32.rész(Sora)

...A bátyám dühösen távozott a gyár melléképületéből.
-Kérlek, menj ki!-suttogtam.
-De...-kezdte HyunSeung.
-Az Isten szerelmére!...menj már!-ordítottam.
A fiú lehajtott fejjel ballagott ki.

Később
-Kérlek add ide a telefonod!-mentem ki a szobámból.A fiú némán kezembe adta, majd leült a kanapéra.Megkerestem DooJoont és hívást indítottam.Rögtön felvette.
-Na, mi van haver?Mi volt MiMivel?-kérdezte.
-Kérlek, gyere értem!-kérleltem, nem is törődve azzal, hogy azt hitte, HS vagyok.
-Juujj!Bocs Sora!Máris ott leszek.-egyezett bele.
Kinyomtam a telefont, majd visszaadtam a bambuló fiúnak.
-Miért nem szóltál?Bevittelek volna.-mondta.
-GiKwang így is kivan...-vontam vállat...
...DooJoon oldalán gyalogoltam a kórház folyosóján.Mielőtt eljöttünk volna a Leader bekötözte a sebeimet.Először a fiú ment be, majd én.Mindenki elvolt.YoSeob a sarokban duzzogott.Wonie Kikit nyugtatta(ujj ideges!), Joker pedig a Mystery-ből jól ismert gördeszkával játszadozott.
-Ez mit keres itt?-csattant fel Junie.
-Pofa be!Nem hozzád jöttem.-emeltem fel a hangomat.-Beszélni szeretnék MoMoval.Négyszemközt.-fordultam körbe, jelezve, hogy menjenek ki.
-Az most lehetetlen.Pár perc, és kezdődnek a rohamok.-motyogta YoSeob az óráját bámulva.
-Mi baja itt mindenkinek?-kérdeztem értetlenül.
-Sora...beszélhetnénk?-állt fel GiKwang.
-Muszáj?-kérdeztem riadtan, a szám szélét rágcsálva.
-Igen.-bólintott idegesen.
-Jóó.-sóhajtottam.
Kimentünk a kórterem elé..
-Én...annyira sajnálom!-hajtottam le a fejem, és a zöld csempét kezdtem tanulmányozni.
-Sokan, még te is, azt hiszitek, hogy túl vagyok ezen a dolgon..hogy te és én, hogy a húgom vagy.De ez nem igaz.Néha azt hiszem, hogy ez csak egy rossz álom, amiből felkelek, magamhoz ölellek, megcsókollak és elfelejtem az egészet.Nehéz úgy tekintenem rád, mintha a testvérem lennél, mert a szívem mélyén még mindig annyira sőt jobban szeretlek, mint eddig.-ölelt meg.
-Sajnálom, ez van.Így van megírva odafenn.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Szereted...HyunSeungot?-kérdezte halkan, miközben leült egy székre.
-Nem tudom.Vegyesek az érzéseim: dühös vagyok rá, de egyrészt örülök is neki, hogy így alakult.-magyaráztam.
-Beszéld meg vele!Hidd el, jobb lesz!-törölte meg a szemeit.(Most először láttam sírni a fiút.)-Jössz?-kérdezte, mert készült bemenni a kórterembe.
-Nem bírom nézni, ahogy szenved.-feleltem...

GiKwang pov
-Te sírtál?-kérdezte meglepette DongWoon, amikor beléptem.
-Dehogyis!-hazudtam.
-Hyung!Mi a baj?-szólított meg YoSeob.
-Semmi.-feleltem.

Sora pov
Mióta GiKwang bement, csak HyunSeungon tudok gondolkozni, de ez már nem az első alkalom.Felálltam, és odasétáltam egy ablakhoz.Kinyitottam, így megcsapott a jeges levegő.
-Álmomban mindig velem vagy.Gyakran ébren is eszembe jutsz.Nem tudlak kiűzni gondolataim közül.Hogy jutottam el idáig?-gondolkoztam hangosan.
-Ez így volt rendjén.Először "semleges" voltál számomra, de már WoBin születésnapján különleges érzéssel figyeltelek.Aztán már a tieden alig bírtam ki.Amikor felköszöntöttelek, átöleltél és éreztem az illatod, majdnem megtettem azt, amit az előbb.De akkor még ott volt GiKwang.-magyarázta mögöttem egy hang.HyunSeung.(?)
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten.
-A bátyád hívott be.-magyarázta.

3 nap múlva
Elég csúnya köhögéssel ébredtem.A homlokom gyöngyözött az izzadságtól, fáztam és fájt a fejem.
-Juj!Te köhögsz ennyire?-nyitott be HyunSeung.
-Vajon?-kérdeztem.Hangom mély és rekedt volt.
-Akkor a fiúk nélkülünk mennek be.-sóhajtott.
-Há' még mit nem!-kiáltottam.-MoMo't ma műtik.Pont most ne menjek be?-kezdtem el püfölni a fiú mellkasát.
-Kiki sem fogja engedni.-mondta.
-Na mibe?-csaptam ki a 'szobám' ajtaját.-Kikwang!Ugye veletek mehetek?-rontottam be a bátyám szobájába.
-Sora!Öltözök.-szólt rám a szekrényben pulcsiért matató fiú.
-Leszarom!Ugyi mehetek?Kérlek!Bátyuska!Kérlek!Oppa!!!-kérleltem.
-Sora!Beteg vagy!Csak megfertőznéd.Nem jöhetsz!-vett ki egy hosszú ujjút, majd fölvette.
-De megyek!-ordítottam, igen ám, de úgy be voltam rekedve, hogy majdnem elment a hangom.
-Nem.-mondta, majd felvette a kabátját is, és távozott DooJoon és DongWoon társaságában.
-Utállak!Gyűlöllek!-kiáltottam utána zokogva.
-Én megmondtam.-állt meg az ajtóban HyunSeung.
-Te bunkó barom!-vágtam pofon, majd elrohantam a szobámba.

31.rész(WoBin)

Elég bunkó volt Sora, bár megértem, hiszen Joker állandóan kötekedik vele.Ha nem feküdt le Kikivel, akkor ezt a rapper miért nem fogja fel?Puskagolyótól meg amúgy sem lehet teherbe esni...
-Remélem nem lesz semmi baja!Hová vitte vajon Joker?-doboltam idegesen a térdemen.
Feszült csend telepedett ránk.
-Oké, én megkeresem őket.-állt fel hirtelen a maknae, és elrohant.

Pár perccel később
-Hallod, hogy tehetted ezt?!Mit akarsz még?Normális vagy te egyáltalán?Pár napja ember módjára viselkedsz, de most újra bebizonyítottad az ellenkezőjét.Gratulálok!!-üvöltöztem JunHyunggal, aki idegesen nézett rám.
-Elborult az agyam!Nem gondolkoztam.Felidegesített, érted?!Megint flegmán viselkedik!-védekezett.
-És ha meghal?Akkor mi csinálsz?Hmm?Kis híján megtörtént...a te hibádból!
JunHyung leosztott nekem egy hatalmas nagy pofont.Az ütés hirtelen ért, arcomhoz kaptam, elöntött a forróság.Fájt...
-Ne merj hozzáérni, hallod?!-akart nekirontani YoSeob.
-Hé, Yo!Nyugodj meg!-fogta le DooJoon.
-Te egy állat vagy!Soha nem fogsz megváltozni, SOHA!-ordítottam sírva.
-Momo, ne idegesítsd fel magad!Kihat az állapotodra.-nyugtatott Manó.
-Basszus JunHyung!Takarodjál innen!Tönkretetted az egész életemet!A Soráét is!Milyen ember vagy te?-zokogtam, mire a fiú kiment, becsapva maga után az ajtót.
-Sst!Nyugodj meg!-ölelt meg YoSeob.
-DongWoon, mi van most vele?-szipogtam.
-Kiki és HyunSeung hazavitték.Ne aggódj!Minden rendben lesz.-mosolygott biztatóan a maknae.
-Elnézést, minden rendben van?Nemrég mintha ordításokat hallottam volna ebből a kórteremből.-jött be egy aggódó nővér.
-Semmi nem történt.Ööö...beszélhetnék a kezelőorvosommal?-kérdeztem.
-Hogy hívják?-érdeklődött a nő.
-Dr.Kim HyeJun.
-Éppen most lépett ki az ötös műtőből, rögtön szólok neki.-bólintott, majd elsietett.

Később...
-Jó estét!Hogy érzi magát?-jött be mosolyogva az orvos.
-Megvagyok, köszönöm.Milyen az állapotom?-kérdeztem feszengve.
-Már lényegesen javult.Ha folyamatosan szedi a gyógyszert, hamarosan maga mögött tudhatja ezt a szörnyű időszakot.-mondta.-Ami a lábát illet, hát...a seb elfertőződött.Így el kell végeznünk a hét végén még egy műtétet.Szóval ha minden jól sikerül, jövőhéten elkezdődik a gyógytornázás, aztán pár nap kivizsgálás, végül hazamehet.De csak ha minden jó lesz.-magyarázta.
Még mindig ott van az a bizonyos 'ha' szócska.
-És doktor úr, a gyógyszereket meddig kell szednie?-szólt közbe Manó.
-Attól tartok, ezt a hazautazás után is folyamatosan szedni kell.-húzta a szájét Dr.Kim.-Ma még lesz egy adag.
-Szuper!Nagyon szuper!-csattantam fel mérgesen.
-Sajnálom.-ment ki az orvos.
-Én ezt nem fogom kibírni.-suttogtam-Nem vagyok elég hozzá..-ahogy az utolsó szavakat is kimondtam, könnyek szöktek a szemembe.
-WoBin!-szólított meg halkan DooJoon.-Menni fog.-biztatott, és óvatosan elmosolyodott.
-Kösz.-töröltem meg a szemem.-Mindent.-bólogattam.
"Menni fog!"-ismételgettem magamban, bár legbelül tudtam, hogy ez nem igaz.Soha sem voltam erős.Sem lélekben, sem fizikailag.Mindig is Sora volt a támaszom, ő segített mindenben.De ezt most nem hagyhatom rá...ez most az én harcom.Az enyém, amit csakis nekem kell megvívnom a betegséggel.Talán néha elgyengülök, talán néha megtörök, na és akkor mi van?Felállok, és újra küzdök.Hisz' erősnek kell lennem.Nem szabad látniuk, hogy elgyengülök...
-MiMi küldött egy üzenetet, bocsánatot kért, és azt írja, semmi baja.-olvasta Yo.
-Legalább miatta már nem kell aggódnom.-mosolyodtam el halványan.
-Basszus!-rontott be dühösen GiKwang.
-Mi van?-kérdeztük értetlenül.
-...én csak...én csak!Basszus!-verte bele az öklét a falba Kiki.
-Héj!Mi történt?-állította le Joon.
-Bementem megnézni a "húgomat", erre ő éppen HyunSeung szájában volt.-a fiú már szinte sírt, úgy mesélte el a történteket.
-És ezzel mi a baj?-vágtam értetlen fejet.
-Semmi!...Minden!Aish!...-rohant ki a kórteremből, a 3 fiú meg utána.
Ez egy jó alkalom volt.Most elgyengülhetek...rögtön sírni kezdtem.
-Hé, hé!Mi a gond?-jött vissza DooJoon.
-Nem fog menni, érted?!Olyan...nehéz.Néha úgy érzem, hogy mindennek vége.-zokogtam.
-Jaj, ne sírj!-simogatta meg a vállam.
-Ne szólj nekik, oké?-néztem rá kérlelően.
-Rendben.-mosolygott.
-Köszönöm.-bólintottam.
-Töröld meg a szemed, és nyugodj meg!-mondta.-Megyek és megnézem, mi van a srácokkal.

Később...
Ott volt a tenyeremben, és csak bámultam.
-Nem akarod bekapni?-kérdezte YoSeob.Csak ketten voltunk a kórteremben.
-Még...gyönyörködöm benne.-vontam vállat, mire a fiú édesen felnevetett.
-Komolyan...10 perce be kellett volna venned.Elalszok.-motyogta.
-Oké.-bólintottam.Egyik fülemen be, másikon ki.
-WoBin, én nyomom le a torkodon.Vedd be!
-Nem.-válaszoltam higgadtan.
-De miért?-kérdezte.
-Mert nem.
-Most gyerekes vagy.-mondta.
-Te meg cinikus.-vágtam vissza.
-Mi bajod van?-kérdezte értetlenül.
-Mi bajom van?Hogy mi a bajom?!-emeltem fel a hangom.-Az a bajom, hogy EZ történt velem!Egy roncs lettem, vágod?!A szívemnek annyi, a lábamról meg ne is beszéljünk!...
-A lábadnak semmi baja.
-Nem?Tényleg?Joker belelőtt, ez lesz a harmadik műtétem, de tényleg semmi baja!-mondtam gúnyosan.-Most meg ez a seb elfertőződés...csak húzzák az időt.Keresnek nekem valami utolsó megoldást, de felesleges, mert tudom, hogy lábra már így soha nem fogok állni!-kiáltottam.
-Hülyeségeket beszélsz.Te magad is hülye vagy.-vágta a fejemhez.

YoSeob PoV
-Menj ki!-mondta WoBin hidegen.
-Én...-kezdtem, ám próbálkozásom reménytelennek bizonyult.
-Menj ki!-üvöltött rám.
Megadóan sóhajtottam, majd kimentem.

30.rész(Sora)

Nem bírtam nézni, ahogy Momo zokog és közben percenként törnek rá a rohamok, ezért kiszaladtam a szobából.Húsz méterre az ajtótól találtam egy padot, ahová leülhettem.Percekkel később HS is csatlakozott.
-Mi a baj?-ült le mellém.
-Nem bírom nézni, ahogyan a legjobb barátnőm szenved.-suttogtam.
-Hamarosan vége.-ölelt át.
-Te meg mit ölelgetsz?-löktem le magamról a fiú kezeit, majd felálltam.-Hogy jössz te ahhoz, hogy engem ölelgess?-kiabáltam.
-Na de kisasszony, ez egy kórház!-lépett ki egy szobából egy nővér.
-Na ne!...Leszarom!-vágtam rá.A nő sértődötten ment vissza.
-Sora, mi a baj?-nézett ki a kórteremből Joker.
-Semmi.-indultam el felé.-Jobban vagy?-fordultam MoMohoz.
-Igen.Már elmúlt.-szipogta.
-Oké.-mosolyodtam el kínosan, majd leültem a műanyag asztal mellett elhelyezett székre.
-Folytatjuk az ünneplést?-vette fel JunHyung a piros mikulássapkát.
-Nem érdekel.-fejeltem meg az asztalt.
-Héj húgi, most mi van?Te vártad a legjobban ezt a napot.-guggolt le mellém Kiki.
-Emberből vagyok.Az én kedvem is változhat.-mondtam.-Leszarom a hülye Mikulást, inkább vigyen valaki haza!
-Joon?Elviszed?-kérdezte GiKwang a fiútól.
-Bocs csaj, de most inkább maradnék.-mondta.-Esetleg HyunSeung.-nézett az akkor belépő srácra.
-Mi?-kérdezte.
-Hazaviszed a hisztigépet?-vonta fel szemöldökét Joker.
-Aha.-bólintott.
-Öhm...akkor inkább maradok.-kontráztam.
-Aha!Akkor Seunggal van bajod.-állapította meg WoBin.
-Nincs senkivel semmi bajom!-kiáltottam.
-Sora, elvégezted már a tesztet?-kötekedett JunHyung.
-Fogd már fel, hogy nem vagyok terhes!GiKwang a bátyám, és nem feküdtem vele össze!Olyan nehéz elhinni?...Vagy tudod mit?...-bontottam ki a teszt dobozát, majd odaléptem a fiúhoz.-Végezd el te!Neked jó a szádba is.-nyomtam bele a szájába.Ekkor mindenkiből kitört a röhögés.-Olyan vicces?!-fordultam a többiek felé.Akkor dugjátok fel ti is azt a kurva tesztet magatoknak!-ordítottam.
JunHyung megragadta a karom, és lerángatott valami alaksorszerűségbe.
-Pedig azt hittem, hogy már többet nem kell, hogy megverjelek.-vett fel egy vasrudat.
-Igen?Akkor rajta!Itt az ideje, hogy újra összeverj!Végtére is kórházban vagyunk.Semmi baj!-biztattam.
A fiú verni kezdett.A cső hatalmas fájdalmakat okozott.Tűrtem a dolgot, de egy idő után ájultan estem össze...
...a 'szobámban' ébredtem.Ki hozott haza?
-Hahó!-szólaltam meg.
-Felkeltél?-jött be HyunSeung.
-Hol a bátyám?Azonnal őt akarom!-hisztiztem.-Ki-kit a-ka-rom!-nyávogtam éles hangon.
-Nyugi!Elment kötszert venni.-mondta.
-Ja, akkor jó.-mondtam barátságosabb hangon.-Amúgy...-kezdtem.
-Mi az?-ült le elém.
-...Két lányt feltűnés nélkül elraboltatok.Nem igaz, hogy egy kis kötszert nem tudtatok lopni abból a kórházból.-gondolkoztam.
-Hhh!Még téged kihozni is elég volt!-röhögött.
-Ki talált ránk?-kérdeztem hirtelen.
-DongWoon.Azt hitte, meghaltál.Elmondása szerint te a földön feküdtél, ő(Joker) pedig egy vasrudat fogott.-mesélte.-Tényleg nem emlékszel semmire?-kérdezte.
-De.Arra igen, hogy üvöltöztem mindenkivel.És bunkó voltam, és...-hadartam.
-Semmi baj.Mindenki utál, de izgulnak érted.Hívd fel őket!-nyomta a kezembe a telefonját.
-Arra képtelen vagyok.Inkább írok egy SMS-t.Az jó lesz?-kérdeztem.
-Felőlem!-vont vállat.
"Bocs!Mindenkinek.Amúgy jól vagyok.No para!:Sora."-küldtem el.
-Kösz!-adtam vissza.
-Kérsz csokit?-vette elő az édességet a melegítőfelsője zsebéből.
-Nem.Vagyis igen.-törtem le a felét.
Aztán valami olyan dolog történt, amit én sem értek: a fiú csak úgy odahajolt, és megcsókolt.Csókja forró és szenvedélyes volt.(megjegyzés:Bia, kuss!xD)
-Szeretlek!-súgta, majd megcsókolt.Újra, és újra...ekkor GiKwang nyitott be.Ajj már!Ebből baj lesz!Ijj!
Riadtan néztem a bátyámra...