33.rész(WoBin)

Nemsokára kezdődik a műtét.Nagyon félek.Szívem hevesen dobog.Tartok attól, hogy többé már nem ébredek fel.Bár a lábam miatt műtenek, el kell altatni, és nagy az esélye annak, hogy...hogy a szívem nem fog soha újra ilyen hevesen dobogni.
Torkomban óriási gombóc keletkezett.Homlokom gyöngyözött az izzadságcseppektől.A kezem remegett.DooJoon aggódva nézett rám.
-Minden rendben?-suttogta.
Bólintani akartam, de ez heves fejrázásba ment át.
-Nyugodj meg!-simította meg a vállam YoSeob.-Minden rendben lesz.Megműtenek, felébredsz, és olyan lesz minden, mint régen volt.Vagyis...majdnem.-nézett rám óvatosan.
-Ne félj!Izé.Itt leszünk, és várunk rád.Nyugi.-mondta Joker.
Szomorúan rámosolyogtam.
-Sora?HyunSeung?-kérdeztem hirtelen.
-MiMi beteg lett, alig bír beszélni.HS ot maradt vele annak ellenére, hogy összevesztek.-magyarázta Kiki.Szemében láttam a szomorúságot és a beletörődést.Sajnáltam szegény fiút.
Kínos csend telepedett ránk.DongWoon órája fülsiketítően kattogott a mélytelennél is mélyebb némaságban.Mindannyian feszültek voltunk.Szívem mindig hevesebben kezdett verni, amint lépteket hallottam a folyosóról.Még nem...még van egy kis idő a műtétig.
YoSeob az ágyam szélén ült, és szorongatta a kezem.Izzadt tenyereink csúszkáltak egymáson, már-már kezdtem azt érezni, elolvadok.Joker a falat támasztva bámulta a plafont, miközben idegesen rágózott.DongWoon toporzékolt és hisztizett, amiért ennyire húzzák az időt.(?)
DooJoon az ágyam melletti székek sokasága közül ült az egyiken, percenként törölgetve homlokát.GiKwang mellette tenyerébe temette arcát, gyanítom MiMin rágódott.
-A műtét mindjárt kezdődik.-jött be köszönés nélkül a kezelőorvosom, egy kórlapot tanulmányozva.Mögötte bejött két nővér, és egy férfi.Az ajtó előtt a 'hintó' csak rám várt.A férfi az ölébe vett, és a kerekeken guruló ágyra tett.
-Minden rendben lesz.-csókolt meg utoljára Yo, majd betoltak a műtőbe...

Yoseob pov
-Ezt nem hiszem el!Mégis meddig műtik?Egy fél évig?!-bokszoltam bele idegesen a falba.
Ekkor a műtőből hangos csipogás hallatszott.Majd csend...a levegő megfagyott.
-Mi történt?-kérdezte JunHyung a kilépő orvostól.
-Leállt a szíve.Sajnos elvesztettük...-tolták ki az ajtón a holttestet.
-Nee!-ordítottam fel fájdalmasan.

~

Felébredtem.

-Mi van vele?-ugrottam fel könnyes szemekkel.

-Még tart a műtét.Elaludtál.-mondta fáradt szemekkel Joker.

-Húú basszus...-túrtam bele a hajamba.

-Mi az?-nézett rám Kiki.

-Azt álmodtam, hogy...hogy meghalt.Műtét közben.-kezdtem el sírni.

-Héj, nyugi!-ült le mellém GiKwang és vigasztalni kezdett.

-De olyan élethű volt!És...életem nagy szerelme ott fekszik a műtőasztalon!...

DooJoon pov

-...ott fekszik a műtőasztalon!...-mondta keservesen a fiú.

-Az enyém is.-suttogtam.

-Mi van?-kapta fel a fejét Manó, és Woon is furcsán méregetett.

-Semmi!-mentegetőztem, és szerencsémre akkor jött ki az orvos a műtőből...

WoBin pov

A megszokott helyen ébredtem.Nem voltam jól.Szám ki volt száradva, és erőtlennek éreztem magam.

-Mi történt?-néztem oldalra segélykérően.

DooJoon volt csak bent.

-A többiek?-kérdeztem csodálkozva.

-Hát...na jó, igazából nem szabadna elmondanom, de...-nézett rám zavartan.

-Joon!-kiáltottam rá.

-Sora felvágta az ereit.-bökte ki.-Íjj, basszus!-állt fel, és vert bele erőteljesen egyet a falba.-Jézus, ez nagyon fáj!-kapott kezéhez.

-HOGY MI?!-visítottam.-Úristen!Mi a franc?De hát mi...mégis...?Nem!DooJoon!-néztem rá sírva.

-Ez az igazság.-bizonygatta.-Ú, bazd!-szaladt ki.

Rohamom lett.Alig kaptam levegőt, szívem ezerrel kezdett verni.Majdnem meghaltam...

Később...

-A francba is Yoseob, mi történt?-kérdeztem, amikor magamhoz tértem.

-Joon eltörte a kezét.Sora meg köhög, de nyugi, nincs ÚGY semmi baja.Csak lelkileg van ki szegény.-motyogta a fiú.

-Hála a jó istennek!Mármint...ahj!-kerestem a szavakat, ám ekkor MiMi rontott be zokogva, kék-zöld foltokkal.(?)

-Mi történt?-néztem rá ijedten...