat...TUDOD!-nézett rá a fiúra.
"Most komolyan?Sora a legérdekesebb ebben a rohadt kórházban?WoBin itt fekszik félig megbénulva, ők meg ezzel foglalkoznak..."

JunHyung Pov
A lány tényleg a műtő előtt ült.Kapucni a fején, szemeit vörösre bőgte.Mint valami holdkóros, úgy nézett ki.A helyzetéhez képest mégis szép volt.
"Állj!Héj!Joker!Mikre gondolsz?Normális vagy?Ő a túszod!"-állítottam le magam gondolatban.
-Héj, kislány, mi a baj?-ültem le mellé.
-Semmi.-törölte meg a szemét.
-YoSeob bántott meg?-kérdeztem.
-Nem!Vagyis az előbb még dühös voltam rá, de most már inkább a düh félelembe torkollott.-mesélte.
-Itt, akitől félned kéne, az én vagyok.Nem Seob.-nyugtattam.
-Olyan szerencsétlen vagyok!-nyávogott.
-Dehogy is!Te egy erős, felnőtt nő vagy.Miért lennél szerencsétlen?-vigasztaltam.
"Hó!Már megint mit csinálok?Joker!Normális vagy?"-szólalt meg a lelkiismeretem.

Sora Pov
Most JunHyung tiszta rendes.Vajon miért?
-Ha megkérek valakit, "haza"vihet?-kérdeztem.
-Ja, úgyis KiKwang lesz.Ugye?-kérdezte.
-Aha.-bólintottam.
-Menjetek nyugodtan.Én még maradok, ha valami baj lenne.-mondta, majd felálltam és elindultam a kórterem felé.Félig kinyitottam az ajtót, és bedugtam a fejem.WoBin még aludt, Yo az ágya mellett ült, a többi fiú a szoba különböző tájain.
-Na!Megjött már!Miattad van az egész!-csattant fel YoSeob.
-Mi van?-kérdeztem meglepetten.Eddig is magamat okoltam, de most...
-Miattad verte meg Joker.Mert hallotta, hogy veszekedsz Kikivel!Normális vagy?-üvöltötte, amikor JunHyung belépett.
-Yoseob állítsd le magad!Kiki vidd haza Sorát, HyunSeung, DongWoon ti is mehettek!Hárman elegen vagyunk itt.-adta ki az utasítást Junnie.
A három fiú és én elindultuk a kocsi felé.Kiki és Woonie előre ült.HyunSeung és én pedig hátul.Könnyeim potyogtak, de Seung próbált felvidítani.
-Mosolyogj már!Ó, kérlek!Csak egy kicsit.Sora!-majomkodott mellettem.
-Tényleg én tehetek róla?-kérdeztem úgy mindenkitől.
-Nem!Dehogyis!-mondták egyszerre.

23.rész(WoBin)

Eredetileg úgy volt, hogy meghalok.Nem jött össze...YoSeob közbelépett, így Joker csak(!!!) a lábamba lőtt.Na, meg persze ott voltak az üvegszilánkok.
-Megkeserítem az életed!Addig foglak ütni, verni, kínozni, amíg azt nem mondod, hogy végezzek veled!-súgta gonoszan a fülembe JunHyung.
-Már most...-kezdtem, de Yo befogta a számat és felvett az ölébe.
Befutott velem a szobámba, és letett az ágyra.
-Fáj?-kérdezte, miközben a lábamat nézte.
-Most, hogy nem azzal vagy elfoglalva, hogy egy őrült sugdolózik a füledbe, kezd fájni.-nyavalyogtam.
-Mindjárt elmegyünk a kórházba.
-De Joker...
-Nem érdekel az a lökött!
-Oké.-adtam meg magam, és hanyatt végigdőltem az ágyon.Ekkor éles fájdalom hasított belém.:-Aú!
-Mi a baj?-szaladt oda hozzám Manó.
-Valami...szúrja a hátam.-sziszegtem.
-Hadd nézzem!-húzta fel a pulcsimat hátul.-Egy szilánk.-lökte el a nem kívánatos dolgot a fiú.
-Vérzik?-kérdeztem.
-Uhh...ez...felszakadt a bőr.Nagyon.-öklendezett a fiú.
-Hogy mi?-sikítottam.-Menj ki!És küldj valakit, aki bírja a vért!-parancsoltam, mire a fiú elrohant.
Irtózatosan fájt mindenem; a szilánkok vágásának helyei és kezdtem nem érezni a bal lábam.
Ekkor JunHyung dugta be a fejét.
"Ugye nem ezt küldte az az idióta?"-hüledeztem, de szerencsémre Junie unottan távozott.
-Huh!-lélegeztem fel.
Pár perc múlva DooJoon jött be a szobába.
-Hogy érzed magad?-kérdezte a fiú, miközben a kisebb vágásokat ápolta le.
-Ssz!-sziszegtem.-Nem jól.
-A lábad?Mozgasd kicsit, mindjárt visszajövök!-vitte ki a véres vízzel teli tálat.
Ami történt, -ez esetben nem történt- kétségbeejtő volt.És sokkolt.
-Joon!Joon, nem érzem a lábamat!-sírtam.
-Mi történt?-sietett be hozzám.
-Én...én nem tudom!-folytak le könnyeim arcomon.
-Most rögtön kórházba viszünk.Várj egy kicsit!-ment ki már megint, félig nyitva hagyva az ajtót.
Keserves zokogásba kezdtem.
"Mi van, ha amputálni fogják?Mi lesz, ha soha többé nem állhatok lábra?"-ilyen, és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem.
Valaki megállt az ajtó előtt.Felnéztem egy pillanatra, Sora volt az.Erre még keservesebben zokogtam.
Eredetileg úgy volt, hogy bocsánatot kérek tőle.Joker támadását főleg miatta csináltam.De nem, én már megint bunkóskodok, ezzel elrontva mindent.
Azt hittem, emberszámba sem vesz ezután.Viszont ember lévén kíváncsisága nagyobb volt dühénél.
-Mi...mi a baj?-ült le mellém óvatosan.
-Ó, Sora!Ne haragudj rám, kérlek!Mindenben igazad volt, de én csak mentem a saját fejem után, mint egy birka!Nem törődtem más érzéseivel.Kérlek, ne haragudj!-borultam sírva a nyakába.A könnyektől alig láttam valamit.
Barátnőm megvárta, míg csak szipogok, és ezt mondta:-Nem haragszom, nyugodj meg!Hogy van a lábad?-kérdezte tudatlanul.
Rám tört egy újabb sírógörcs.Remegtem, és semmit sem tudtam kinyögni.
-Héj, mi a baj?MoMo!Nagy levegő!Hallod?Csst!Ne sírj már!-vigasztalt, és próbált kiszedni belőlem valamit.
Ekkor lépett be DooJoon.
-MiMi, velünk jössz?-kérdezte Sora'tól.
-Hová mentek?
-A kórházba.Úristen, mi történt vele?!-szaladt oda hozzám.
A karom jéghideg volt, homlokomon izzadságcseppek.A torkomban óriási gombóc keletkezett, és irtózatosan remegtem.A fiú felkapott az ölébe, majd kivitt a nappaliba.Barátnőm jött utánunk.
-Hé, hová mentek?-kérdezte Joker.
-Engedj el, kórházba kell vinnünk!-kiáltotta idegesen Joon.
-Azt már nem!Megérdemli a sorsát.-kapcsolta be a TV-t JunHyung.
"Kösz!"-gondoltam magamban.
-A franc fog veled szórakozni!-kelt ki a sodrából a Leader, és kivitt a kocsihoz.Ott betett a hátsó ülésre, majd becsatolta az övemet.Nemsokára a többiek is csatlakoztak...még Joker is.
-Csak hogy el ne szökjön.-magyarázta a fiú.-Miért nem Kang Donghoz visszük?-kérdezte hirtelen.
"Ki az a Kang Dong?"
-Oda visszük állatkám.-morogta Joon.
Egy kis épülethez értünk.Óvoda kinézetű és nagyságú volt, de kórház szagú.Aha...álca.
DooJoon felkapott az ölébe(amit persze YoSeob nem nézett jó szemmel), és bevitt egy kórterembe.Innentől már csak arra emlékszem, hogy megvizsgál az a 'Kang Dong', beszélgetnek az esélyeimről, aztán egy műtét kezdete.Majd se kép, se hang...

22.rész(Sora)

...egy pisztoly dördülése rebbentett szét minket.Riadtan néztem GiKwangra, aki kinyitotta az ajtót.WoBin a törött üvegasztal szilánkjain feküdt, nem sokkal mellette egy pisztoly füstölgött.Joker tiszta vér volt.
-Mi...mi történt?-kérdeztem.GiKwang felsegítette a barátnőmet.
-Jól vagy?-kérdeztem a lányt.
-Úgy nézek ki?-förmedt rám.
Jó!Én aggódom érte, ő meg így nekem esik?Akkor inkább...kapják be!
-Tudjátok mit?-néztem rá Junniera és WoBinre.-Öljétek csak nyugodtan egymást meg!Mert elegem van.Te állandóan csak azon gondolkodsz, hogy ölhetnéd meg magad, miközben másokat vagy megbántasz, vagy összetöröd a szívüket.Ezen gondolkozz el!-vágtam a barátnőm fejéhez.Éppen be akartam szaladni a szobámba, de valami még kikívánkozott belőlem.A féltestvérség.Erről még WoBin se tud.
-Sajnálom, hogy ilyen féltestvérem van!-csúszott ki a számon, majd elrohantam.
-Mi?-kérdezte a lány, de választ már nem kapott.Különös módon a zárban volt a kulcs, így be tudtam zárkózni.Vállam rázkódott a zokogástól.Legszívesebben hazaszaladnék, hogy anya megvigasztalhasson.
Leültem az ajtó elé, és fejemet nekitámasztottam.A könnyeim záporoztak.
-Sora-sshi engedj be!-kiabálta odakintről KiKwang.-Nincs nálam nyugtató.-mondta.
-Nem!
-Sora, kérlek!Sora!Légyszi', Sora!
-De csak akkor, ha befogod.-nyitottam ki az ajtót.A fú bejött.-Komolyan gondoltam azt, amit kint mondtam.-jelentettem ki, de a fiú nem figyelt rám.A semmibe bámult, majd rám mosolygott.
-Fel kéne vállalnunk a kapcsolatunkat!
-Ne terelj.-suttogtam.
-Komolyan!Engem nem érdekel,  mit csinálnak azok ott kint.Szarok rájuk!-vonta meg a vállát.
-Nem!
-Akármit mondok, mindig 'nem'-mel válaszolsz?-kérdezte.
-Nem!
-Szeretsz?-mosolyodott el.Ajj már!Megfogott.-Szeretsz?-kérdezte újra.
-Szeretsz?-vágtam vissza.
-Haragszol Jokerre?-kérdezte.Feladta!Ááá!
-Nem!
-Mi a bajod?
-Azt mondtad, nem érdekel mi van odakint.
-De te bent vagy!-mondta.
-Vicces.-mosolyodtam el, majd lefeküdtem aludni.A fiú leült az ágyam mellé, és nézett.-Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Nézlek.-mondta...
Másnap
Tegnap este óta nem beszéltem WoBinékkel.Senkivel.Az utolsó ember GiKwang volt, ő is tegnap.Reggel érdekes látogatóm érkezett.
-Mit akarsz?-kérdeztem JunHyungtól.
-Beszélgetni.-vonta meg a vállát.
-De én nem!-fordultam el.
-Akkor is meghallgatsz!-erősködött.
-Joker!Akadj már e rólam!-kiabáltam.
-WoBin a féltestvéred?-kérdezte.
-Nem!
-Biztos?
-Nem!
-Most mi a bajod?
-Semmi.
-...
-Hagyj békén!Menj innen!
-Nem!
-Oké, figyelj!Elraboltatok, felfogtam.Nem mehetek el, oké, de akkor legalább tegyél úgy, mintha itt sem lennék!Engem könnyű semmibe venni.Tégy' te is úgy!El tudom viselni.Egész életemben semmibe vettek, ez már nem is számít.Akár meg is verhetsz, csak hagyj, és...és...semmi.-ráztam meg a fejem.A könnyeim egyre sűrvebben potyogtak.Az egész életemet tönkretette a B2st.
"Most, vagy soha.Ha igazán szeret, akkor megteszi."
-Kiki!-rontottam be a szobájába.
-Tessék?-kérdezte.Az asztalhoz léptem, felvettem a fegyverét, és a kezébe nyomtam.
-Ha igazán szeretsz, akkor megteszed.
-Sora, NEM!-mondta kissé túl határozottan.
-Ha szeretsz, akkor megteszed.-ismételtem.
-Szeretlek!Ezért nem teszem meg.
-Tedd meg!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Sora, fejezd be!-kiáltotta a fiú, majd átölelt.Aztán eltolt magától, de fél kézzel még tartott.Szinte éreztem, mi fog ezután történni.
Jó erősen átkarolja a derekam.Érzem, ahogy a tenyere belenyomódik a hátamba.A tarkójához csúsztatom a kezem, és ekkor elveszítem az érzékelésem; összemosódik előttem a tér.Elengedem magam, és csak élvezem az egyre hevesebb csókcsatát.A szívem szaporán dobog.Ránehézkedem GiKwangra, és úgy, ahogy vagyunk-csókolózás közben-nekidőlünk a szoba ajtajának.A háta csak úgy puffan.(XD)Ahogy a mellkasára dőlök, az olyan érzés, mintha meleg márványnak támaszkodnék.A hajamba túr.Egyre hangosabban veszem a levegőt, és csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom, csókolom.