36.rész(Sora)

...-Ki teszi fel a csillagot?-kérdezte WoBin, mintha semmi sem történt volna.

-WoBin, pihenj egy kicsit!-szólt rá DooJoon.

-Nem!-ellenkezett a lány.

-Majd én felteszem.-vette ki a dobozból JunHyung a csillagot.

-Neee!Én akarom!-állítottam meg a fiút.

-Én vagyok a főnök, ezért én rakom fel a csillagot!-jelentette ki a rapper.

-Ó!Joker!Kérlek!-kérleltem.

-Nem!-vágta rá.

-Na!...kérlek!Kérlek!Kérlek!-kezdtem el toporzékolni.

-Sora!Állítsd le magad!-szólt rám a bátyám.

-Na, jó!Felteheted.-enyhült meg Jun.

-Kösz!-vettem el tőle, de a fa magasabb volt, mint én.-Valakííííííííí!-nyújtóztam.

HyunSeung és Kiki egyszerre indult el felém, de JunHyung gyorsabb volt és felemelt.Miután letett, elég fura fejjel nézett rám.Valami változik benne.

-Seung!Beszélhetnénk?-szóltam oda HS-nek, mivel az első próbálkozás nem sikerült, mert WoBinék akkor jöttek meg.

-Mi az?-jött be a szobámba.

-Beszélni szeretnék veled!-álltam elé.

-Miről?-kérdezte, mintha semmit sem tudna.

-Arról, hogy megvertél.-tértem a lényegre.

-Hjaj!Nem akarok veszekedni.-készült kimenni.

-Ne!Várj!Békülni szeretnék!-szóltam utána, mire a fiú megfordult.

-Jah, az más.-jött közelebb.

-Megérdemeltem azt a verést.-hajtottam le a fejem.A fiú nem felelt, csak szó nélkül magához szorított...

...A rajzaim éépen elkészültek Szentestére.

-Sora!Gyere!Ajándékosztás.-nyitott be GiKwang.

-Oké.-szedtem fel az ágyról a lapokat.

-Mimi!Mik azok a cetlik?-kérdezte Junnie unottan.

-Például te!-nyújtottam át neki a lefordított lapot.

-Az lehetetlen, hogy lerajzoltál!-rázta meg a fejét.A hátamban WoBin kuncogását hallottam.Hátrafordultam, rákacsintottam, majd vissza a fúhoz.

-Na!Nézd már meg!-unszoltam.

-Basszus!Ez tényleg én vagyok.-fordította meg a rajzot.Őt ábrázolta, ahogy lőni készül egy pisztollyal.

-YoSeob!-léptem oda a sráchoz.-Ezt a képet még a neten láttam rólad és mivel különösebb ötletem nem volt, e mellett döntöttem.-adtam oda a cicafüles Yoseobo képet.

-WoBin!-guggoltam le a lányhoz.-Ez a tiéd.-tettem az ölébe a lapot.A rajzom egy erős és magabiztos lányt ábrázol.

-Joon!Mivel te vagy a Leader, a tiéden az egész Beast szerepel.-tartottam felé, mire a fiú elvette.

-DongWoon.Téged a konyhában állva egy tál rament éve rajzoltalak le.-meséltem, mire mindenki röhögni kezdett.

-HyunSeung!-léptem oda mosolyogva.-Ez egy kicsit indiános lett.-röhögtem el magam.

A fiú egy sziklán ül és a semmibe mered, nem messze tőle egy róka áll és a fiút lesi.

-Ez klassz.Köszönöm!-ölelt át, majd nyomott egy puszit az arcomra.

Mielőtt odaléptem volna GiKwanghoz, még utoljára ránéztem a rajzlapra.Könnycseppek gyűltek a szemembe.

-Tessék!-nyújtottam oda az alkotásom.

-Ez...-kezdte, miután jó alaposan megnézte.

-Pontosan!Ezt a képet láttam álmomban.Aznap, amikor rájöttem, hogy a bátyám vagy.-magyaráztam.

WoBin pov

Láttam, hogy GiKwang a kép láttán teljesen elgyengül.

-Na, jó!Most az én ajándékaim jönnek.-próbáltam terelni a témát.

Mindenkinek odaadtam az ajándékát.(Joker->Lil Wayne CD, YoSeob->plüss majom, HunSeung->mini gördeszka, Sora->nyaklánc, Woonie->óra, Kiki->szakácskönyv, DooJoon-> sapka, ami már jó rá.)

JunHyung csak Miminek és nekem vett 'ajándékot'.

Sora pov
-Kösz, Joker!Szükség van néha rá.-mosolyodtam el.A fiútól egy doboz nyugtatót kaptam.WoBin pedig a további adag gyógyszerét, amit be kellett vennie.
Percekkel később a lány fuldokolni és remegni kezdett.YoSeob odament és kezét erősen szorítva tartotta a lányban a lelket.
Könnyes szemmel néztem, ahogy a barátnőm szenved.
-Jól vagy?-ült le mellém HyunSeung.
-Persze.-húztam fel a térdem és támasztottam neki a homlokom.-Van más bajunk is.Az a lényeg, hogy MoMo meggyógyuljon.Ha valami baja lenne, én nem is tudom, hogy mit csinálnék.-gondolkoztam.
-Nem lesz semmi baja.Szedi még egy 'kicsit' azokat a bogyókat, aztán meggyógyul és minden olyan lesz, mint azelőtt.Vagyis...csak majdnem.-nyugtatott.
Óvatosan a vállára hajtottam a fejem és próbáltam lenyugodni...
-Alszik?-kérdezte WoBin a még mindig párnaként funkcionáló HS-től.
-Nem.Mi az?Valami baj van?-töröltem meg a szemem.
-Dehogyis!-rázta meg a fejét MoMo.-Már nem kell ma gyógyszert bevennem, így beszélgethetünk nyugodtan.Jössz?-állt fel a tolószékből, mivel YoSeob eltűnt valahová.
-Ha visszaülsz...talán.-szóltam rá, mire leült, én meg betoltam a szobájába.
-Miről akarsz beszélgetni?-kérdeztem.
-Rólad...vagyis rólatok.
-Kiről?
-Kiki, Seung és te.-mondta.
-Mi van vele?Kérlek szépen MoMo, ha beszélni akarsz, beszélj érthetően!-szidtam le.-Amúgy meg...szerintem GiKwang lassan kezdi elfogadni, HyunSeung meg...
-Jártok?Tetszik neked?Szereted?-kérdezte kíváncsian.

35.rész(WoBin)

Ma lesz szenteste.Ma mehetek 'haza'.Mindenki eljött, kivéve HyunSeung és Sora.Most nem tudom, mi van közöttük..

Amúgy csodálkoztam is, hogy MiMi Kikivel jött össze, mivel mielőtt elraboltak minket, Seung volt a kedvence.Talán most összejön...

-Kérem, ne rosszalkodjon!Bár már tud járni, egy óra gyakorlás bőven elég naponta.Pihentesse a lábát!A gyógyszereket szedje rendesen!Tudom, hogy nehezen viseli a rohamokat, de csak így gyógyulhat meg...-mondta az orvos gondterhelten.-Vigyázzanak rá!-mondta utoljára, majd elment.

YoSeob és GiKwang beleültetett a tolószékbe.Érzékeny búcsút vettem a 6-os kórteremtől, majd távoztunk.A tolószéket a csomagtartóba tették, én meg bemásztam DongWoon és Yo közé.

Az út csendesen telt.Már vártam a karácsonyt.Seobbal mindenkinek vetettem ajándékot, ám a barátomét Jokerre bíztam.
Végre megérkeztünk.Újra kerekesszékbe kerültem.A bejáratnál viszont akadt egy kis gond...túl széles volt a kocsi, és nem fértem be.
-Úgy utálom ezt a szart!-mondtam, miközben JunHyung felvett az ölébe, Manó meg kihúzta alólam a tolószéket és így bementünk.
-MoMo!-szaladt oda hozzám barátnőm.
Megöleltem, majd szomorúan ezt kérdeztem:-Karácsonyfa?
-Na, nem!Erre nem vesztek rá!A mikulás nap is balul sült el.-mondta JunHyung a fejét csóválva.
-Óó, kérlek!-néztünk rá MiMi-vel.
-Igazából én arra gondoltam, hogy megvárunk vele és együtt díszítjük fel.-hozta be HyunSeung a még csupasz fát és leállította a nappalinak berendezett helyiségbe.
-Mi a...?-hüledezett JunHyung.
-Fa!-csillant fel a szemem.
-Nem!-kiáltotta Joker.
-Légyszi'!-kérleltük Sorával.
-Na jó.-enyhült meg a fiú.
-Yeaah!-csaptunk bele egymás tenyerébe barátnőmmel.
A fiúk nagy dobozokat hoztak be.Amikor belenéztünk, megláttuk a szebbnél szebb díszeket.Odagurultam a fához, és díszíteni kezdtem az alsó ágakat.
-Ez de gyönyörű!-vettem ki az egyik dobozból egy kristályszívet.-Pont, mint amit MiMinek akartam adni...-tettem hozzá halkan.Könnyek szöktek szemembe.Barátnőmre néztem, aki karácsonyi dalokat dúdolászva díszítette a felső ágakat.
Miatta erősnek kell maradnom...
A fiúk is odajöttek, még Joker is, és pakolgatni kezdték a díszeket.
-Esik a hó!-szaladt az ablakhoz Yo.
Már napok óta nem esett, és mára az a kevés is elolvadt.A skacok a szabadba futottak.Nagy pelyhekben hullt a hó.Gyönyörű volt...
A kezemben lévő szív alakú díszt szorongatva azon gondolkoztam, hogy ezt nem szabad elrejteni.Ezt felteszem magasra.
Óvatosan feltápászkodtam, és felraktam a tárgyat.
-Hé!Ülsz le de rögtön!-kiáltotta YoSeob mérgesen.
Kuncogva visszaültem.Tovább díszítettük a fát.Joker dobolni kezdett a lábával, a többiek ráéreztek a ritmusra és énekelni kezdtek.Később én és MiMi is beszálltunk.Tök jó Jingle Bells-t hoztunk össze.Kicsit felturbózva.
Nevetésünket egy telefon csipogása zavarta meg.
-WoBin, gyógyszer!-nézett rém gondterhelten YoSeob.
-Ajj, ne már!Hogy tud ez időzíteni...nem lehetne később?-próbálkoztam.
-Nem.-válasza egyszerű és lényegre törő volt.
-De...
-Semmi de!-nyomott a kezembe a fiú egy szem gyógyszert.
Csend lett.A srácok várták, hogy csináljak valamit.Én meg csak bámultam.
-Kidobom a kukába.-szólaltam meg hirtelen.
-Rendben, de akkor kiszedem a kukából, és úgy veszed be!-keményített be Yo.
-Oké, oké..na!-kaptam be a tablettát.
Tovább folytattuk a 'munkánkat', de a hangulat már nem volt ugyanaz.Mindenki feszült volt, hiszen bármikor rám törhet a rosszullét.
Pár perc múlva el is kezdődött.Remegtem, kivert a víz, és fuldokoltam.YoSeob odajött és erősen magához szorított.Ilyenkor ez a legtöbb dolog, amit tehetnek.
Mikor elmúlt, megkönnyebbülten sóhajtottam fel.Könnyes szemeimet megtöröltem és az engem bámuló társaságra néztem.
-Gyerünk, emberek!-tapsoltam kettőt.-Ki teszi fel a csillagot?...

34.rész(Sora)

...-Mi történt?-nézett rám ijedten WoBin.
Annyira szégyellem ezt az egészet, hogy képtelen vagyok beszélni róla, így csak leültem egy székre és bekötözött kezemet tanulmányoztam.
-Annyira sajnálom.-szipogtam, de nem mertem belenézni barátnőm szemébe.
-Sora!Mi a bajod?-ordította idegesen a lány.
-Nem akarom, hogy megtudd.-ráztam meg a fejem.
-De miért?-kérdezte.
-Mert nem!Semmi közöd hozzá!-kiáltottam.-Annyi éven keresztül nem érdekelt, hogy mi van velem!Pedig úgy el akartam mondani, de te...!Tudod mit?Akadj le rólam!Mit érdekel téged?-idéztem fel a múltat.Igazából csak azért tettem, mert tudom, hogy ez fáj a lánynak és így leakad rólam.
-Sora!-szólt rám idegesen YoSeob és DooJoon egyszerre.(Fura)Erre én felálltam és kirohantam...
~Igazából történt: Szokásom szerint felbasztam HyunSeung agyát, és ő akaratán kívül felpofozott és rálökött az asztalra.(Ezért vagyok kék-zöld)...utána elég hosszan elgondolkoztam az életemen és arra jutottam, hogy nincs miért élnem, ezért megpróbáltam felvágni az ereimet, ami sikerült is, csak HS túl hamar érkezett és ellátott.Azért nem akarom elmondani WoBin-nek, mert tudom hogy bántaná Seungot ezért, és én azt nem akarom, mivel szeretem ezt a fiút...~

HyunSeung pov
Joker nem engedte, hogy bemenjek.Mondjuk meg is értem.Sora most biztos utál, de teljesen kiakasztott.Szokásához híven:
-ordibált
-hisztizett
-csápolt és ami a legrosszabb, azt mondta, hogy:
-utál.
Nem akartam bántani, de...

Sora pov
...-Gyere!Átkötöztetjük a sebed és hazaviszlek.-jött oda barátságosan a maknae.Bizonytalanul néztem rá.-Na!Gyere!-biztatott.Egy hamiskás mosollyal felálltam, majd a fiú oldalán beléptem az orvosi szobába és leültem a vizsgálóasztalra.
-Kisasszony, megmondaná, hogy miért akart öngyilkos lenni?-kérdezte egy dilidoki szerűség.
-Mondja!...Maga pszichológus?-kérdeztem összeszűkített szemekkel.
-Igen.De ezt honnan gondolta?-bólintott.
-Mert...azoknak van ilyen 'minor' fejük.-ugrottam le az asztalról.-Woon, mehetünk!-fordultam a fiúhoz.
-Egy pillanat, csak beszólok, hogy elmentünk.-rohant el.

JunHyung pov
-Héj!...-rontott be DongWoon.-...Sora leminorozta a pszichológust.-röhögte el magát a fiú.
-Micsoda?-kérdeztem hirtelen.
-Ez az én húgom.-mosolyodott el GiKwang.
-Pont egy ilyen lányt kellett nekem elrabolnom?-fogtam meg a fejem.

Egy hét múlva
Sora pov
(hétfő)
-MiMi!Mondd már el, hogy miért tetted!-unszolt a gyógytornáról visszatérő MoMo.
-Nem.-feleltem az egy hét alatt már sokadjára.-Mikor jöhetsz 'haza'?
-Csütörtökön reggel.-ült fel boldogan az ágyán.
-Sora!Megyünk.-jött be HS, de én direkt meg se hallottam.
-MiMi, mentek.-mosolyodott el halványan JunHyung.
-Várjatok fiúk, megyek!-kiáltottam el magam, ügyet sem vetve az ajtóban álló HyunSeungra.-Elnézést Seung, de ki szeretnék menni!-toltam félre az utamból a fiút.
Elindultam a kijárat felé.Igazából csak HS jött velem 'haza'.Ezért is sietek annyira, hogy ne kelljen még csak ránéznem se.
-Sora!Értsd már meg, hogy én nem akartalak bántani!-kezdte.
-De megtetted!-mondtam szemrehányóan.
-Kihoztad belőlem.-mondta, már a gyár épülete előtt.
-Jaaa!Most én vagyok a hibás, mert megvertél?!Hagyjuk már!-rohantam be...

Később (este)
-Sora!-kiáltotta el magát Joker.Itt van?
-Tessék!-léptem ki ijedten a szobámból.
-MoMo mondta, hogy szeretsz rajzolni, ezért...tessék.-nyomott a kezembe egy nagy, sima spirálfüzetet és pár ceruzát a fiú.-Legalább így nem másokat szekálsz.-mondta.Eközben HyunSeung a konyhából méregetett minket.
-Köszönöm!-mosolyodtam el.-Óriási ötletet adtál.-meséltem.Mindenkiről készítek egy rajzot és azt adom karácsonyra.-Te meg mit nézel annyira?Vigyázz!Nehogy kiessen a szemed és poros legyen, mert akkor meg kell mosnunk!Ezzel csak annyi a baj, hogy JunHyung nem segítene, hanem jól kiröhögne.Én nem megmosnám, hanem kidobnám a kukába, vagy lehúznám a vécén.Te meg vakon nem találnál el a csapig.-szóltam be HS-nek.
-Na ezért!-röhögte el magát Junie.

Három nap múlva
(csütörtök)~WoBin ma jön haza~
Ma reggel elgondolkodtam az eddig történteken és arra jutottam, hogy ez így nem mehet tovább.Mert:-WoBin szívbeteg és nem szabad idegesíteni, ezért nem veszekedhetek HS-sel, vagyis ki kell vele békülnöm.
Beszélnem kell vele, még mielőtt MoMo hazajön.
-HyunSeung!Kérlek, gyere!-kiáltottam, kilépve a szobámból.
Éppen akkor érkezett meg DooJoon, DongWoon, GiKwang, JunHyung, YoSeob és WoBin, meg a legjobb barátja, a tolószék.(Az orvos ragaszkodott hozzá, pedig már tud járni.)

33.rész(WoBin)

Nemsokára kezdődik a műtét.Nagyon félek.Szívem hevesen dobog.Tartok attól, hogy többé már nem ébredek fel.Bár a lábam miatt műtenek, el kell altatni, és nagy az esélye annak, hogy...hogy a szívem nem fog soha újra ilyen hevesen dobogni.
Torkomban óriási gombóc keletkezett.Homlokom gyöngyözött az izzadságcseppektől.A kezem remegett.DooJoon aggódva nézett rám.
-Minden rendben?-suttogta.
Bólintani akartam, de ez heves fejrázásba ment át.
-Nyugodj meg!-simította meg a vállam YoSeob.-Minden rendben lesz.Megműtenek, felébredsz, és olyan lesz minden, mint régen volt.Vagyis...majdnem.-nézett rám óvatosan.
-Ne félj!Izé.Itt leszünk, és várunk rád.Nyugi.-mondta Joker.
Szomorúan rámosolyogtam.
-Sora?HyunSeung?-kérdeztem hirtelen.
-MiMi beteg lett, alig bír beszélni.HS ot maradt vele annak ellenére, hogy összevesztek.-magyarázta Kiki.Szemében láttam a szomorúságot és a beletörődést.Sajnáltam szegény fiút.
Kínos csend telepedett ránk.DongWoon órája fülsiketítően kattogott a mélytelennél is mélyebb némaságban.Mindannyian feszültek voltunk.Szívem mindig hevesebben kezdett verni, amint lépteket hallottam a folyosóról.Még nem...még van egy kis idő a műtétig.
YoSeob az ágyam szélén ült, és szorongatta a kezem.Izzadt tenyereink csúszkáltak egymáson, már-már kezdtem azt érezni, elolvadok.Joker a falat támasztva bámulta a plafont, miközben idegesen rágózott.DongWoon toporzékolt és hisztizett, amiért ennyire húzzák az időt.(?)
DooJoon az ágyam melletti székek sokasága közül ült az egyiken, percenként törölgetve homlokát.GiKwang mellette tenyerébe temette arcát, gyanítom MiMin rágódott.
-A műtét mindjárt kezdődik.-jött be köszönés nélkül a kezelőorvosom, egy kórlapot tanulmányozva.Mögötte bejött két nővér, és egy férfi.Az ajtó előtt a 'hintó' csak rám várt.A férfi az ölébe vett, és a kerekeken guruló ágyra tett.
-Minden rendben lesz.-csókolt meg utoljára Yo, majd betoltak a műtőbe...

Yoseob pov
-Ezt nem hiszem el!Mégis meddig műtik?Egy fél évig?!-bokszoltam bele idegesen a falba.
Ekkor a műtőből hangos csipogás hallatszott.Majd csend...a levegő megfagyott.
-Mi történt?-kérdezte JunHyung a kilépő orvostól.
-Leállt a szíve.Sajnos elvesztettük...-tolták ki az ajtón a holttestet.
-Nee!-ordítottam fel fájdalmasan.

~

Felébredtem.

-Mi van vele?-ugrottam fel könnyes szemekkel.

-Még tart a műtét.Elaludtál.-mondta fáradt szemekkel Joker.

-Húú basszus...-túrtam bele a hajamba.

-Mi az?-nézett rám Kiki.

-Azt álmodtam, hogy...hogy meghalt.Műtét közben.-kezdtem el sírni.

-Héj, nyugi!-ült le mellém GiKwang és vigasztalni kezdett.

-De olyan élethű volt!És...életem nagy szerelme ott fekszik a műtőasztalon!...

DooJoon pov

-...ott fekszik a műtőasztalon!...-mondta keservesen a fiú.

-Az enyém is.-suttogtam.

-Mi van?-kapta fel a fejét Manó, és Woon is furcsán méregetett.

-Semmi!-mentegetőztem, és szerencsémre akkor jött ki az orvos a műtőből...

WoBin pov

A megszokott helyen ébredtem.Nem voltam jól.Szám ki volt száradva, és erőtlennek éreztem magam.

-Mi történt?-néztem oldalra segélykérően.

DooJoon volt csak bent.

-A többiek?-kérdeztem csodálkozva.

-Hát...na jó, igazából nem szabadna elmondanom, de...-nézett rám zavartan.

-Joon!-kiáltottam rá.

-Sora felvágta az ereit.-bökte ki.-Íjj, basszus!-állt fel, és vert bele erőteljesen egyet a falba.-Jézus, ez nagyon fáj!-kapott kezéhez.

-HOGY MI?!-visítottam.-Úristen!Mi a franc?De hát mi...mégis...?Nem!DooJoon!-néztem rá sírva.

-Ez az igazság.-bizonygatta.-Ú, bazd!-szaladt ki.

Rohamom lett.Alig kaptam levegőt, szívem ezerrel kezdett verni.Majdnem meghaltam...

Később...

-A francba is Yoseob, mi történt?-kérdeztem, amikor magamhoz tértem.

-Joon eltörte a kezét.Sora meg köhög, de nyugi, nincs ÚGY semmi baja.Csak lelkileg van ki szegény.-motyogta a fiú.

-Hála a jó istennek!Mármint...ahj!-kerestem a szavakat, ám ekkor MiMi rontott be zokogva, kék-zöld foltokkal.(?)

-Mi történt?-néztem rá ijedten...

32.rész(Sora)

...A bátyám dühösen távozott a gyár melléképületéből.
-Kérlek, menj ki!-suttogtam.
-De...-kezdte HyunSeung.
-Az Isten szerelmére!...menj már!-ordítottam.
A fiú lehajtott fejjel ballagott ki.

Később
-Kérlek add ide a telefonod!-mentem ki a szobámból.A fiú némán kezembe adta, majd leült a kanapéra.Megkerestem DooJoont és hívást indítottam.Rögtön felvette.
-Na, mi van haver?Mi volt MiMivel?-kérdezte.
-Kérlek, gyere értem!-kérleltem, nem is törődve azzal, hogy azt hitte, HS vagyok.
-Juujj!Bocs Sora!Máris ott leszek.-egyezett bele.
Kinyomtam a telefont, majd visszaadtam a bambuló fiúnak.
-Miért nem szóltál?Bevittelek volna.-mondta.
-GiKwang így is kivan...-vontam vállat...
...DooJoon oldalán gyalogoltam a kórház folyosóján.Mielőtt eljöttünk volna a Leader bekötözte a sebeimet.Először a fiú ment be, majd én.Mindenki elvolt.YoSeob a sarokban duzzogott.Wonie Kikit nyugtatta(ujj ideges!), Joker pedig a Mystery-ből jól ismert gördeszkával játszadozott.
-Ez mit keres itt?-csattant fel Junie.
-Pofa be!Nem hozzád jöttem.-emeltem fel a hangomat.-Beszélni szeretnék MoMoval.Négyszemközt.-fordultam körbe, jelezve, hogy menjenek ki.
-Az most lehetetlen.Pár perc, és kezdődnek a rohamok.-motyogta YoSeob az óráját bámulva.
-Mi baja itt mindenkinek?-kérdeztem értetlenül.
-Sora...beszélhetnénk?-állt fel GiKwang.
-Muszáj?-kérdeztem riadtan, a szám szélét rágcsálva.
-Igen.-bólintott idegesen.
-Jóó.-sóhajtottam.
Kimentünk a kórterem elé..
-Én...annyira sajnálom!-hajtottam le a fejem, és a zöld csempét kezdtem tanulmányozni.
-Sokan, még te is, azt hiszitek, hogy túl vagyok ezen a dolgon..hogy te és én, hogy a húgom vagy.De ez nem igaz.Néha azt hiszem, hogy ez csak egy rossz álom, amiből felkelek, magamhoz ölellek, megcsókollak és elfelejtem az egészet.Nehéz úgy tekintenem rád, mintha a testvérem lennél, mert a szívem mélyén még mindig annyira sőt jobban szeretlek, mint eddig.-ölelt meg.
-Sajnálom, ez van.Így van megírva odafenn.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Szereted...HyunSeungot?-kérdezte halkan, miközben leült egy székre.
-Nem tudom.Vegyesek az érzéseim: dühös vagyok rá, de egyrészt örülök is neki, hogy így alakult.-magyaráztam.
-Beszéld meg vele!Hidd el, jobb lesz!-törölte meg a szemeit.(Most először láttam sírni a fiút.)-Jössz?-kérdezte, mert készült bemenni a kórterembe.
-Nem bírom nézni, ahogy szenved.-feleltem...

GiKwang pov
-Te sírtál?-kérdezte meglepette DongWoon, amikor beléptem.
-Dehogyis!-hazudtam.
-Hyung!Mi a baj?-szólított meg YoSeob.
-Semmi.-feleltem.

Sora pov
Mióta GiKwang bement, csak HyunSeungon tudok gondolkozni, de ez már nem az első alkalom.Felálltam, és odasétáltam egy ablakhoz.Kinyitottam, így megcsapott a jeges levegő.
-Álmomban mindig velem vagy.Gyakran ébren is eszembe jutsz.Nem tudlak kiűzni gondolataim közül.Hogy jutottam el idáig?-gondolkoztam hangosan.
-Ez így volt rendjén.Először "semleges" voltál számomra, de már WoBin születésnapján különleges érzéssel figyeltelek.Aztán már a tieden alig bírtam ki.Amikor felköszöntöttelek, átöleltél és éreztem az illatod, majdnem megtettem azt, amit az előbb.De akkor még ott volt GiKwang.-magyarázta mögöttem egy hang.HyunSeung.(?)
-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten.
-A bátyád hívott be.-magyarázta.

3 nap múlva
Elég csúnya köhögéssel ébredtem.A homlokom gyöngyözött az izzadságtól, fáztam és fájt a fejem.
-Juj!Te köhögsz ennyire?-nyitott be HyunSeung.
-Vajon?-kérdeztem.Hangom mély és rekedt volt.
-Akkor a fiúk nélkülünk mennek be.-sóhajtott.
-Há' még mit nem!-kiáltottam.-MoMo't ma műtik.Pont most ne menjek be?-kezdtem el püfölni a fiú mellkasát.
-Kiki sem fogja engedni.-mondta.
-Na mibe?-csaptam ki a 'szobám' ajtaját.-Kikwang!Ugye veletek mehetek?-rontottam be a bátyám szobájába.
-Sora!Öltözök.-szólt rám a szekrényben pulcsiért matató fiú.
-Leszarom!Ugyi mehetek?Kérlek!Bátyuska!Kérlek!Oppa!!!-kérleltem.
-Sora!Beteg vagy!Csak megfertőznéd.Nem jöhetsz!-vett ki egy hosszú ujjút, majd fölvette.
-De megyek!-ordítottam, igen ám, de úgy be voltam rekedve, hogy majdnem elment a hangom.
-Nem.-mondta, majd felvette a kabátját is, és távozott DooJoon és DongWoon társaságában.
-Utállak!Gyűlöllek!-kiáltottam utána zokogva.
-Én megmondtam.-állt meg az ajtóban HyunSeung.
-Te bunkó barom!-vágtam pofon, majd elrohantam a szobámba.

31.rész(WoBin)

Elég bunkó volt Sora, bár megértem, hiszen Joker állandóan kötekedik vele.Ha nem feküdt le Kikivel, akkor ezt a rapper miért nem fogja fel?Puskagolyótól meg amúgy sem lehet teherbe esni...
-Remélem nem lesz semmi baja!Hová vitte vajon Joker?-doboltam idegesen a térdemen.
Feszült csend telepedett ránk.
-Oké, én megkeresem őket.-állt fel hirtelen a maknae, és elrohant.

Pár perccel később
-Hallod, hogy tehetted ezt?!Mit akarsz még?Normális vagy te egyáltalán?Pár napja ember módjára viselkedsz, de most újra bebizonyítottad az ellenkezőjét.Gratulálok!!-üvöltöztem JunHyunggal, aki idegesen nézett rám.
-Elborult az agyam!Nem gondolkoztam.Felidegesített, érted?!Megint flegmán viselkedik!-védekezett.
-És ha meghal?Akkor mi csinálsz?Hmm?Kis híján megtörtént...a te hibádból!
JunHyung leosztott nekem egy hatalmas nagy pofont.Az ütés hirtelen ért, arcomhoz kaptam, elöntött a forróság.Fájt...
-Ne merj hozzáérni, hallod?!-akart nekirontani YoSeob.
-Hé, Yo!Nyugodj meg!-fogta le DooJoon.
-Te egy állat vagy!Soha nem fogsz megváltozni, SOHA!-ordítottam sírva.
-Momo, ne idegesítsd fel magad!Kihat az állapotodra.-nyugtatott Manó.
-Basszus JunHyung!Takarodjál innen!Tönkretetted az egész életemet!A Soráét is!Milyen ember vagy te?-zokogtam, mire a fiú kiment, becsapva maga után az ajtót.
-Sst!Nyugodj meg!-ölelt meg YoSeob.
-DongWoon, mi van most vele?-szipogtam.
-Kiki és HyunSeung hazavitték.Ne aggódj!Minden rendben lesz.-mosolygott biztatóan a maknae.
-Elnézést, minden rendben van?Nemrég mintha ordításokat hallottam volna ebből a kórteremből.-jött be egy aggódó nővér.
-Semmi nem történt.Ööö...beszélhetnék a kezelőorvosommal?-kérdeztem.
-Hogy hívják?-érdeklődött a nő.
-Dr.Kim HyeJun.
-Éppen most lépett ki az ötös műtőből, rögtön szólok neki.-bólintott, majd elsietett.

Később...
-Jó estét!Hogy érzi magát?-jött be mosolyogva az orvos.
-Megvagyok, köszönöm.Milyen az állapotom?-kérdeztem feszengve.
-Már lényegesen javult.Ha folyamatosan szedi a gyógyszert, hamarosan maga mögött tudhatja ezt a szörnyű időszakot.-mondta.-Ami a lábát illet, hát...a seb elfertőződött.Így el kell végeznünk a hét végén még egy műtétet.Szóval ha minden jól sikerül, jövőhéten elkezdődik a gyógytornázás, aztán pár nap kivizsgálás, végül hazamehet.De csak ha minden jó lesz.-magyarázta.
Még mindig ott van az a bizonyos 'ha' szócska.
-És doktor úr, a gyógyszereket meddig kell szednie?-szólt közbe Manó.
-Attól tartok, ezt a hazautazás után is folyamatosan szedni kell.-húzta a szájét Dr.Kim.-Ma még lesz egy adag.
-Szuper!Nagyon szuper!-csattantam fel mérgesen.
-Sajnálom.-ment ki az orvos.
-Én ezt nem fogom kibírni.-suttogtam-Nem vagyok elég hozzá..-ahogy az utolsó szavakat is kimondtam, könnyek szöktek a szemembe.
-WoBin!-szólított meg halkan DooJoon.-Menni fog.-biztatott, és óvatosan elmosolyodott.
-Kösz.-töröltem meg a szemem.-Mindent.-bólogattam.
"Menni fog!"-ismételgettem magamban, bár legbelül tudtam, hogy ez nem igaz.Soha sem voltam erős.Sem lélekben, sem fizikailag.Mindig is Sora volt a támaszom, ő segített mindenben.De ezt most nem hagyhatom rá...ez most az én harcom.Az enyém, amit csakis nekem kell megvívnom a betegséggel.Talán néha elgyengülök, talán néha megtörök, na és akkor mi van?Felállok, és újra küzdök.Hisz' erősnek kell lennem.Nem szabad látniuk, hogy elgyengülök...
-MiMi küldött egy üzenetet, bocsánatot kért, és azt írja, semmi baja.-olvasta Yo.
-Legalább miatta már nem kell aggódnom.-mosolyodtam el halványan.
-Basszus!-rontott be dühösen GiKwang.
-Mi van?-kérdeztük értetlenül.
-...én csak...én csak!Basszus!-verte bele az öklét a falba Kiki.
-Héj!Mi történt?-állította le Joon.
-Bementem megnézni a "húgomat", erre ő éppen HyunSeung szájában volt.-a fiú már szinte sírt, úgy mesélte el a történteket.
-És ezzel mi a baj?-vágtam értetlen fejet.
-Semmi!...Minden!Aish!...-rohant ki a kórteremből, a 3 fiú meg utána.
Ez egy jó alkalom volt.Most elgyengülhetek...rögtön sírni kezdtem.
-Hé, hé!Mi a gond?-jött vissza DooJoon.
-Nem fog menni, érted?!Olyan...nehéz.Néha úgy érzem, hogy mindennek vége.-zokogtam.
-Jaj, ne sírj!-simogatta meg a vállam.
-Ne szólj nekik, oké?-néztem rá kérlelően.
-Rendben.-mosolygott.
-Köszönöm.-bólintottam.
-Töröld meg a szemed, és nyugodj meg!-mondta.-Megyek és megnézem, mi van a srácokkal.

Később...
Ott volt a tenyeremben, és csak bámultam.
-Nem akarod bekapni?-kérdezte YoSeob.Csak ketten voltunk a kórteremben.
-Még...gyönyörködöm benne.-vontam vállat, mire a fiú édesen felnevetett.
-Komolyan...10 perce be kellett volna venned.Elalszok.-motyogta.
-Oké.-bólintottam.Egyik fülemen be, másikon ki.
-WoBin, én nyomom le a torkodon.Vedd be!
-Nem.-válaszoltam higgadtan.
-De miért?-kérdezte.
-Mert nem.
-Most gyerekes vagy.-mondta.
-Te meg cinikus.-vágtam vissza.
-Mi bajod van?-kérdezte értetlenül.
-Mi bajom van?Hogy mi a bajom?!-emeltem fel a hangom.-Az a bajom, hogy EZ történt velem!Egy roncs lettem, vágod?!A szívemnek annyi, a lábamról meg ne is beszéljünk!...
-A lábadnak semmi baja.
-Nem?Tényleg?Joker belelőtt, ez lesz a harmadik műtétem, de tényleg semmi baja!-mondtam gúnyosan.-Most meg ez a seb elfertőződés...csak húzzák az időt.Keresnek nekem valami utolsó megoldást, de felesleges, mert tudom, hogy lábra már így soha nem fogok állni!-kiáltottam.
-Hülyeségeket beszélsz.Te magad is hülye vagy.-vágta a fejemhez.

YoSeob PoV
-Menj ki!-mondta WoBin hidegen.
-Én...-kezdtem, ám próbálkozásom reménytelennek bizonyult.
-Menj ki!-üvöltött rám.
Megadóan sóhajtottam, majd kimentem.

30.rész(Sora)

Nem bírtam nézni, ahogy Momo zokog és közben percenként törnek rá a rohamok, ezért kiszaladtam a szobából.Húsz méterre az ajtótól találtam egy padot, ahová leülhettem.Percekkel később HS is csatlakozott.
-Mi a baj?-ült le mellém.
-Nem bírom nézni, ahogyan a legjobb barátnőm szenved.-suttogtam.
-Hamarosan vége.-ölelt át.
-Te meg mit ölelgetsz?-löktem le magamról a fiú kezeit, majd felálltam.-Hogy jössz te ahhoz, hogy engem ölelgess?-kiabáltam.
-Na de kisasszony, ez egy kórház!-lépett ki egy szobából egy nővér.
-Na ne!...Leszarom!-vágtam rá.A nő sértődötten ment vissza.
-Sora, mi a baj?-nézett ki a kórteremből Joker.
-Semmi.-indultam el felé.-Jobban vagy?-fordultam MoMohoz.
-Igen.Már elmúlt.-szipogta.
-Oké.-mosolyodtam el kínosan, majd leültem a műanyag asztal mellett elhelyezett székre.
-Folytatjuk az ünneplést?-vette fel JunHyung a piros mikulássapkát.
-Nem érdekel.-fejeltem meg az asztalt.
-Héj húgi, most mi van?Te vártad a legjobban ezt a napot.-guggolt le mellém Kiki.
-Emberből vagyok.Az én kedvem is változhat.-mondtam.-Leszarom a hülye Mikulást, inkább vigyen valaki haza!
-Joon?Elviszed?-kérdezte GiKwang a fiútól.
-Bocs csaj, de most inkább maradnék.-mondta.-Esetleg HyunSeung.-nézett az akkor belépő srácra.
-Mi?-kérdezte.
-Hazaviszed a hisztigépet?-vonta fel szemöldökét Joker.
-Aha.-bólintott.
-Öhm...akkor inkább maradok.-kontráztam.
-Aha!Akkor Seunggal van bajod.-állapította meg WoBin.
-Nincs senkivel semmi bajom!-kiáltottam.
-Sora, elvégezted már a tesztet?-kötekedett JunHyung.
-Fogd már fel, hogy nem vagyok terhes!GiKwang a bátyám, és nem feküdtem vele össze!Olyan nehéz elhinni?...Vagy tudod mit?...-bontottam ki a teszt dobozát, majd odaléptem a fiúhoz.-Végezd el te!Neked jó a szádba is.-nyomtam bele a szájába.Ekkor mindenkiből kitört a röhögés.-Olyan vicces?!-fordultam a többiek felé.Akkor dugjátok fel ti is azt a kurva tesztet magatoknak!-ordítottam.
JunHyung megragadta a karom, és lerángatott valami alaksorszerűségbe.
-Pedig azt hittem, hogy már többet nem kell, hogy megverjelek.-vett fel egy vasrudat.
-Igen?Akkor rajta!Itt az ideje, hogy újra összeverj!Végtére is kórházban vagyunk.Semmi baj!-biztattam.
A fiú verni kezdett.A cső hatalmas fájdalmakat okozott.Tűrtem a dolgot, de egy idő után ájultan estem össze...
...a 'szobámban' ébredtem.Ki hozott haza?
-Hahó!-szólaltam meg.
-Felkeltél?-jött be HyunSeung.
-Hol a bátyám?Azonnal őt akarom!-hisztiztem.-Ki-kit a-ka-rom!-nyávogtam éles hangon.
-Nyugi!Elment kötszert venni.-mondta.
-Ja, akkor jó.-mondtam barátságosabb hangon.-Amúgy...-kezdtem.
-Mi az?-ült le elém.
-...Két lányt feltűnés nélkül elraboltatok.Nem igaz, hogy egy kis kötszert nem tudtatok lopni abból a kórházból.-gondolkoztam.
-Hhh!Még téged kihozni is elég volt!-röhögött.
-Ki talált ránk?-kérdeztem hirtelen.
-DongWoon.Azt hitte, meghaltál.Elmondása szerint te a földön feküdtél, ő(Joker) pedig egy vasrudat fogott.-mesélte.-Tényleg nem emlékszel semmire?-kérdezte.
-De.Arra igen, hogy üvöltöztem mindenkivel.És bunkó voltam, és...-hadartam.
-Semmi baj.Mindenki utál, de izgulnak érted.Hívd fel őket!-nyomta a kezembe a telefonját.
-Arra képtelen vagyok.Inkább írok egy SMS-t.Az jó lesz?-kérdeztem.
-Felőlem!-vont vállat.
"Bocs!Mindenkinek.Amúgy jól vagyok.No para!:Sora."-küldtem el.
-Kösz!-adtam vissza.
-Kérsz csokit?-vette elő az édességet a melegítőfelsője zsebéből.
-Nem.Vagyis igen.-törtem le a felét.
Aztán valami olyan dolog történt, amit én sem értek: a fiú csak úgy odahajolt, és megcsókolt.Csókja forró és szenvedélyes volt.(megjegyzés:Bia, kuss!xD)
-Szeretlek!-súgta, majd megcsókolt.Újra, és újra...ekkor GiKwang nyitott be.Ajj már!Ebből baj lesz!Ijj!
Riadtan néztem a bátyámra...