Amúgy csodálkoztam is, hogy MiMi Kikivel jött össze, mivel mielőtt elraboltak minket, Seung volt a kedvence.Talán most összejön...
-Kérem, ne rosszalkodjon!Bár már tud járni, egy óra gyakorlás bőven elég naponta.Pihentesse a lábát!A gyógyszereket szedje rendesen!Tudom, hogy nehezen viseli a rohamokat, de csak így gyógyulhat meg...-mondta az orvos gondterhelten.-Vigyázzanak rá!-mondta utoljára, majd elment.
YoSeob és GiKwang beleültetett a tolószékbe.Érzékeny búcsút vettem a 6-os kórteremtől, majd távoztunk.A tolószéket a csomagtartóba tették, én meg bemásztam DongWoon és Yo közé.
Az út csendesen telt.Már vártam a karácsonyt.Seobbal mindenkinek vetettem ajándékot, ám a barátomét Jokerre bíztam.
Végre megérkeztünk.Újra kerekesszékbe kerültem.A bejáratnál viszont akadt egy kis gond...túl széles volt a kocsi, és nem fértem be.
-Úgy utálom ezt a szart!-mondtam, miközben JunHyung felvett az ölébe, Manó meg kihúzta alólam a tolószéket és így bementünk.
-MoMo!-szaladt oda hozzám barátnőm.
Megöleltem, majd szomorúan ezt kérdeztem:-Karácsonyfa?
-Na, nem!Erre nem vesztek rá!A mikulás nap is balul sült el.-mondta JunHyung a fejét csóválva.
-Óó, kérlek!-néztünk rá MiMi-vel.
-Igazából én arra gondoltam, hogy megvárunk vele és együtt díszítjük fel.-hozta be HyunSeung a még csupasz fát és leállította a nappalinak berendezett helyiségbe.
-Mi a...?-hüledezett JunHyung.
-Fa!-csillant fel a szemem.
-Nem!-kiáltotta Joker.
-Légyszi'!-kérleltük Sorával.
-Na jó.-enyhült meg a fiú.
-Yeaah!-csaptunk bele egymás tenyerébe barátnőmmel.
A fiúk nagy dobozokat hoztak be.Amikor belenéztünk, megláttuk a szebbnél szebb díszeket.Odagurultam a fához, és díszíteni kezdtem az alsó ágakat.
-Ez de gyönyörű!-vettem ki az egyik dobozból egy kristályszívet.-Pont, mint amit MiMinek akartam adni...-tettem hozzá halkan.Könnyek szöktek szemembe.Barátnőmre néztem, aki karácsonyi dalokat dúdolászva díszítette a felső ágakat.
Miatta erősnek kell maradnom...
A fiúk is odajöttek, még Joker is, és pakolgatni kezdték a díszeket.
-Esik a hó!-szaladt az ablakhoz Yo.
Már napok óta nem esett, és mára az a kevés is elolvadt.A skacok a szabadba futottak.Nagy pelyhekben hullt a hó.Gyönyörű volt...
A kezemben lévő szív alakú díszt szorongatva azon gondolkoztam, hogy ezt nem szabad elrejteni.Ezt felteszem magasra.
Óvatosan feltápászkodtam, és felraktam a tárgyat.
-Hé!Ülsz le de rögtön!-kiáltotta YoSeob mérgesen.
Kuncogva visszaültem.Tovább díszítettük a fát.Joker dobolni kezdett a lábával, a többiek ráéreztek a ritmusra és énekelni kezdtek.Később én és MiMi is beszálltunk.Tök jó Jingle Bells-t hoztunk össze.Kicsit felturbózva.
Nevetésünket egy telefon csipogása zavarta meg.
-WoBin, gyógyszer!-nézett rém gondterhelten YoSeob.
-Ajj, ne már!Hogy tud ez időzíteni...nem lehetne később?-próbálkoztam.
-Nem.-válasza egyszerű és lényegre törő volt.
-De...
-Semmi de!-nyomott a kezembe a fiú egy szem gyógyszert.
Csend lett.A srácok várták, hogy csináljak valamit.Én meg csak bámultam.
-Kidobom a kukába.-szólaltam meg hirtelen.
-Rendben, de akkor kiszedem a kukából, és úgy veszed be!-keményített be Yo.
-Oké, oké..na!-kaptam be a tablettát.
Tovább folytattuk a 'munkánkat', de a hangulat már nem volt ugyanaz.Mindenki feszült volt, hiszen bármikor rám törhet a rosszullét.
Pár perc múlva el is kezdődött.Remegtem, kivert a víz, és fuldokoltam.YoSeob odajött és erősen magához szorított.Ilyenkor ez a legtöbb dolog, amit tehetnek.
Mikor elmúlt, megkönnyebbülten sóhajtottam fel.Könnyes szemeimet megtöröltem és az engem bámuló társaságra néztem.
-Gyerünk, emberek!-tapsoltam kettőt.-Ki teszi fel a csillagot?...
Végre megérkeztünk.Újra kerekesszékbe kerültem.A bejáratnál viszont akadt egy kis gond...túl széles volt a kocsi, és nem fértem be.
-Úgy utálom ezt a szart!-mondtam, miközben JunHyung felvett az ölébe, Manó meg kihúzta alólam a tolószéket és így bementünk.
-MoMo!-szaladt oda hozzám barátnőm.
Megöleltem, majd szomorúan ezt kérdeztem:-Karácsonyfa?
-Na, nem!Erre nem vesztek rá!A mikulás nap is balul sült el.-mondta JunHyung a fejét csóválva.
-Óó, kérlek!-néztünk rá MiMi-vel.
-Igazából én arra gondoltam, hogy megvárunk vele és együtt díszítjük fel.-hozta be HyunSeung a még csupasz fát és leállította a nappalinak berendezett helyiségbe.
-Mi a...?-hüledezett JunHyung.
-Fa!-csillant fel a szemem.
-Nem!-kiáltotta Joker.
-Légyszi'!-kérleltük Sorával.
-Na jó.-enyhült meg a fiú.
-Yeaah!-csaptunk bele egymás tenyerébe barátnőmmel.
A fiúk nagy dobozokat hoztak be.Amikor belenéztünk, megláttuk a szebbnél szebb díszeket.Odagurultam a fához, és díszíteni kezdtem az alsó ágakat.
-Ez de gyönyörű!-vettem ki az egyik dobozból egy kristályszívet.-Pont, mint amit MiMinek akartam adni...-tettem hozzá halkan.Könnyek szöktek szemembe.Barátnőmre néztem, aki karácsonyi dalokat dúdolászva díszítette a felső ágakat.
Miatta erősnek kell maradnom...
A fiúk is odajöttek, még Joker is, és pakolgatni kezdték a díszeket.
-Esik a hó!-szaladt az ablakhoz Yo.
Már napok óta nem esett, és mára az a kevés is elolvadt.A skacok a szabadba futottak.Nagy pelyhekben hullt a hó.Gyönyörű volt...
A kezemben lévő szív alakú díszt szorongatva azon gondolkoztam, hogy ezt nem szabad elrejteni.Ezt felteszem magasra.
Óvatosan feltápászkodtam, és felraktam a tárgyat.
-Hé!Ülsz le de rögtön!-kiáltotta YoSeob mérgesen.
Kuncogva visszaültem.Tovább díszítettük a fát.Joker dobolni kezdett a lábával, a többiek ráéreztek a ritmusra és énekelni kezdtek.Később én és MiMi is beszálltunk.Tök jó Jingle Bells-t hoztunk össze.Kicsit felturbózva.
Nevetésünket egy telefon csipogása zavarta meg.
-WoBin, gyógyszer!-nézett rém gondterhelten YoSeob.
-Ajj, ne már!Hogy tud ez időzíteni...nem lehetne később?-próbálkoztam.
-Nem.-válasza egyszerű és lényegre törő volt.
-De...
-Semmi de!-nyomott a kezembe a fiú egy szem gyógyszert.
Csend lett.A srácok várták, hogy csináljak valamit.Én meg csak bámultam.
-Kidobom a kukába.-szólaltam meg hirtelen.
-Rendben, de akkor kiszedem a kukából, és úgy veszed be!-keményített be Yo.
-Oké, oké..na!-kaptam be a tablettát.
Tovább folytattuk a 'munkánkat', de a hangulat már nem volt ugyanaz.Mindenki feszült volt, hiszen bármikor rám törhet a rosszullét.
Pár perc múlva el is kezdődött.Remegtem, kivert a víz, és fuldokoltam.YoSeob odajött és erősen magához szorított.Ilyenkor ez a legtöbb dolog, amit tehetnek.
Mikor elmúlt, megkönnyebbülten sóhajtottam fel.Könnyes szemeimet megtöröltem és az engem bámuló társaságra néztem.
-Gyerünk, emberek!-tapsoltam kettőt.-Ki teszi fel a csillagot?...
